Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-421
tói. országos ülés 1912 deczember 7-én, szombaton. 339 urnak azon óhajtását és igéretét, amelyet itt a múlt képviselőházi tárgyalások alkalmával a középbirtokra vonatkozólag tett; az az intézmény, amely aira hivatva lett volna, nem tudta beváltani azért, mert olyan közgazdasági és pénzügyi helyzet előtt álltunk, hogy nem volt tanácsos sem a birtokértékek árcsökkenése mellett, sem a nehezen megszerezhető kölcsönök mellett ezeket a kérdéseket ma effektuálni. De azt hiszem, hogy a közel jövőben a viszonyok kedvező alakulása mellett a birtokpolitikai kérdéseknek ezen ága is a kellő gondossággal és körültekintéssel meg lesz valósitható. Nem tudom, hogy a t. képviselőházat érdekli-e, (Halljuk ! Halljuk !) de amennyiben érdekli, egész röviden be akarok számolni egy eredményről, amit nem azért teszek, mintha elismerésekre óhajtanék reflektálni, de azért, mert kötelességemnek tartom beszámolni arról, hogy egy nagy kérdés, amelynek fejlődésétől az ország sokat vár, előbbrevitetett-e azok részéről, akikre bízatott, vagy pedig még mindig a kezdet stádiumában van. A magyar földhitelintézetek országos szövetségét értem, amely bizonyos szocziális és birtokpolitikai munkásságot kell hogy kifejtsen. Minden magyarázó szó nélkül röviden emlitem meg, hogy az intézetnek alig eg3 r éves fennállása alatt sikerült részben megvalósítani azokat az óhajokat, amelyeket a földmivelésügyi minister ur kifejezett és amelyeket mindazok, akik az intézmény iránt érdeklődéssel viseltetnek, tápláltak. (Éljenzés.) A siker részben megvalósult azáltal, hogy bizonyos kötött birtokokat bérbevehetett és ezeket programmjának megfelelően azon vidék kisgazdái között úgyszólván haszon nélkül tovább adta bérbe. Teremtett továbbá egypár középbérletet, ami csaknem egyenértékű a középbirtokososztály megerősítésével. Biharmegyében pl. 13.000 holdon 1838 kisbérletet és 6 középbérletet alakított, egy másik kötött birtoknál pedig 81 kisbérletet és 3 közép bérletet. Ez mutatja azt, hogy akadtak olyan magasabb szempontokat is figyelembevevő kötött birtok-tulajdonosok, akik a kor igényeivel számolva óhajtották azt, hogy birtokaik ilyen irányban az ország közérdekének megfelelően használtassanak fel. Ha ez a példa szélesebb körben ixtánzásra talál, akkor meg fognak szűnni mindazok az ellentétek, amelyek liberális szempontból a kötött birtokok ellen sokszor felhangzanak. Ezen eljárás mellett a kötött birtokok tulajdonosai nemcsak nagyobb jövedelmet biztosítanak maguknak, de lehetővé teszik azt is, hogy ezeket a földeket azok munkálják, akik legelsősorban vannak hivatva a földdel foglalkozni és a több munka eredményét élvezni. (Helyeslés.) Röviden még csak azt jegyzem meg, hogy az intézet községi legelőkölesönök és a gazdasági munkásházkölcsönök terén igyekezett azt a tevékenységet kifejteni, amelyet tőle az ország joggal el is várhat, különösen a jelenlegi súlyos pénzviszonyok között. (Helyeslés.) Mindezek után arra kére.m a t. házat, hogy necsak az általam elmondottak, hanem legfőképen magának a költségvetésnek indokolásában előadottak alapján, amelyet a földmivelésügyi minister ur hazafias, körültekintő, gondos és odaadó munkásságát bizonyítja, a költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés és éljenzés.). Rudnyánszky György jegyző: Báró Radvánszky Antal ! B. Radvánszky Antal: T. ház! Az előadó ur érdekes fejtegetései után valóban vágyat éreznék arra, hogy némely téren tovább fűzzem azokat az eszméket, amelyeket ő felvetni szives volt ; de miután az idő előrehaladott és miután épen csak egy részletkérdésről, az erdészek lótartási kötelezettségéről óhajtok szólni, a lehető legszűkebb határok közé igyekszem felszólalásomat szorítani. Különösen örömmel töltött el, hogy az előadó ur épen az erdőgazdasági politikával hosszasabban foglalkozott. Figyelmét elsősorban a földmivelésügyi minister urnak a kopárok befásitására irányuló törekvése kötötte le ; ezen a téren legyen szabad az előadó ur szavait kiegészítenem és utalnom arra, hogy kívánatos lenne, ha valóban eredményeket akarunk elérni, ugy a magán-, mint a községi birtokon levő kopárok befásitásával, ha a földmivelési kormány nag3^obb önállóságot biztositana az erdőigazgatóságoknak és felhatalmazná őket arra, hogy minden erdőigazgatóság területén külön, erre a czélra fentartsanak egy csemetekertet, és onnan saját hatáskörükből kifolyólag adhassanak magánosoknak és községeknek bizonyos áron csemetét. Ma, tajsasztalatból mondhatjuk mindnyájan, akik folyamodtunk csemetékért a ministeriurnhoz, hogy a legjobb akarat mellett is igen gyakran későn, akkor kapjuk a csemetéket, amikor az ültetés már nem jár a kellő eredménynyel. Az erdei politika alfáját képezi azonban az erdészi kar helyzete, becsületes, szorgalmas működése. E tekintetben legyen szabad felhívnom a földmivelésügyi minister ur figyelmét ama fonák helyzetre, amelybe az erdészi kar a lótartási kötelezettség folytán jutott. A mai viszonyok között, amidőn minden tisztviselői kar, hivatkozva a kari szellemre ama különös érdemekre, amelyeket az állammal szemben szerez, rohamosan igyekszik helyzetét javítani, én a magam részéről vétkes könnyelműségnek tartanám, ha bárki az igények fokozására akarna hangulatot csinálni. Annak daczára, hogy két milliárdos budget-vel rendelkezünk, ezt a lépést megfelelőnek azért sem tartanám, mert attól félek, hogyha az igények oly mérvben fokozódnának, mint eddigelé, akkor azzal budgetünk expanzivitása nem fog lépést tarthatni. Annál inkább félnék ettől, mert a mostani gazdasági pangás mellett előrelátható, hogy a forgalom kisebbedéséből kifolyólag az illetékek tétele igen jelentékeny csökkenést fog maga után vonni, vagy legalább is egy ideig az állam költségvetése nem fog 43*
