Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-422

85G 422. országos ülés 1912 deczember 9-én, hétfőn. nok beszámolni, s ez az, mely a kertészet és halászat terén folyik. Elsősorban a kertészetben egy igen jelentékeny emóciót konstatálhatok. Ezek a dolgok még nem mutathatnak fel mindenütt eredményeket, de az érdeklődés fel van keltve, s mondhatom, a városok és az ipari centrumok kezdenek lassanként rájönni arra, hogy nekik kettőzött feladatuk az, hogy ezzel a gazdasági ággal, a gazdaságnak ezzel a nemével erélyesen és behatóan foglalkozzanak. A városokat én mind felhívtam — nem tudom, hányat — és az ipartelepeket is, hogy a saját munkásaik, a saját lakosaik ellátásának jól felfogott érdekében intézkedjenek aziránt, hogy a Thünen-íéle törvények alapján közvetlen közelükben megfelelő kertészet létesüljön. A városok legnagyobb része erre reagált és én a városoktól csak azt követeltem, hogy adjanak nekem elsősorban megfelelő helyet, területet rendelkezésre, én adok megfelelő embereket, akik a területet beosztják műszakilag, öntözéssel stb. ellátják, és ott bizonyos számú munkásokat kiképeznek. Nézetem szerint ezzel a kis kísérlettel, amelyet igy a városok közelében végzek, idővel, amikor azok a munkások hosszú lejáratú bérlethez jutnak, ugy lehet majd eredményt elérni, hogy az illetők a városok közelében kolonizáltatnak, és a fogyasztóközönség a szükséges zöldséget stb. könnyebben megszerzi. (Igás! Ugy van !) T. ház! Egy másik irány, amelyben erélyesen intézkedem, a gyümölcstermelésre vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon eddig igen ferde irány uralkodott ebben a tekintetben, és az volt a kiváló gyümölcstenyésztő, akinek mentől több fajtája volt. Most szigorúan utasítottam az összes faiskolákat, az állami kezelés alatt álló gyümölcsfatermelő helyeket, hogy csak oly gyümölcsfajtákat küldjenek, amelyek konstatáltál! az illető vidéknek abszolúte megfelelnek. (Helyeslés.) Ertekezletet kívánok összehívni a ministeriumban, hogy megyénként lehessen lehetőleg megállapítani a megfelelelő gyümölcsfajtákat, hogy ezentúl a megyék területén az utakat ne össze-vissza ilyen meg olyan fajtával ültessék be, hanem az illető éghajlati viszonyoknak megfelelő fajtákkal. (Helyeslés.) Ezenkivül főtörekvésem, hogy mentől többet ültessenek egy fajtából, mert különben gyümölcsexportot kifejleszteni nem lehet. (Igaz! Ugy van!) Ami a halászatot illeti, meglehetősen sivár helyzetben vagyunk, mert a halfogyasztás az országban fejenként a fél kilogrammot alig haladja meg, mig Németországban a halfogyasztás fejenként már a 6 kg körül mozog. A halászatot Magyarországon teljesen alárendelt és lenézett foglalkozásnak tartják, és a haltenyésztést utolsó dolognak tekintik. Pedig méltóztassék elhinni, hogy különösen most, amikor a megélhetési viszonyok oly nehezek, a városmenti halászat nem utolsó, feladat. Én két irányban teszek intézkedést. Az egyik, amely nagyobb akczió, Szegeden, Aradon és még néhány városban fog megindulni, ahol nagyobb tógazdaságokat fogunk konstruálni, de ehhez idő kell, és, még megfelelő tőkék sincsenek rendelkezésemre. A másik az, hogy a városok mentén levő folyók benépesítése iránt fogunk erélyesen intézkedni. (Helyeslés.) Intézkedtünk is már, és ezáltal elérjük, hogy az illető városok is halfogyasztás szempontjából bizonyos halmennyiséghez, a hivatalnokok stb. pedig egészséges szocziális mellékfoglalkozáshoz jutnak. T. ház! Röviden még a kirencleltségekről akarok megemlékezni. (Halljuk! Halljuk!) A kirendeltségek létesítése a ministeriumnak igen okos, humánus intézkedése volt. A kirendeltségek voltaképen azzal a hivatással kezdték működésüket, hogy különösen a nemzetisóglakta vidékek, amelyeken az illető nép kiuzsorázása napirenden volt, egy bizonyos fokig gondozót kapjanak, és az illető szegény nép a gazdasági kultúrában emeltessék és elősegittessék. Azért csinálta már elődöm a zsolnai, / munkácsi és marosvásárhelyi kirendeltségeket. Én ezeknek a kirendeltségeknek működését a magam részéről csak a legnagyobb elismeréssel illethetem. (Helyeslés.) és mondhatom, hogy a földmivelésügyi ministerium igen meg volna akadva nagyon sok akcziójában, ha akirendeltség nem állna rendelkezésére. Bölcsen méltóztatnak tudni azokról a katasztrofális károkról, melyeket az idén Erdély és Eelsőmagyarország szenvedett. Bejelenteni kívánom a t. háznak, hogy a pénzügyminister úrral egyetértőleg a kirendeltségeknek 4 millió koronát adtam vetőmagok és egyéb szükségletek beszerzésére rendelkezésre, (Helyeslés.) hogy legalább a pillanatnyi nyomoron és bajokon segítsenek, melyek ezen katasztrofálisan sújtott vidékeken előálltak. (Élénk helyeslés.) De működésük ezzel nem fejeződött be, hanem különösen a felvidéken, ahol igen jó és jóindulatú nép lakik, (Igás! Ugy van!) mely az állattenyésztés országos fejlesztésében különösen hivatva van közreműködni és amely hajlandósággal és érzékkel is bir eziránt, próbakép egy nagyobb akciót indítottam meg és ennek költségeit be is állítottam a budgetbe. Aki ismeri a felvidéket, tudja, hogy ott az emberek leginkább rétekkel rendelkeznek, melyeknek két hibájuk van: az egyik az, hogy vadvizesek, a másik az, hogy soha javítót nem kapnak. (Igaz! Ugy van!) Elrendeltem, hogy épen a felvidéki kirendeltség — minden kirendeltség teheti, de különösen a felvidéki kirendeltség — nagyobb számú réteken minta-alagcsövezést csináljon, és mivel ez nem sokba kerül, ha jól sikerült a minta-alagcsövezés, a közönség egész bizonyosan utána fog menni. (Helyeslés.) A másik hiha ma az, hogy szalma nem állván rendelkezésre, a szegény emberek nem képesek rétjeiket trágyázni. Aki Svájczban járt, tudja, hogy Simmenthalban, de másutt is milyen óriási gonddal kezelik a réteket, ennek folytán