Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-422

346 423. országos ülés 1912 deczember 9-én, hétfőn. minél többet produkáljon a földmívelő, hogy minél jobb módban legyen. A földmivesség egy hivatás, egy osztály, amelyben olyan faktort látok, mint akár a vallásfelekezetben vagy a nemzetekben, mert ha a vallás a malaszt rokonsága, a nemzet a vér rokonsága, a hivatás, a földmivesség, a verejték közös rokonsága, amelyből kifejlődik egy közös világnézlet, közös szimpátia, közös akarat, tendencia, érdekeltség, kifejlődik egy egységes erkölcsi testület. Ilyen szempontból tekintve, a főczél az, hogy ezen testületnek a földmives kamarákban legyen meg a jogi formája, a közjogi reprezentácziója. Ez § czél megkívánja azt, hogy soha politikai tendencziák ne érvényesüljenek a szakdolgokban, mert az nagyon mellékes, akár román, akár német, akár szláv, akár magyar vagy bármelyik népnek a fia az illető, ő mint földmives produkál. Más tulajdonság a fajbeli, a nyelvi tulajdonság és más a szakbeli képzettség és az avatottság. Épen azért legalább a földmivelési dolgoknál, az ilyen szakdolgoknál teljes nyelvi egyenjogúságra kellene helyezkedni, hogy elérjük azt a czélt, hogy több legyen a kenyér. Meggyőződésem szerint nem volna szabad arra a kissé korlátolt felfogásra helyezkednünk, hogy a főczémnk az legyen, hogy az állam csak egy nyelven tudjon beszélni. A XX. században a legszegényebb ember is, akinek eszközei és műveltsége csak kissé is megengedik, iparkodik megtanulni két, három, négy nyelvet, és az intelligens emberek büszkeségüknek és ambicziójuknak tartják, hogy minél több nyelvet beszéljenek, 10-et, 12-őt, 14-et, Ily körülmények között csak az állam állana ilyen elfogult s maradi állásponton, hogy ő csak egy nyelvet tud, csak egy nyelven akar beszélni és több nyelvhez nem ért ? Ez már kissé elkésett felfogás, és nem vihető át a XX. századba, mert az államnak is iparkodnia kell legalább ilyen szakszerű dolgokban minél több nyelvűnek lenni, minél több nyelven érintkezni, több nyelvet érteni, több nyelven beszélni mindenkinek a sajátos szükséglete szerint. Es ha az illető románnak szüksége van arra, hogy ő románul beszéljen, mert ő csak románul ért, vagy a szláv szlávul, vagy a . . . . Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy eltér a tárgytól. Kérem, szíveskedjék a földmivelésügyi költségvetéshez szólni. (Élénk helyeslés. Zaj.) Csendet kérek. Juriga Nándor: Én a gazdasági szakoktatás tekintetében azt akarom megindokolni, hogy az legyen másnyelvü is, ne csak magyar. Azt hiszem, hogy épen a gazdasági szakoktatásnál indokolt ez. (Zaj.) Ha nem ugy gondolja, hát természetes dolog, hogy meg kell hajolnom. így van-e ? (Zaj.) Elnök: A képviselő urat hagytam ezt a kérdést is érinteni addig, míg az általa mondottak kapcsolatban állottak a tárgygyal. Figyelmeztetésemet akkor intéztem hozzá, amikor visszamenő fejtegetésekbe bocsátkozott arról, hogy többnyelvű legyen az állam, aminek a földmivelésügyi tárczával csakugyan semminemű összefüggése nincsen. (Ugy van! Ugy van!) Tessék folytatni. Jliriga Nándor : Kérem az igen t. földmivelésügyi kormányt, méltóztassék a szakkönyvek kiadásánál, a szaktanítók kijelölésénél és a falvakban rendezendő kurzusoknál a magyar nyelven kivül az országban használatos többi nyelvre is figyelemmel lenni. Bátorkodom az igen t. földmivelésügyi kormány figyelmét a kertészetre is felhívni. Tudom, hogy a földmivelésügyi kormány maga vetette fel ezt a gondolatot és amennyire tőle telik, iparkodik a bolgár módszerre rátérni. E tekintetben kérném, ha méltóztatnának szakkönyveket kiadni e tárgyban és szaktanítók és szakiskolák révén odahatni, hogy a földmivelés minél intenzivebb legyen és jgy a földmivelők jóléte minél inkább emelkedjék. A földmivelésügyi minister ur megígérte, hogy különböző pinczéket rendez be, ahol a borokat összegyűjti. Ez az Ígéret még nem került beváltásra, de ha megcsinálják, igen óvatosan kellene eljárni, mert a szőlőművesek attól félnek, hogy ezeknek ép ellenkező lesz a hatása, mint amit várnak tőlük, és nem hogy előmozdítanák a bor árusítását vagy a borprodukczió jóságát, hanem még rosszabbá teszik a szőlőművesek helyzetét. Ezt az aggodalmat különösen Pozsony vidékén hallottam. Fontosnak tartanám azt is, hogy a határmenti folyókat rendezzük, amiben nagyon el vagyunk maradva. Ott van pl. a Morva folyó, amely tulaj donképen az egész Osztrák-Magyar monarchiának a közepén folyik, Ausztriát és Magyarországot összekapcsolja egymással és két partján lehet legjobban látni a két ország gazdasági fejlettsége közt levő különbséget. Az osztrák part ugyanis rendezve van, míg a magyar part el van hanyagolva. Nemcsak gazdasági szempontból, de országos becsület szempontjából is segítenünk kellene ezen, hogy megmutassuk, tudjuk mi f oly óinkat ugy szabályozni, határainkat ugy rendbe hozni, földmivelőink érdekeit ugy megvédelmezni, mint az osztrák. És szükséges azért, is, hogy a mi népünk ne tekintsen át sokszor keservesen és ne támadjon benne az a gondolat, hej ! odaát mégis csak több gondot fordítanak a földmives igényekre, mint nálunk. Mert épen a gazdasági inferioritás az, amely a legveszedelmesebb. Iparkodni kell tehát, hogy emeljük a gazdasági jólétet; meg kell teremteni főleg a földmivelésügyi tárczánál az igazi honszeretetet, hogy a nép megtanulja szeretni a földjét és ha ezt megtanulja, ha ez a föld jövedelmez neki, akkor nem kell határrendőr, aki a határon megállítsa. Tudást, földet és jogot kell juttatni a népnek : ezen épül fel az uj állameszme, amelynek alapján gazdasági érdekközösség fog kifejlődni a különböző népek között és ekkor a nyelv nem fog olyan válaszfalakat felállítani, amely őket elválaszthatná, mert bizonyos verejtéki és izzadsági rokonságba kerülnek egymással, ha nem is vérrokonságba. Ezt az alajrot kell megteremteni, nehogy rongyos