Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-422

á&ä i-22. országos ülés 1912 vonatkozó törvényjavaslatot már benyújtottam a t. háznak és az csak a bizottságban, illetőleg a ház plénumában való elintézésre vár. Lesz annak néhány igen üdvös intézkedése, amelyek közül nagyjából csak azt emelem ki, hogy a régi úrbéres, a régi közbirtokossági legelők, amelyek ma nem képeznek jogi személyt, ezen törvény alapján jogi személyekké fognak dekraláltatni, (Élénk helyeslés.) hatósági felügyelet alá fognak helyeztetni és számos olyan intézkedés fog velük ezután történni, amely az illető nemzetgazdasági ágnak csak hasznára és javára fog válni. (Helyeslés.) Erről a dologról akkor leszek bátor bővebben nyilatkozni, mikor az illető törvényjavaslatot tárgyalni fogjuk. A kopárok beültetésére vonatkozólag méltóztatnak látni, hogy költségvetésemnek ezt a tételét jelentékenyen emeltem és már körülbelül 1,300.000 —1,400.000 korona körül jár az az összeg, amely a kopár területek beerdősitésére fog fordittatni. Már múlt évi budgetbeszédemben voltam bátor rámutatni arra, hogy milyen pusztítások következnek be az erdők és az erdőterületek könnyelmű kezelése által. Azok a pusztítások, amelyek az idén FelsőMagyarországon és különösen Erdély egy részében bekövetkeztek, nem mondom, hogy egészben, de részben azon erdők valóban siralmas és szánalmas áüapotának köszönhetők. (Ugy van! Ugy van !) Én megnézettem a meteorológiai hivatalnál a csapadék számát miliméterekben és sajnosán azt kellett konstatálnom, hogy az egész országban, de különösen Erdélyben és Felső-Magyarországon a csapadék miliméterekben már október hónapban meghaladta a normálénak dupláját. Vannak Erdélyben területek, ahol a csapadék normálisan évenként 6—700 miliméter között variál, ahol azonban az idén már októberben 1200—1300 miliméter között volt a csapadék. Mindenesetre ez volt ezen nagy árvizeknek és katasztrofális jellegű állapotoknak az első okozója. De bizonyos, az, hogyha a Maros és a többi folyók mentén az erdők nincsenek olyan siralmas és sivár állapotban, akkor talán ezeknek a csapadékoknak rohamos lefolyása nem okozta volna azokat a rombolásokat, amelyeket, sajnos, okozott. (Ugy van !) De, t. ház, itt csak a társadalom és kormány egyöntetű eljárása érhet el eredményeket. Legközelebb erre vonatkozólag szintén egy törvényjavaslatot szándékozom benyújtani, amelyik az ezeknek a területeknek megmentésére és a gazdasági kultúrának való visszaadására szóló intézkedéseket fogja magában foglalni. (Élénk helyeslés.) Egyelőre azokat az intézkedéseket, amelyeket a pénzügyibizottságban és már tavaly voltam bátor jelezni, megtettem. Szaporítottam az altiszti létszámot, a ministeriumban külön osztályról gondoskodtam, amelynek nincs más feladata, hogy mint ezeket a kopár területeket beerdősitse, ezekre felügyeljen. Deczentralizáltam továbbá, ami a fődolog, a faiskolákat, mert hiszen eddig a kopár területek beültetésének rossz sikere legnagyobb részt abban rejlett, hogy nem helyileg nevelt, hanem messze deczember 9-én, hélfon. földről, teljesen heterogén klímában nevelt facsemetékkel próbálták az ilyen kopár területeket beültetni. (Igaz! ügy van!) Tudomásom van arról és magam is láttam saját szemeimmel, mikor az Alföldre Liptóujvárról küldtek csemetéket és ilyen ládában 8—10 napig utaztatott csemetéktől követelték a megfogamzást. A csemetekerteket deczentralizálni kellett erélyesen azért, hogy helyileg nevelt, helyi klímához hozzászokott, kis transzporttal biró csemetéket lehessen a beültetésnél felhasználni. (Élénk helyeslés.) Ami Radvánszky Antal t. barátom felszólalását illeti, az erdészeti lótartásra vonatkozólag, én tisztviselőtársaim és alantas tisztviselőim iránt a legjobb indulattal viseltetem és a törvényes felhatalmazás keretén belül mindent elkövetek érdekükben, ami lehetséges. A lótartásra vonatkozólag mindenki beláthatja, hogy a mai viszonyok mellett két lovat 1200 koronából fentartani lehetetlen. Itt talán épen a hivatalnokoknak kellene rátérni arra, ami más országokban már régen divatos, t. i. hogy két rossz ló helyett sokkal okosabb volna egy jó lovat tartani (Helyeslés.) és le kellene vetni az álszem érmet, legalább a kevésbbé tehetős osztálynál: nem muszáj épen két lóval járni, nemcsak az ócskavaskereskedőnek privilégiuma, hogy egy lóval járjon, hanem más tisztességes ember is járhat egy lóval, és sokkal okosabb egy lóra rászánni a megfelelő takarmányt, szerszámot etc, mint két rossz lovat rosszul tartva, visszás állapotot teremteni. (Igaz ! Ugy van !) Rátérek röviden, t. ház, a lótenyésztés kérdésére. A lótenyésztés tekintetében legfőbb törekvésem odairányult, hogy a mének szaporításával és az állomásoknak deczentralizálásával és különösen a teljesen elhanyagolt csikólegelők felújításával jOTÓbáljam a lóállományt szaporítani. Mert amilyen nagy haladást jelezhetek a szarvasmarhaállomány legeltetése szempontjából hozott intézkedések terén, oly kis mértékben terjedt még a csikólegelőknek vagy pedig a vegyes legelőknek a rendezése. Az állattenyésztési osztálynak szigorú utasítást adtam arra nézve, hogy mindenben a lótenyésztési osztálylyal karöltve járjon el és azokon a vidékeken, ahol nem lehet vagy nem való — már a tenyésztés kicsisége folytán sem — külön csikólegelőket fentartani, ott a vegyes legelőket oldják meg kellő mértékben, hogy a lótenyésztés is és a szarvasmarhatenyésztés is egyaránt profitáljon belőle. (Helyeslés.) Szemrehányást tettek nekem, hogy a telivér tenyésztésre kellő gond nem fordittatik. Jelezhetem, hogy az idén tiz darab angol telivér kancza fél millió korona értékben importáltatott, jeléül annak, bogy erre a tenyésztésre is annyi gondot fordítunk, amennyi pénzügyi eszközeink mellett lehetséges. Tavalyi budget-beszédemben megígértem a totalizatőr-törvényt, amelyben a totalizatőr jövedelméből valamit juttatnánk a testedzésnek (Helyeslés.) egyrészt, másrészt pedig a földmivelésügyi ministeriutn fenhatósága alatt lévő turisztika-