Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-421

338 tói. országos ülés 1912 deczember 7-én, szombaton. a mindennapi legszükségesebbeket megkapja, ha­nem ott, ahol a törvénykatóságok és némely he­lyen a városok rászánták magukat arra, hogy munkásházakat épitsenek, — olcsón is lakjanak — ezek a munkásházak képeznék második lép­csőjét annak a gondolatnak, hogy saját takarékos­ságuk által miképen tudják nyugalmas jövőjüket, exisztencziájukst biztosítani. (Helyeslés.) Annak a napszámos embernek tehát, akinek a részére a törvényhatóság a falujában egy munkásházat épit, amely munkásháznak 30 évi amortizácziója alig egykét forinttal több, mint az a bérösszeg, amelyet a napszámos a saját pénzé­ből, egy egyszobás és egy félkonyhából álló laká­sért fizetni kénytelen, ennek a munkásháznak a felépítése által biztosítjuk azt, hogy ő a bérfizetés­nek pár forinttal való megtol dásával, a maga saját házában lakhat a saját házában élhet. Ezáltal fel­segítettem ezt a szegény napszámos embert a. megélhetésnek egy jobb, egy második fokára, ami nemcsak azt fogja eredményezni, hogy ezen szegény embernek a mindennapi megélhetésük könnyebbé válik, hanem ki fogja irtani azt a gyű­lölködő érzést, azt a fanatikus, határt nem ismerő gyűlölködést, (Igaz ! ügy van!) amelylyel ez az osztály viseltetik mindenki ellen, akinek csak valamije is van. (Élénk helyeslés.) Ha ezt a nap­számos munkásembert otthonhoz jutta'juk, akkor felébresztjük benne a takarékosság iránti érzéket is. Fölébresztjük benne azt a tudatot, hogy munkájának gyümölcse révén egy jobb, boldo­gabb ós szebb időnek nézhet elébe. (Igaz! ügy van!) A takarékosság érzése pedig egyidejűleg felébreszti benne a munka szeretetének érzését. Ez utón meg­valósul az az egyetlen mód és egyetlen jogos jog­czim, hogy miként teremthet magának jobb létet, és meggyőződik arról, hogy a szorgalom miképen jutalmazza meg a munkát és a takarékosságot és miként vezet végeredményében a vagyon gyűj­tésére. (Igaz ! ügy van J) Ez egy egészséges, okos és mindenki által követhető, elfogadható ut és mód. (Igaz ! Ugy van !) Hogyha az a gyűlölet ezeknek a miihóknak a szivéből kitöröltetik és annak helyét a munka szeretete s a remény érzése foglalja el, akkor ebben az országban az a nagy és nem egy helyen fellob­banó társadalmi ellentét, amely a vagyontalan és vagyonos osztály között sokszor megnyilatkozik, el fog enyészni, s ezzel lehetséges lesz azt a baráti szerető viszonyt, amely régebben ur és szolga között fennállott, a munkás és földbirtokos osztály kö­zött, talán újból megvalósitani. (Helyeslés.) Közös kötelességünk, t. képviselőház, nekünk, akik hivatva vagyunk az ország ügyeinek intézésébe befolyni, ilyen irányban gondoskodni azokról, akik­től elvárjuk, hogy ne a gyűlölet érzésével, hanem a szeretet melegével közeledjenek hozzánk és akiktől elvárjuk, hogy ne a pusztító kéz, hanem a dolgozó kézzel legyenek a társadalom tagjai. Hogyha mi szorgos figyelemmel, szeretettel és tü­relemmel, ebben a szociális irányban gondoskodunk és dolgozunk, akkor azt hiszem, a viszonyoknak ezen jóra változása okvetlenül be fog következni és ezzel egyidejűleg talán be fog következni más oly gazdasági bajoknak az elhárítása is, amelyek a munkáskérdéssel szoros összefüggésben állnak, de amelyekről ez alkalommal bővebben megemlé­kezni nem akarok. (Helyeslés.) Csak jelzem, hogyha az ilyen munkás embert hozzászoktattuk a vagyon­szerzés lehetőségéhez, s hogyha erre nézve neki a módot megadjuk, akkor az a munkás a legnagyobb valószínűség szerint meg fog maradni azon a vidé­ken, ahol megtelepedett és bizonyára annak a vidéknek gazdasági érdekeit sokkai jobban fogja szolgálni, (Helyeslés.) mint hogyha ezek a munká­sok földönfutó, vagyontalan és helyhez nem kötött napszámosai lennének a nemzetnek. (Helyeslés.) E két lépcső után — nem tudom elég vilá­gosan fejeztem-e ki magamat — (Tetszés.) fog következni egy harmadik fejlődési fok és ez az, amikor ugyancsak ezek a szegény emberek takaré­kos keresetükből esetleg már egy-két holdat bérbe fognak vehetni. Mert azt a napszámos embert, aki takarékosságból állatokat szerzett, a maga házában lakik, egy kis bérföldet vehet, csak egy lépés választja el attól, hogy kitartó munkájával, gondos tőkegyűjtésével egy-két hold földnek urává is legyen. És ha milliók és milliók alkalomadtán képesek lesznek arra, hogy nem könyöradományok­ból, nem állami támogatásból, hanem a maguk becsületes munkájából lábra állnak és családjuk­nak boldogulását biztosítják, akkor olyan egész­séges módját találjuk meg a szocziális gazdasági kérdés megoldásának, amely az egész ország lakói között boldog, megelégedett embereket teremthet. (Éljenzés.) Ez volna nagy vonásokban a szocziális része a birtokügyi kérdéseknek. De a birtokpolitikának van még egy nagy és nevezetes jiontja, amelyről csupán azért akarok megemlékezni, mert bizonyos várakozásokkal szemben, a nehéz pénzügyi, kül­ügyi és társadalmi viszonyok nem tették lehetővé, hogy bizonyos eredményekkel számolhassak be a t. képviselőháznak. Ez a középbirtokosság meg­óvásának és erősbitésének kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A földmivelésügyi minister ur a múlt évben a képviselőház hozzájárulásával bizonyos állami bir­tokokat jelölt meg azon czélból, hogy ezekből az ország különböző vidékein lehetőleg középbirtokok szakittassanak ki, amelyeknek ugy a gazdasági, mint nemzeti birtokpolitikai téren nagy szerep jut. A nemzetiségi vidéken pedig nemcsak oktatói és irányitói a gazdasági életnek, de társai a magyar nemzeti eszmének. (Helyeslés.) Ezeknek a középbirtokoknak fennállása és szaporítása nagy nemzeti érdek. De ennek meg­valósítása talán még nehezebb, mint a kisebb exisztencziákra vonatkozó előbb ecsetelt birtok­politikai kérdésnek megoldása. Én ezt a kérdést ma hosszasabban fejtegetni nem akarom. (Hall­juk ! Halljuk!) Lesznek erre hivatottabbak a költségvetés tárgyalása során, csak azt akarom megjegyezni, hogy a földmivelésügyi minister

Next

/
Oldalképek
Tartalom