Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-422

422. országos ülés 1912 német példák után. Nem ez a mi életkérdésünk megoldása. A kisebb népektől, főként a csehektől kellene tanulnunk. (Nagy mozgás és ellenmondás.) A kis népek problémája és a szakiskolák tekinteteiében, a földmives szakiskolák tekintetében nagyszerű berendezések vannak ott. Az egyszerű gazdafiuk a legnagyobb örömmel tanulnak, kimennek oda saját költségükön, és amikor visszatérnek, határozottan szakszerű földmivesek lesznek, akik szeretik a földet, főként szeretnek dolgozni és a munkában való érvényesülésben találják meg ambicziójukat és nem abban, hog)' ők talán valahová ispánkodni mennének vagy munkafelügyelőnek mennének, hanem az ambicziójuk az lesz, hogy a faluban maholnap a legintelligensebb, legszorgalmasabb földmives gazdák legyenek. Ezt a lelkületet teremti meg ezeknek az iskoIáknak praktikus szelleme, mert ott dolgozni tanítják őket és ajánlom, hogy néha magyar fajbeli gyermekeket is méltóztassék példakép odaküldeni, ahogy mi szlovákok kiküldjük oda a szlovák gyermekeket, hogy hazajővén, jó földmivesek legyenek, mert félünk, hogy ezekben a magyarországi szakiskolákban megtanulhatnák a mi gyermekeink az urhatnámságot és hogy uraskodók akarnak lenni s nem földmivesek. Epén ezért küldjük ki őket a cseh szakiskolákba és ajánlhatom a magyar fajbeli gyermekek érdekében a földmivelési ministeriumnak, hogy küldjön ki oda szakértőket, tanulmányoztassa ezen iskolákat, miként Kroinerizbe küldött már egy ilyen tanulmányozó bizottságot, ha nem is a földmivelésügyi minister, hát valamelyik más ministerium. Méltóztassék tanulmányoztatni ezt a szellemet és lelkületet és meghonosítani a szakoktatást a fehiőttek számára téli kurzusokban, vagy félévi egy vagy kétévi kurzusokban és igy megadni a népnek a szaktudást. Mert a földmivelésmunka olyan, hogy azt kikényszeríteni senkiből nem lehet. Nem lehet törvényekkel, szabályokkal, szolgabiróval, dobszóval, jegyzői rendeletekkel dolgozni; ha a földmives népben nincs meg a belső törekvés, szeretet, ambiczió, lelkesedés és vágy, hogy abból az édes anyaföldből minél több tejet szivjon ki, akkor minden rendelkezés hiábavaló. Egyedül a tudás, ambiczió és munkaszeretet hozza ezt önmagától létre, önsegély alakjában, esetleg még formailag megadatván neki, a hozzá szükséges jog. Itt térek át beszédemnek harmadik pontjára, ami, sajnos, ismét hiányzik a földmivelésügyi ministerium működéséből, bár tesz annyit e téren, amennyit tehet, de mégis hiányzik a földmivelésügyi kormányzat rendszeréből az, hogy az a földmives, kinek földje és tudása van, jogilag is reprezentálhasson, hogy megadassák neki az az intézményes jogi eszköz, melyben a földmivesség mint jogi testület felléphessen és a maga érdekeltségét képviselhesse és érvényesíthesse. Látjuk, hogy az országban vezető intelligencziának, különösen az ügyvédi karnak érdekeiről nagyon jól gondoskodik az ügyvédi kamara, mely meghatározza, hogy mi a tisztességes dij, mi aKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XTII. KÖTET. deczember Ü-én, hélfőn. 345 tisztességtelen verseny, és meg lévén állapítva a dij, olcsóbban nem szabad az ügyvédnek dolgozni, mint a kamara megállapította. Általában az egész kart érdeklő dolgokat az ügyvédi kamarában intézik el. Vannak ipari és kereskedelmi kamarák, szóval kezd lassan kialakulni a modern állameszme, mely nem a nyelvben keresi az összekötő- kapcsot, hanem a gazdasági érdekeltségben, s ez a gazdasági állameszme. Mint ahogy ledöntötte az egységes vallási állameszmét a középkorban az egységes nyelv állameszméje, ugy fogja az egységes gazdasági állameszme ledönteni mindkettőt és a gazdasági közösség fogja egyedül az állam alapját képezni. Ezért kellene ekősorban a legmunkásabb, legtöbbet izzadó, legtöbbet fáradó földmivességet érdekképviselettel ellátni, és ha már mindenkinek, még a munkásoknak is vannak szakszervezetei és szabadszervezetei, amelyeket, sajnos, saját erejükből, minden állami hozzájárulás nélkül kell fentartaniok, csak sajnálni lehet, hogy a földmiveseknek nincs semmiféle szervezete, mert bizony az a gazdasági egyesület semmiféle szankezióval, semmiféle exekutivával nem bir, az egy egyesület. Ép ezért kellene mielőbb megalkotni a földmiveskamarákat, mert ez a földmivességnek legégetőbb szüksége, hiszen semmi útja és módja nincs annak, hogy a földmivesek vágyai, törekvései és szükségletei kifejezést és jogi képviseletet nyernének. Választásoknál gondolnak csak velük, amikor annyira szétágazók az érdekek, hogy az ő igazi érdekeik rendesen háttérbe szorulnak a különböző pártpolitikai jelszavak között, az ő vágyaik teljesen elvesznek a sok párt és a sok jelszó között, ugy, hogy a zavarban az a földmives sokszor jobban lelkesedik a 48-ért, vagy a 67-ért, mint egy darab kenyérért. Én elismerem, hogy valamennyi minister között talán épen a t. földmivelésügyi minister úrban van a legtöbb igyekezet, hogy a bajokon segítsen. Mégis, tudva azt, hogy a földmivesek milliói állanak a háta mögött, nagyobb erélylyel és nagyobb öntudattal kellene kívánnia több pénzt a maga tárczája számára, még esetleg azon az utón is, hogy más tárcza rovására történnék ez, mert amint a földmives, a legelső dolgozó ember ebben az országban, ugy a legelső tárczának is a földmivelési tárczának kellene lennie. Ez általános meggyőződésem kifejezése után bátorkodom még különös szempontból néhány szót intézni a t. földmivelési kormányhoz. Azt a szükségszerűséget, hogy »tudást a népnek !« lehetetlen megvalósítani a nélkül, hogy a tudást mindenkinek csakis ugy adjuk, mint ahogy ő azt megérti. Nagy hátránya az ország sok milliójának, hogy minden földmivelési oktatás, még az egyszerű patkolási tanfolyam is ahhoz van kötve, hogy az illető tudjon magyarul irni és olvasni. Ne fogjuk ezt fel politikailag, hanem fogjuk fel gazdaságilag legalább ennél a tárczánál. A főczél az, hogy 44