Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-421

iái. országos ülés Í9ÍÍ deczémber 7-én, szombaton. :529 amelyek benne feltámadtak, hogy azok már fel­merültek, azok előttünk ismeretesek és, amint t. képviselőtársam meg fog győződni, ugy a kormány, mint a bizottság és illetőleg annak előadója szá­molt azokkal az aggályokkal és azoknak elosz­latására törekszik. Ami a ministeri felelősséget illeti, én azt hiszem, hogy azt minden egyes törvényben külön preezizirozni nem szükséges, hiszen annak általá­nos szabályozása az 1848 : III. t.-oz.-ben foglal­tatik, amely minden kormány cselekményre vonat­kozik. Ennek a törvénynek negyedek szakasza azt mondja, hogy (olvassa) : »A ministeriumnak mindegyik tagja mindennemű hivatalos eljárásáért felelőse A 18. §. pedig azt mondja (olvassa) : »Mindegyik minister azon rendeletért, amelyet aláirt, felelősséggel tartozik*. A 32. §. pedig azt mondja, hogy (olvassa) : »A ministerek feleletre vonatnak minden oly tettért vagy rendeletért, amely az ország függet­lensége, az alkotmány biztositékai stb. stb.« és három pontban sorolja fel mindazokat az eseteket, amelyekben a minister felelősségre vonható. Ebből tehát világos, hogy a ministeri felelősség minden egyes esetre nézve ezen törvényen alapulólag bekövetkezik és hogy minden külön törvény meg­alkotásánál külön kodifikálni a ministeri felelős­ségre vonatkozó szabályokat nem szükséges, sőt egyenesen káros volna. Mindazonáltal számolva ennek a kivételes intézkedéseket tartalmazó javas­latnak nagy fontosságával, a kormány nem zár­kózott el azelől, hogy ebben a javaslatban a minis­teri felelősség külön is hangsulyoztassék és a t. előadó ur a részletes tárgyalás során az első para­grafusnál fog egy kiegészitést javasolni, amely újból, külön hangsúlyozza az összministerium fele­lősségét minden oly cselekményért, amelyet ezen törvény alapján tenni fog. Azt hiszem, t. képviselőház, hogyha méltóz­tatnak tekintetbe venni azt a módositást is, amelyet nekem volt szerencsém tegnap a párt­konferenczián javasolni és amely az összes lapok­ban közölve van, azt hiszem, t. képviselőtársam is ismeri, akkor igazat fog nekem adni, hogy a kor­mány minden irányban igyekszik megtenni azokat a rendelkezéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy elvegyék az élét ennek a törvényjavaslatnak oly irányban, hogy senki aggodalmakat ne tápláljon arra nézve, mintha a javaslat alkotmányunkra, vagy a közszabadságra nézve valamely veszélyt foglalhatna magában. Ami t. | képviselőtársamnak azt a kérdését illeti, hogy mi szükség volt a gyülekezési jogról is disponálni ebben a törvényjavaslatban, holott az a jog nálunk törvényileg kodifikálva nincs, én azt hiszem, hogy igen egyszerű a válasz. Epén azért, mert nálunk a gyülekezési jog kodifikálva nincsen és az ezzel kapcsolatos felelősség törvényi­leg szabályozva nincsen, épen azért szükséges, hogy kivételes, veszélyes időben a kormánynak módja legyen törvényes alapon intézkedni minden olyan gyülekezés ellen, amely az állam érdekével KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XVII. KÖTET. ellenkezésbe jöhetne. Hogy most előfordulnak, t. képviselőház, esetek, ahol képviselőtársam szerint egészen ártatlan jellegű népgyűlések is betiltat­nak, ezt méltóztassék leginkább épen arra a körül­ményre visszavezetni, hogy a gyülekezési jog nálunk kellőleg szabályozva nincs. A legtöbb eset­ben bebizonyult, hogy egy nagy embertömeget bárki összecsődithet, azt szabadon bocsátja és felelősséggel annak tetteiért senki sem tartozik. (Ugy van ! Ugy van !) A mi fennálló szabályaink értelmében még az összehívókat sem lehet semmi­féle büntetőjogi felelősségre vonni, épen azért, mert erre semmi törvényes alap nincs. Nagyon természetes tehát, hogy a hatóságnak olyan esetek­ben, amidőn eklatáns példák bizonyítják, hogy minő veszedelmek támadhatnak az ilyen szabá­lyozatlan, felelősség nélkül összehivott és vezetés nélkül hagj^ott gyűlésekből, épen azért, — mon­dom, — szükséges, hogy ez a kérdés is szabályozás alá vétessék és a kormány foglalkozik is azzal a kérdéssel, hogy az egyesülési és a gyülekezési jogot lehetőleg minél előbb törvényileg szabályozza. (Elénk helyeslés.) Ezek előrebocsátása után arra kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a javaslatot azon módosításokkal együtt, amelyeket az előadó ur a részletes tárgyaláson elő fog terjeszteni, el­fogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : T. ház ! A tanácskozás be van fejezve. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául, igen, vagy nem í (Fel­kiáltások : Igen!) Akik elfogadják szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat czimét, amely észrevétel nélkül el­fogadtatik. Olvassa az 1. §-íj. Darvai Fülöp előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Elflök : Csendet kérek ! Darvai Fülöp előadó : T. képviselőház ! Azon aggályok, amelyeknek Giesswein igen t. képviselő ur kifejezést adott és amelyekre vonatkozólag az igen helyes czáfolatot a ministerelnök ur is már megtette, azt hiszem, teljesen el fognak oszolni, ha tisztelettel indítványozom azt, hogy az 1. bekez­désben e szavak után, hogy (olvassa) : »a minis­terium*, illetve ebben a mondatban (olvassa) : »Háboru idején, sőt, ha szükséges, már a háború fenyegető veszélyének okából elrendelt katonai elő­készületek esetében is a ministerium . . .« a »mi­nisterium« szó után beszurandók volnának az alkot­mányos garancziák növelése végett a következők (olvassa) : »a ministerium valamennyi tagjának felelőssége mellett*, azért, t. ház, hogy a törvényben is nyoma legyen annak, amit különben is az alap­törvény, az 1848 : III. t,-czikk megállapít. (Élénk helyeslés.) Azonkívül, t. képviselőház, tisztelettel kérem. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom