Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-420

töö. országos ülés 1912 a ter ur az ő égisze alatt hozza létre a gyárat, amely a magyar aviatika részére eső kvóta szállítását a hadügyministerium számára, ma és a jövőre is biztosítsa. Ezáltal biztosítjuk egy iparág fejlődését. A pénz visszajön az országba. A magyar aviatikusok egy részét pedig mint gépészeket, mérnököket, konstruktőröket vagy mint egyébként alkalmazáshoz juttatják. Konstatálnom kell, hogy a t. minister ur a legnagyobb jóakarattal, sőt mondhatnám bőkezűséggel eleget tett azoknak a kívánságoknak, amelyek felmerülnek, hogy az illetők segélyezve legyenek, de ezek az összegek igy kárbaveszett összegek, ha mi csak kísérletekre adunk pénzt és nem biztosítjuk egyúttal a közgazdasági hasznot az ország részére. Egyúttal eleget kell tenni a hadügyi biztonság szempontjából Magyarország érdekének is, hogy saját hadseregünket, különösen a honvédséget képesek legyünk a ma már nélkülözhetetlen eszközökkel ellátni. A másik, amit felhozok, a bosnyák vasutakkal kapcsolatos. Úgyis a ministerium figyelme a déli határon történő közgazdasági dolgok felé fordul. Az egyik az, hogy vájjon a bosnyák vasutak programmjának elfogadásával Kapcsolatban történt-e gondoskodás arról, hogy díjszabásnál a magyar álláspont mindenütt meg legyen védve ? • A másik ilyen feltoluló kérdés az, hogy a szerb-bolgár-montenegrói uj alakulással kapcsolatban történik-e előrelátó gondoskodás a tekintetben, hogy ha majd annak ideje bekövetkezik, kereskedelmi érdekeink meg legyenek ott védve ugy a szerződések előkészítése, mint különösen a külkereskedelem könnyítése szempontjából? Az e tárgygyal foglalkozó Magyar Külkereskedelem czimű újság egész sorozatát vetette fel az eszméknek. A többi nagy nemzetek, különösen az angolok, németek és osztrákok dolgoznak abban az irányban, hogy mikor ez a piacz felszabadul a háborús bonyodalmak alól és a pénzviszonyok megjavulnak, a teret egyszerre el tudják foglalni. Eltekintve most a rossz diplomácziai helyzettől, amelyben most Szerbiával állunk, gondoskodásnak kell történnie, hogy e bonyodalmaknak ne csak kárát, hanem némi részben hasznát is élvezhessük. T. képviselőház! Ami az utak kérdését illeti, összes vonatkozásaiban magámévá teszem az előadó ur által mondottakat, valamint azokat is, amiket a t. minister ur tegnap kifejtett, és teljes elismeréssel kell adóznom azon munkásság iránt, melyet a kereskedelmi ministerium az útépítés körül kifejtett. Ez valósággal nagy, hatalmas nemzeti munka, melynek iránya minden tekintetben megfelel a ^ai közgazdasági és nemzeti kívánalmaknak. Ámde minden ilyen alkalommal hangsúlyoztam és hangsúlyozom ezentúl is, hogy amilyen nagy buzgósággal van a ministerium az utak iránt, melyekre nemzetközi, vasúti forgalmi és a helyi érdekek szemieczember 6-án, pinteken. 3Ö3 pontjából szükség van, különösen a magyar alföldön, hol a szállítás majdnem lehetetlen és fedőanyaghoz sem lehet olyan könnyen hozzájutni, tehát az államnak kell itt beavatkozni, épp oly mértékben szükség van a keleti és az erdélyi részeken egy nagyszabású vasúti politikára, melyet ma sajnosán nélkülözünk. Amilyen mértékben a magyar alföld rászorul útjainak gondozására, épp oly nagy mértékben szorul rá egész Erdély egy erőteljes vasúti politikára. A múltban abból állt a vasúti politikí? Erdélyben, hogy építettünk egy fővonalat végig a szászok által lakott és az ő kezükbe eső területen, és oda rettenetes hosszú utón keresztül becsatoltuk a magyarságot és a Székelyföldet, de transzverzális utakról, északról déli és keleti irányba menő utakról, a Fekete-tengerhez vivő közvetlen összeköttetésről nem gondoskodtunk. Magyarországnak egy óriási területe, Szilágy vármegye és Alsőfehér vármegye közt 200 kilométer légvonalban vasút nélkül áll. Az egész vonalon ma is Bihar- és Kolozs vármegyék közt, melyekről most elmondhatom, hogy nem idegen férfiak gondozása alatt vannak, mert az igen t. minister ur biharvármegyei, az államtitkár ur pedig kolozsvári képviselő, ott állunk vasúti összeköttetés nélkül. Egyetlenegy fővonal biztosítja Kolozsvár és Nagyvárad között a forgalmat, már pedig ez sem stratégiai, sem forgalmi szempontból nem elegendő, mert az egész vidéket a maga magyarságával és nemzetiségeivel együtt gondozás nélkül hagyja. Állandóan sürgetem ennélfogva az egész vidék vasutainak kiépítését, állandóan napirenden igyekszem tartani a székely tranzverzális vasút kérdését, de a nagy konczepcziót sem szabad elejteni, amely a Fekete-tengerhez vezető vasúti összeköttetés megteremtésében nyilvánul. Amennyiben pedig a mai viszonyok alkalmatlanok arra, hogy nagy közgazdasági czélokat valósitsunk meg, legalább gondolkozzunk ebben az időben, amikor pénz amúgy sincsen, arról, hogy az előkészületeket tegyük meg és a terveket készítsük el. A magyar közgazdasági politikát toldozásfoldozás utján nagygyá tenni nem fogjuk. Akármilyen nagy áldozatokat hozunk is aprólékos dolgokra, ha nagyobb konczepcziókra nem gondolunk, a magyar közgazdasági politika arról a nívóról, amelyen ma van, felemelkedni nem fog. Ebből a szempontból szükséges az egész közforgalmat a nemzeti élet irányai szerint újból átalakítani, szükségünk van a tranzverzális fővonalakra, szükségünk van többek között a kassá—nagyváradi—temesvár—belgrádi fővonal megépítésére, szükségünk van a kolozsvár—marosvásárhely—galacz—odesszai fővonal kiépítésére, a nagyvárad—fiumei fővonal elsőrangusitására és mindama nagy konczepcziókra, amelyek megszüntetik a mai egyoldalú czentralisz-