Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-420

Í20. országos ülés 1912 deczember 6-án, pénteken. 309 lényeges faktora, lehetőleg az ő kezében legyen összpontosítva, ugy hogy ennek kezelése által a kereskedelemnek jogosan megkövetelhető támogatást biztosithassa. E két szempont tehát, az iparpártolás és a keresclelempártolás lényeges tényező a tekintetben, hogy nagyon gondoljuk meg, vájjon czélirányos volna-e ezt a ministeriumot kereskedelmi és vasúti ministeriummá kettéosztani, mely utóbbi természetesen kizárólag a vasút financziális és forgalmi szempontjaival foglalkoznék, és igy a másik két szempontra nem lehetne kellő figyelemmel. Még csak egy körülményre vagyok bátor utalni. Lengyel Zoltán képviselőtársam kifogásolja, hogy a költségvetés az államvasút üzletkezelésével összefüggő tételekre vonatkozólag nem nyújt minden tekintetben felvilágosítást. Ami ennek költségvetési vonatkozását illeti, ennek terjedelme ellen, azt hiszem, a képviselő urnak sem lehet kifogása, mert költségvetésem indokolásának tetemes részét épen a vasútra vonatkozó indokolás foglalja el. Tény azonban, hogy ebből tiszta képet látni nem lehet, mert ehhez a vasutak üzleti jelentésének ismerete volna szükséges, ez azonban sok olyan adatot tartalmaz, mely, mivel a vasút kereskedelmi vállalatnak tekinthető, a nagy nyilvánosság elé nem való. Gondoskodni fogok azonban a megnyilvánult óhajok folytán, hogy az üzleti jelentésnek azon részei, melyek a nyilvánosság előtt megismertethetek, rendelkezésére bocsáttassanak ugy a képviselő uraknak, mint az érdekelt köröknek. Ezek után áttért Lengyel Zoltán t. barátom a vasútnál alkalmazottak személyzeti ügyére, és szóvá tette a művezetők kérdését. Tény, hogy e tekintetben igen lényeges anomália észlelhető, ós pedig az, hogy azon elsőrendű munkások közül, kik elsőrendű képességeiknél fogva legtöbbet keresnek, kell nekünk lehetőleg a művezetőket alkalmazni, s ezek a mai fizetési beosztás szerint mint fizetéses alkalmazottak magasabb fixfizetést kapnak ugyan, de évi jövedelmük a napibérek elvesztése által csökken. Ezáltal tehát semmi ösztönzés nincs arra, hogy valamely kitűnő munkás munkavezetőnek menjen előre, mert annak a veszélynek van kitéve, hogy jövedelme csökken. Ezt az anomáliát beláttam és már ez évben költségvetésem keretében tettem is adminisztratív utón intézkedést, hogy ez a helyzet némileg enyhittessék. A mostani költségvetés keretében számtalan intézkedés van a tekintetben, hogy tovább menjünk, igy a részesedési jutalék megállapítása szempontjából. E tekintetben a pénzügymini ster úrral azon megállapodásunk van, hogy mivel ez a rendelkezés a költségvetés j>énzügyi helyzetére is kihat, ezt mi közös megállapodással fogjuk megcsinálni. Ez a munkálat folyamatban van és biztosithatom t. barátomat, hogy igyekezni fogunk mindketten ezen tökéletesen méltányos kérésnek eleget tenni és a fennálló anomáliát lehetőleg megszüntetni. (Helyeslés,) Többi részére a t. képviselőtársam által előadottaknak egyenként kiterjeszkedni nem szándékozom, mert ezek részint összefüggnek a pragmatikával, részint összefüggnek az illetményszabályozással. Az illetményszabályozás kérdését, mint bátor voltam jelezni, ez alkalommal megbolygatni nem szándékozom, a pragmatika megváltoztatása esetleg szükségessé válhatik, és ebben az esetben mindazt a czélszerü módosítást, amit a megváltoztatással kapcsolatban nekem javasolni fognak, készségesen fogom jóváhagyni, amennyiben a kérdés megoldását ezzel elősegítem. A nyugdíjintézet helyzetének javulását én is kívánatosnak tartanám. Abban azonban, gondolom, t. barátom is igazat fog nekem adni, hogy a tulajdonképeni teendő nem a kereskedelmi ministeren fordul meg, mert hiszen a választmány az, amely a nyugdíjügyeket intézi. Mihelyt tehát a választmány olyan javaslattal áll elő, amely jóváhagyásomat igényli, én készséggel leszek segítségére, ha ezáltal az állam hozzájárulása csökenése czimén a helyzet javulását fogom előidézni. (Élénk helyeslés.) A repülőgépekre vonatkozóan tett kérdésére nézve megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy magam is szükségesnek tartom azt, hogy a kiadásoknak az a része, amelyet a közös hadügyi költségvetés ezen a czimen felvett, kvótaszerüen Magyarország számára is biztosittassék. Már érintkezésbe is léptem a közös hadügyminister úrral és intézkedéseket, helyesebben puhatolózó lépéseket tettem abban az irányban, hogy hol lehetne Magyarországon nemcsak repülőtereket, — ez a kérdésnek csak az egyik része volna — hanem repülőgépek előállítására szolgáló gyárakat létesíteni, a tárgyalások azonban még sokkal ujabb keletűek, semhogy végleges eredményről tudnék a t. háznak beszámolni. Annyit vagyok bátor csak kijelenteni, hogy a kérdés fontosságát magam is érzem és az ügyet kötelességszerűen éber figyelemmel fogom kisérni. (Élénk helyeslés.) A bosnyák vasutakra és a szerb tárgyalásokra vonatkozóan is volt szives a t. képviselő ur hozzám kérdést intézni. Ami a bosnyák vasút kérdését illeti, lesz módja majd a t. háznak vele részletesebben foglalkozni, h ide vonatkozó törvényjavaslatok a ház elé kerülnek. Arra a kérdésre azonban, hogy mennyire védte meg a kormány a bosnyák vasutak kérdésénél a magyar érdeket, egész röviden legyen szabad kijelentenem, hogy állandóan arra törekedtünk, hogy kimutassuk azt a jóindulatot, amellyel Bosznia-Herezegovina lakosai iránt viseltetünk, amellyel a vasutak létesítése utján anyagi boldogulásukat óhajtjuk előmozdítani és számoltunk azokkal a tényezőkkel, amelyek a bosnyák vasut kiépítésénél hadászati szempontból fontosak. De épolyan mértékben számoltunk azokkal a fontos közgazdasági érdekekkel is, amelyek e vasut kiépítéséhez Magyar-