Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-422
k-22. országos ülés 1912 deczembcr 9-én, hétfon. 351 hogy a magánerdőbirtokosoknál inkább találják meg azt az előzékenységet, amely szükséges ahhoz, hogy üzemüket fentarthassák. Ami lehetséges a magániparnak, melynek utóvégre nem kell tekintetbe vennie azokat a fontos iparfejlesztési és közgazdasági szempontokat, melyek ezen a téren fenforognak, és ami lehetséges Ausztriában, az nem lehetetlen a kincstári erdőknél sem. Én igen kérem a t. földmivelésügyi minister urat, aki igen sokszor bebizonyította azt, hogy tudja azokat a kérdéseket, amelyek reszortjába tartoznak, magasabb közgazdasági szempontból elbirálni, és meg tudja találni a helyes utat, hogy a különböző érdekek között a kellő harmóniát létrehozza, forditsa szives figyelmét ezekre a kérdésekre. A költségvetést különben elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.). Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Az előadó ur volt szives a költségvetés tárgyalásának bevezetése alkalmából annak részleteit is oly behatóan megvilágítani, hogy voltaképen az én felszólalásom, ha nem is felesleges, de legalább is igen meg van könnyítve az ő részletes előadása által. Ha mégis bártokodom a t. ház szives figyelmét rövid időre igénybe venni, (Halljuk t Halljuk!) teszem ezt azért, mert az ország közvéleménye és különösen gazdaközvéleménye megköveteli, hogy a költségvetés tárgyalásakor a mindenkori földmivelésügyi minister bővebben fejtse ki költségvetésének egyes tételeit, azok czélját és indokait, (ügy van ! ügy van! Halljuk!) Nem a saját magam szempontjából vagyok bátor ilyen időben, amikor a költségvetés mielőbbi letárgyalása nagy közérdek, a magam részére egy órai időt kérni, hanem teszem ezt a ház szives engedelmével ép az imént előadott okoknál fogva. (Halljuk ! Halljuk !) Mindjárt át is térek beszédem anyagának beosztására, és jelzem, hogy felszólalásom három részből fog állani. Elsősorban foglalkozni kivánok a szorosan vett költségvetési tételek részleteivel; másodsorban ép a közelmúltnak eseményeire való tekintetből egy"közgazdasági felfogásomról kivánom tájékoztatni a közvéleményt. Az ujabb események ugyanis esetleg bizonyos fokig jövő vámszerződéseink alakulására befolyással lehetnek és igy az uj szerződések változáson mehetnek át; beszédem harmadik részében pedig a kormány elnök ur megbízásából és vele egyetértőleg a mai állapotokra vonatkozó nyilatkozatot fogok tenni. (Halljuk ! Halljuk!) Elsősorban szólok tárczám költségvetésének egyes tételeiről és ezek között mindjárt arról a kérdésről, melylyel Grátz Gusztáv t. képviselőtársam foglalkozott. A t. képviselő ur azt mondotta, hogy szükséges, hogy a kincstári erdők közvetlen közelében levő fejlődött iparok el legyenek látva oly mennyiségű és minőségű fatermékekkel és olyan árakban. amelyek amaz iparok fennállásához és fejlesztéséhez szükségesek. Azt hiszem, rólam senki sem tételezi fel már a ministerségemet megelőző szerény működésemnél fogva sem, hogy iparellenes tendencziákat rejtegetek keblemben. A földmivelésügyi ministernek, jól tudom, a szóban levő téren bifurkált kötelessége és hivatása van. Az egyik a kincstári erdőkben fekvő nagy közvagyon gondozása, a másik a közgazdasági érdekeknek magasabb szempontokból való felkarolása. Épen azért, minthogy ezzel tisztában vagyok, t. képviselőtársam és az egész ipari közvélemény megnyugtatására kifejtem röviden, hogy e részben minő intézkedéseket tettem eddig és milyen elveket szándékozom követni a jövőben. (Halljuk I Halljuk!) Az intézkedés, amelyet tettem, az, hogy szigorúan utasítottam — és hozzáteszem, még egyszer szigorúan fogom utasítani — az erdészeti osztályt, hogy mindenütt, ahol az állami erdők közelében vagy az állami erdők belsejében ipari telepek vannak, elsősorban már az erdők kiírásánál is a megfelelő szeíekcziót tegye meg, tehát oly módon irja ki azt a mennyiséget, illetve minőséget, amint az az illető iparoknak megfelel. (Helyeslés.) Másodszor kijelentem azt, hogy nem tételezem fel, hogy legyen Magyarországon földmivelésügyi minister, vagy az erdészeti osztálynak legyen olyan vezetője, aki olyan szűkkeblű lehetne, hogy abban az esetben, ha csekély differenczia van egy más vevő és az illető ipari vevő között, azt a famenynyiséget ne az illető ipari vevőnek Ítélje oda. (Élénk helyeslés.) Hiszen a nemzetgazdaság legelemibb alaptételével ellenkeznék, ha a közvetlen közelben levő nyersanyagot messze földre transz por tálnók és az illető ipartelepnek messzebb helyről megfelelő fuvartétellel megdrágitva visszatranszportálnók a nyers anyagot. (Igaz ! ügy van !) De méltóztassanak megengedni, itt határokat keU szabni és az illető is tudatában kell hogy legyen annak, hogy épen azért, mert azt a szelektálást és kiírást mindig ugy fogják eszközölni, amint az a szükségletnek megfelel, minthogy ő közvetlen közelben van ; épen azért e természetadta oknál fogva is valószínű, hogy az illető nyerstermények legjobb vevője és legjobb értékesítője épen az a közelben levő iparvállalat lesz. (ügy van !) Méltóztassék ezt tudomásul venni. Azt hiszem, az illető iparok is belátással lesznek és nem fogják a kincstárnak ottani szorult helyzetét kihasználni akarni, hanem mint józan feldolgozói fognak fellépni a közvetlen közelben levő nyersanyagnak. Mindenesetre olyan intézkedés fog bekövetkezni, amely az illető iparoknak is előnyére fog szolgálni, emellett azonban a kincstár kellő jövedelmezősége, amelyre feltétlenül tekintettel kell lennem, nem fog csorbát szenvedni. (Helyeslés.) Már tavaly megígértem a t. háznak, hogy a kopárokra és az osztatlan közös legelőkre vonatkozólag erélyes intézkedéseket fogok tenni. Amint méltóztatnak tudni, az osztatlan közös legelőkre
