Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-420

306 420. országos ülés 1912 siteni, egységesen kell vezetni, külön egységes igazgatás alatt, amely a jövőben nemcsak az egész munkálatot összhangba hozza, hanem a vezetést is egy kézben tartja. Mert csodálatos ország ez a mi hazánk, amelynek a területe olyan köralaku, amilyen másutt több nincs, amelynek egyetlen folyórendszere van, és amely berendezhető akként, hogy úgyszólván négyszögméterenként lehet a vizet elraktározni, lebet lebocsátani, lehet a folyóit rendben tartani, lehet minden kérdés megoldásáról egységes vezetéssel gondoskodni, ugy hogy a folyók menten felraktározott vizek állandóan a napi jelentések arányában és a csapadékviszonyok szerint bocsáttassanak le. Vagyis Magyarországot egy egységes öntözőterületté lehet tenni, amely olyan Kánaánt tud Magyarországból varázsolni, amely különb Egyiptomnál, különb a régi Babilóniánál és Asszíriánál. És mi most a földmivelésügyi ministerium költségvetésénél beszélünk az állathiányról, amelynek az egyik oka az, hogy a Felvidéken nem engednek nyugati marhát tartani, mert nekünk az a hivatásunk, hogy a dunántúli uradalmak számára ökröt szállítsunk. A másik nagy baj pedig az, hogy engedjük az egész Alföldet mesterséges takarmány nélkül kiszáradva állni, egy tökéletesen elmaradt mezőgazdasági kultúrával tengődni és a magyar Alföldre lévén az egész magyarság áttelepedve, az egész nemzet 75°/o-a ott él s az egész Alföld mesterséges husbevitelre szorul. És akkor mi nem fogjuk sem Szerbia, sem Románia rossz állataival ezt a hiányt pótolni, ha az Alföldet nem hozzuk abba az állapotba, hogy nemcsak bevitelre nem szorul, de kivitelre is képes lesz. T. képviselőház! Ezzel be is fejezem. (Halljuk••!) A multaknak sok baja, a jelennek sok viszontagsága után, azután a sok hiba után, amelyet negyven éven keresztül gyakorlatlanul elkövettek az alkotmányos korszak alatt, amikor kereskedelmünk, iparunk nincs ugy megteremtve, mint ahogy kellene, amikor mezőgazdaságunk már tengődik, amikor krizis van az egész vonalon, még egyetlen programmpont van, ami nincs elrontva, egyetlen programmpont van, amely a maga teljességében ott áll és egészen megvalósítható, amely nem egy napra szól, amelynek egészében való megvalósítása száz esztendőt igényel, a haszna ezer évekre terjed, amely tőkebefektetést abszolúte nem igényel, mert minden ráfordított költség sokszorosan visszatérül: ez a vízi erők hasznosításának programmpontja. Ebben a szomorú korszakban nem azért mondom ezt, hogy ebből most tény váljék, hanem azért, hogy propagandát csináljak ennek a nagy eszmének, és hogy elérhessem azt, hogy a szomorú jelenben legalább egy olyan területen, mely még szabadon áll, rózsás jövőt lehessen ennek a iczembef 6-án, pénteken: nemzetnek kirajzolni. Erre szüksége van. Nemcsak a reménységre van szüksége, de a tényekre is. És én bízom abban, hogy ha ezt a kérdést napról-napra szőnyegen tartjuk, akadni is fognak belátó, hatalmas kezű államférfiak, akik kezükbe veszik a nemzetalapitásnak ezt a nagy munkáját. És ha a j>olitikai rendcsinálás mellett közgazdasági téren is megteszszük kötelességünket, az államvasutak tengődő intézményéből hatalmas, egészséges, nagy orgánumot fejlesztünk ki, és mellé párhuzamosan megteremtjük a csatorna-hálózatot, a vízi erők kihasználásának nagy rendszerét: ezen az alapon megteremtünk egy uj Magyarországot, amelyért nem fogjuk magunkat többet szegyeim. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem, kíván-e még valaki szólni? Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. (Halljuk I Halljuk!) Beöthy László kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy amint már tegnap is bátor voltam jelezni, a vita bezárása után ismét szót kérjek (Halljuk! Halljuk!) és megtegyem észrevételeimet azokra a megjegyzésekre és felvetett kérdésekre, melyek a mai nap folyamán egyes szónokok részéről tárczámmal kapcsolatban felhozattak. (Halljuk ! Halljuk!) Számolva a helyzettel, igyekezni fogok ezt a lehető rövidséggel megtenni, és Lengyel Zoltán t. barátom nem fogja nekem rossz néven venni, ha a parlamenti szokástól eltérőleg, először nem az ő legutóbbi felszólalásával foglalkozom, hanem megtartom azt a sorrendet, amelyben az egyes szónok urak a vitához jelentkeztek. (Helyeslés. Halljuk!) Griesswein Sándor t. képviselőtársam két körülményt volt szíves figyelmembe ajánlani; az egyik az idegenforgalomra, a másik pedig a postai kezelőnői alkalmazottak helyzetére vonatkozik. Ami az idegenforgalmat illeti, nagyon távol áll tőlem, hogy ennek jelentőségét és fontosságát a magam részéről is teljes mértékben el ne ismerjem. De azt gondolom, hogy az idegenforgalom szempontjából sem lehet mindent kizárólag az államtól várni; az idegenforgalom szempontjából a mi társadalmunk közreműködésére, bizonyos társadalmi berendezkedésekre is nagy szükség van, és azt hiszem, hogy a helyzet megoldásának súlypontja tulajdonképen ezen nyugszik. (Ugy van! Ugy van!) Azonban jelezhetem, hogy épen azért, mert ennek fontosságát magam is teljesen móltánylom, már tettem is intézkedéseket és történtek tanulmányok abban irányban, hogy nem ugyan magában a minis-