Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-420

h->Ú. országos ütés 19Ü földhöz ragadt szegény népet, talál kulturátlanságot, talál elmaradottságot, ugy hogy csak egyszer van kedve az embernek oda menni, és soha többé oda vissza nem kívánkozik. Én csak sajnálni tudom még azokat a képviselőket is, akik azokból a kerületekből kerülnek ki, pedig oly vidék az, ahol valóságos Isten áldása nyilatkozik meg mindenütt; a valóságban azonban azt egyáltalán nem használjuk ki. És ugyanakkor a népoktatásra száz és száz milliót fordítunk azért, hogy Magyarországnak a nemzetiségei megmagyarosodnak, pedig ennek a legnagyobb része kárba vész. Mert a kulturális munka, a közgazdaság közreműködése keveset ér. Magyarosítani igy lehetetlenség, ott, a hol nagy tömegekben élnek együtt; ez teljességgel ostoba, hiábavaló pénzpazarlás. Mert csak azok a népek, azok az emberek magyarosodhatnak meg, akik gazdasági telepeken élnek, akik városokban ipartelepek körül dolgoznak, ahol az emberek összevegyülnek; csakis igy lehet egy közös uj kultúrát teremteni. Erre azt mondják, t. képviselőház, hogy nincsen pénz. Én ezt nagyon jól tudom, ámde erre azt felelem, hogy minden egyébre mégis csak akad j)énz, csak erre nincsen. A múlt évben méltóztattak egypár ezer koronát ezeknek a terveknek elkészítésére felvenni. Most keresem, hogy van-e ebben a költségvetésben erre valami felvéve. Nem tudom. Fordítjuk a költségeket személyzet szajxmtására, de a magyar földön lévő hatalmas erőknek a kihasználására, amelyből száz és ezer milliót volnának képesek kitermelni, nem fordítunk semmit. Pedig nekem az a meggyőződésem, hogy a bányászat fejlesztése és különösen a víznek ipari czélokra való hasznosítása az egyetlen eszköz, amely Magyarország egész közgazdaságát ezer esztendőre képes volna uj alapokra helyezni. Hogyha egyetlenegy felesleges fillér kiadásról lenne szó, akkor elfogadom, hogy nekem nincsen igazam. De nemcsak hogy nincs szó egyetlenegy felesleges fillér kiadásról, sőt ez az egyetlen módja az uj adóalanyok megteremtésének. Oly befektetés ez, mintha én száz forintért veszek valamit, és azt tizezer forintért adom el. Egy hatalmas, erős közgazdasági politikának az alapja az, amely a viz hasznosításának kérdését, egészben egyesítve, egy nagy országos programm alapján oldja meg. Ez a nagy közgazdasági programm j>edig három részből áll. Elsősorban a viz hasznosítása mesterséges tavak és turbinák utján és az igy termelt erőnek vasutak vontatására és a vasúti vonalaknak villamos erőre való átalakítása czéljából való felhasználása; felhasználása a vízi erőknek ipar teremtésére; felhasználása a bányászíitnál és az iparnál szükséges erők ellátására a felvidéken. Ez az egyetlen mód, amelylyel nemcsak a nagy közgazdasági kérdéseket lehetne megoldani, de ez az egyetlen módja a magyarosítás kérdésének is. Mert csak egyetlenegy ut van KÉFVH. NAPLÓ. 1910 193 5. XVII. KÖTET. xzember 6-án, pénteken. 305 erre és ez az, hogy a felvidékre felvihessünk egy millió vagy másfél millió kulturelemet, azt ott lekössük, hogy ott a magyarságot megerősítse. Semmi más politika itt nem követhető, mint a népfajok mohilizácziójának politikája közgazdasági alarmon. Ez az egyetlen ut vezethet arra, hogy Magyarországnak a nemzetiségi viszonyai a helyi arányok szerint megváltozzanak. Ott van a másik kérdés, az öntözés kérdése. Az öntözés öt és fél millió katasztrális hold programmja az egész Tisza-vonalon, a melynek magassága 96 és 120 méter között van. Ha én ezt a kérdést felhozom, akkor mosolyognak rajta az emberek. Én is megpróbáltam, más is, próbáld meg te is. Engedelmet kérek, a legnagyobb magyar tehetetlenség és tudatlanság ezt a nagy kérdést az egyéni vállalkozásnak átengedni és szerteszét folyni engedni. (Ugy van! Ugy van!) Ez egy országos nagy feladat az első részében, abban a részében t. i., hogy földzáró gátak emelése és a felsővizek tárolása utján gondoskodjunk a folyóvizeknek állandó vízmennyiségéről nyáron át; hogy állandóan gondoskodni iparkodjunk arról, hogy a folyóknak egész középfolyása öntözésre legyen felhasználható, és hogy akkor, ha elegendő vizünk van és teljesen egységesen, tervszerűen építettük ki a nagy öntözőcsatornákat, melyek messze vidékeket vízzel képesek ellátni, akkor ne álljon elő helyzet, a mi Bihar megyében fordult elő, hogy t. i. megvan a drága pénzen épített csatorna, de nincsen benne viz. Ha mi a kettőt egymással összekötjük, t. i. a vizierők hasznosítását és az öntözést, akkor mind a kettő ki fogja magát fizetni. (Ugy van! Ugy van!) Én tehát ismétlem azt az álláspontomat, amelyet Hieronymi Károlylyal szemben is kifejtettem, hogy én az ő politikáját helyeslem, de nem helyeslem annak sorrendjét. Én nem helyeslem sem azt a politikát, amely a Hun a és Tisza között csatornát akar építeni, mielőtt a folyókban a vízmennyiség állandóságáról és mielőtt a termelésről és forgalomról gondoskodnék (Igás! Ugy van!) és azalatt elengedi folyni a nagy vizierőket a Felsővidéken, a magyar Alföldet kiszáradni engedi és száz milliót beleöl egy olyan műbe, ( Ugy van ! Igaz !) amely nagyszabású, gyönyörű dolog, ele amely lehet történelmi nevezetességű, de az országnak hasznot nem hajt. (Igaz! Ugy van! Helyeslés!) T. képviselőház! A sorrend igenis az, ami itt döntő fontosságú. Méltóztassék egyszer végre komoly megfontolás tárgyává tenni az egész vízhasznosítás kérdését; méltóztassék azt egy kézben egyesíteni, és ha azt a kereskedelmi ministeriumnak adjuk át, a kereskedelmi minisztériumot pedig megszabadítjuk a közlekedésügynek rettenetes nagy terheitől, akkor aztán lesz ennek a ministeriumnak ideje és lehet gondja erre a nagy munkára. A vízhasznosítás ügyét tehát ebben a ministeriumban kell egye39