Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-420

decsember 6-án, pénteken. 310 íW. országos ülés 1912 ország szempontjából fűződnek. A tárgyalás sokáig tartott, és mondhatom, meggyőződésem az, hogy ugy végződött, hogy legyőzött nincsen, mert a magyar államnak sikerült biztosítani mindazt, ami feltétlenül szükséges annál a geográfiai helyzetnél fogva, amely őt Bosznia-Herczegovinához fűzi, sikerült biztosítani, hogy sem a vasútnál, sem a tarifális megállapodásnál hátrányt ne szenvedjünk. (Élénk helyeslés.) Engedje meg azonban a t. képviselő ur, hogy a szerb tárgyalásokra vonatkozóan ne nyilatkozzam és csak annyit jelentsek ki, hogy a kormány tudja a kötelességét és meg is fogja tenni. (Élénk helyeslés.) Legyen szabad végül egész röviden kitérnem azokra az érdekes fejtegetésekre, amelyeket a t. képviselő úrtól a vízügyi kérdésekkel kapcsolatban hallottunk. Nagyban és egészben tökéletesen méltánylom álláspontját. Azt tartom, hogy nagy konczepczióju vízügyi politikára volna szükségünk, de épen azért, mert nagy konczepczióval állunk szemben, amely nagy pénzügyi szolgáltatásokat is igényel, nem biztathatom a t. házat azzal, hogy rövid időn belül annyi pénzzel rendelkezhessünk, amennyivel a nagy tervek a közel jövőben megvalósíthatók volnának. Épen ezért méltóztassék megengedni, hogy a kérdés részletébe bele ne bocsátkozzam, csak magát az eszmét helyeseljem; én is azt tartom, hogy amint mód és alkalom kínálkozik vizierőink kihasználására, minél előbb tegyünk meg minden lehetőt. (Élénk helyeslés.) Ezekben kívántam megadni a szükséges felvilágosításokat. Azt hiszem, semmi lényeges kérdést nem hagytam válasz nélkül, ós ezek után újból kérem a t. házat, hogy e tárcza költségvetését elfogadni kegyeskedjék. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Heltai Ferencz előadó: T. képviselőház! Amidőn szerencsétlenségre az ülésre kitűzött idő ilyen előrehaladott stádiumában szóhoz jutok, engedje meg a t. ház, hogy néhány szóval reflektáljak azokra a felszólalásokra, melyekre tegnapelőtt tartott beszédem alapot szolgáltatott, (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt köszönetet mondok a t. minister urnak, hogy szíves volt helyreigazítani azt a téves felfogást, mintha az előadónak az előadói székből a minister felfogását kellene tolmácsolnia, vagy pedig a pénzügyi bizottság jelentéseit kellene kifejezésre juttatnia. Azt gondolom, a minister ur felszólalása után a ház minden tagja megengedi nekem azt a szabadságot, hogy a magam véleményének adjak kifejezést. Az én feladatom nem lehet egyéb, és e tekintetben természetesen a szólás szabad joga engem az előadói székben is ép ugy megillet, mintha akár a képviselői padokból szólanék. A pénzügyi bizottság felfogását, sajnos, nincs módomban kifejezésre juttatni két okból. Először, mert a pénzügyi bizottság tárgyalásainál ez alkalommal, t. i. az idei költségvetésnél a kereskedelmi tárcza költségvetéséhez rajtam kívül senki sem szólalt fel. Én azokat, amiket itt a házban elmondottam, elmondottam a pénzügyi bizottságban is, ez alkalommal és a múlt esztendőben, különös részletességgel pedig elmondottam két esztendővel ezelőtt. A pénzügyi bizottságnak véleménye nincs: a pénzügyi bizottság csak ezt a jelentést terjeszti a t. ház elé, amelyen ő exczellencziájának, a pénzügyi bizottság elnökének aláírása nincsen rajta, az enyém sem, nem is én csináltam, hanem csinálta a ministerium egyik tisztviselője és nem foglal magában mást, mint a számcsoportokat. Sajnos, nem tudtam odáig vinni a pénzügyi bizottságban a dolgokat, hogy a pénzügyi bizottság véleményes jelentést terjesszen a t. ház elé. Amidőn ezt 1911. januárjában megkísértettem, ennek a felfogásnak, amely uttörést jelentett volna a pénzügyi bizottság jelentéseiben, egyetlen egy pártolója sem akadt. Megmaradtunk annál az évtizedes gyakorlatnál, amelyet a pénzügyi bizottság követ, hogy az általános jelentésen kivül az egyes tárczákra vonatkozó jelentéseiben semmiféle véleménynek, határozatnak vagy javaslatnak kifejezést nem ad, és kivéve azt, hogy megszavazásra ajánlja a tételeket és kéri a virementjog megadását bizonyos tételekre, a j^énzügyi bizottság egyebet nem mond, nem is mondott soha. Mondom, ez egy évtizedes gyakorlat, amelyet magam is kívánatosnak tartanék megváltoztatni, de ezt kivívni nem volt módomban. Amely álláspontot én itt utolsó beszédemben elfoglaltam, annak a pénzügyi bizottság tárgyalásaiban, amióta szerencsés vagyok a pénzügyi-bizottság tagja lenni, mindig kifejezést adtam, olykor sokkal erősebben, mint itt a házban volt szerencsém tenni. Hogy ezek nem jutottak nyilvánosságra, annak is talán én vagyok az oka, mert sohasem vettem magamnak azt a fáradságot, hogy Mihályi Péter t. barátom részére, aki a nyilvánosságot közvetíti a pénzügyi bizottságban . . . Br. Podmaniczky Endre: Ez nem tartozik ide. Heltai Ferencz előadó: . . . jegyzeteket csináltam volna. De mondom, senki előtt, aki a jDénzügyi bizottság tárgyalásait figyelemmel kisérte, nem ismeretlen az az álláspont, amelyet én konzekventer elfoglaltam az állami üzemek tekintetében. 1910-ben a pénzügyi bizottság tárgyalásainál, amikor hét napon keresztül tárgyaltuk a kereskedelmi tárcza költségvetését, minden egyes üzemi kiadási tételnél kifejtettem a magam álláspontját, tekintet nélkül arra, hogy az tetszéssel találkozik-e, vagy sem. De ha szabad ebben a kérdésben reminiszczencziákra hivatkoznom, — hogy mindjárt rátérjek a posta- és táviró-intézmónynek költségvetésére — azokban a tárgyalásokban, amelyeket az alikori kereskedelemügyi miniszter