Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-420
í2ü. országos ülés 1912 deczember 6-án, pénteken. 307 teriumban, hanem az államvasutaknál különös gond fordittassék mindazokra az intézkedésekre, amelyek az idegenforgalom előmozdítására alkalmasak. (Élénk helyeslés.) E tekintetben kísérletet tettünk Magyarország egyes vidékeinek ismertetésével, Magyarország egyes szebb vidékei képeinek a vasúti kocsikban való alkalmazásával. (Élénk helyeslés.) Mindezek azonban még kellő eredményre nem vezettek és itt visszatérek arra, hogy mindezen eszközökkel eredményre csakis akkor számíthatunk, ha a társadalom e tekintetben is teljes mértékben segítségére jön a kereskedelemügyi kormánynak. (Élénk helyeslés.) Az idegenforgalom fejlesztése szempontjából voltam bátor tegnap arra is rámutatni, hogy ez szorosan összefügg az automobilforgalom ügyével is, és amint már jeleztem, az automobilforgalom szempontjára az állami utak kezelésénél figyelemmel leszünk. (Élénk helyeslés.) Második kérdése a t. képviselő urnak a postai kezelőnők alkalmazására vonatkozik, s ezzel kapcsolatban általában figyelmembe ajánlotta a nőknek az állami alkalmazásban való szélesebbkörü igénybevételét. E tekintetben kijelenthetem, hogy én is osztozom az ő felfogásában (Helyeslés.) és épen én voltam az, aki aránylag rövid ministersógem alatt a ministeriumnak két igazgatási ágánál a nők alkalmazását elősegítettem és megvalósítottam. (Helyeslés.) Ami a postai kezelőnők helyzetét illeti, a melyet különösen szives volt felemlíteni, e tekintetben vagyok bátor arra utalni, hogy ezek illetményeinek szabályozása egészen a vasutaknál alkalmazott kezelőnők illetményeinek szabályozásával függvén össze, ez a kérdés nézetem szerint, egymagában kiragadva az egész szervezetből, azért okozna nehézséget, mert ha e tekintetben lényeges változást eszközölnénk, ez maga után vonná azt, hogy a velük hasonló állásban levők igényei szintén rendeztessenek, ami a bizonyos fokig nyugvó pontra jutott szervezeti beosztás és illetményrendezés megbolygatását jelentené. (Igaz! Ugy van!) E tekintetben tehát legnagyobb sajnálatomra nem vagyok képes a felhozott kívánság teljesítését kilátásba helyezni. De megnyugtathatom a t. képviselő urnak a mások baja iránt oly érzékeny szivét, hogy én láttam ennek a helyzetnek a nehézségét, és ezért két irányban gondoltam e tekintetben a helyzeten segíteni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy részükre a csoportvezetői állás megnyittatik, ami uj előmenetelt biztosit számukra, az illetményeknek tetemes javításával; a másik pozitív körülmény az, hogy a postai kezelőnők két csoportba vannak osztva, első és második fizetési csoportba, és amig eddig ugy állott a helyzet, hogy az 1912. évi költségvetésben ezek közül az első csoportba csak 521, a második csoportba pedig 971 volt beosztva, addig most, amikor ezen állások száma 500 és egynéhánynyal szaporodott, az ezen uj állásokban alkalmazott kezelőnők legnagyobb részét nem a második, hanem az első csoportba soroztam, ugy hogy az első csoportba beosztottak száma az 1913. évi költségvetésben 521-ről 1021-re melkedett, tehát 500-zal szaj^orodott, mig a második csoportba az uj állások közül csak 29-et osztottam be, ugy hogy ezeknek a száma az 1913. évi költségvetésben 971-ről 1000-re emelkedett. Azt hiszem, ez megnyugtathatja t. képviselőtársamat az iránt, hogy én melegen érdeklődöm a postakezelőnők sorsa iránt. (Elénk helyeslés.) Ezek után áttérek Stranyovszky Sándor t. képviselőtársamnak igen érdekes beszédére, amelynek folyamán ő különösen azt ajánlotta figyelmembe, hogy a viczinális utaknak törvényhatósági utakká való átminősítését lehetőleg előmozdítsam. Azt hiszem, aki szives volt tegnajú felszólalásomat is, amelyben többi között az utakkal is foglalkoztam, figyelemmel kisérni, meg lehet róla győződve, hogy ón melegen óhajtanám a fejlődésnek azt a módját is, amelyet t. képviselőtársam szives volt figyelmembe ajánlani. Ezidő szerint azonban ennek nagyobb mértékben való megvalósítását azért nem helyezhetem kilátásba, mert igénytelen nézetem szerint nekünk nem elég az, hogy minél több utat építsünk, de talán fontos abb volna az, hogy a kiépített utakat igyekezzünk jókarban is tartani. (Élénk helyeslés.) Minthogy pedig nem áll módomban a törvényhatóságok utalapjait annyira dotálni, hogy a jelenleg meglévő törvényhatósági úthálózatot kellőleg fentarthassuk és e mellett a viczinális utaknak nagyobb mértékben való bevonását a törvényhatóságokban előmozdíthassuk: mindaddig, mig a pénzügyi helyzet és a rendelkezésemre bocsátott összeg nem teszi lehetővé azt, hogy a törvényhatóságok utalapjainak dotáczióját nagyobb mértékben emeljem, kénytelen vagyok a fősúlyt arra helyezni, hogy a most meglévő törvényhatósági utak lehető jó állapotba helyeztessenek. (Helyeslés.) Ugyancsak t. barátom megemlékezett a kisiparosoknak a munkásbiztositó jíénztárral szemben fennálló sérelmeiről, (Halljuk! Halljuk!) amennyiben a f. é. Julius 1-én lejárt reájuk nézve a törvénynek az a kedvezménye, hogy 1912. Julius 1-éig az ő hozzájárulásukat 2°/o-nál magasabbra felemelni nem lehet. Igaz, hogy az idevonatkozó munkásbiztositási törvény nem mondja ki, hogy ezen határidő leteltével felemelendők ezeknek a járulékai, csak azt rendeli, hogy a jelzett időpontig 2%-nál magasabbra nem emelhetők, mégis — amint- értesülve vagyok — az országos pénztár e tekintetben élt azzal a jogával, amelyet a törvény neki megadott és a kisiparosok hozzájáralását egy százalékkal felemelte, azt 3%-ban állapítva meg. En nem csinálok belőle titkot, magam is azt tartom, hogy ahelyzet, a mely a törvény 39*
