Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-420
420. országos ülés 1912 c uralkodnak a magyar államvasutaknál, bogy ezt orvosolni okvetetlenül szükséges. Már most, nehogy félreértsen valaki, reá kell mutatnom a helyzetre. Nem azt értem én, hogy itt valaki bűnös könnyelműséggel a magyar államvasutak megkárosítására összejátszik. Nem! Hanem hibáztatnom kell egyrészről a rendszert, másrészről a mi közgazdasági életünket, amelybe, a legutóbbi időkig, nem akadt még erélyes kéz, amely közbeütött volna. Ha arról van szó, hogy ajánlat tétessék, akkor először is nincs meg a közgazdasági szakértelem, amely kiszámítaná, hogy mely időben alkalmas azt a pályázatot kiírni. Ez legtöbbnyire bürokrata rendszer szerint akkor, amikor az akták elülnek; a pályázat kiiratik 3—6 hónappal később, amikor a konjunktúrák már kedvezőtlenül alakultak. Ezután következik a referáda és a döntés. A referálásnál az a sok érdekelt tisztességes ember mind összedugja a fejét, de nem mernek nyilatkozni, mert nem tudják, hogy felülről milyen befolyás fog érvényesülni, meg aztán azért sem, mert akár drágább, akár olcsóbb, az neki nem haszon, ellenben, ha exponálja magát akármelyik tisztességes ajánlat érdekében, meggyanúsítják őt, (Felkiáltás-öle: Ez ugy van!) nemcsak saját tisztviselő társai — mert erről nem beszélek — hanem a többi érdekeltek, a sajtó s azok minden befolyása és nem kap védelmet sehol sem; tehát inkább azt mondja: egye meg a... (Felkiáltások: A kánya!) a kánya (Derültség.) az egész állami életet, én ugyan nem exponálom magamat, mert még valahányszor valaki exjxmálta magát, még mindig kitörte a nyakát. Vagyis az államvasutaknál a ministeriális rendszer divik — ahogy nem szeretik: ministeri állás nélkül (Derültség.) — testületi formában és szellemben határoznak; mindenről megkérdeznek minden ügyosztályt, bekivánnak minden véleményt, a döntésnél pedig senki sem exponálja magát semmiért, hanem az egészet, amint van, felterjesztik a ministeriumnak, a ministerium pedig nem zárhatja el magát az elől, hogy meg ne hallgasson sokféle véleményt, amikor aztán legtöbbször becsúszik egy befolyás, amely mindig a magasabb ár mellett szokott érvényesülni. T. képviselőház! Az igen t. minister úrral szemben kénytelen vagyok kijelenteni, hogy amennyiben módja és alkalma volt, igenis beavatkozott ; nem tűrte soha egy krajczárnyi kárát sem az államvasutaknak; de hogy ezenközben hány szerződés csúszott be, amelyről nem tudott, annak Isten a megmondhatója. Én nem akarom senki felelősségét megállapítani, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy hallatlan állapot az, hogy Magyarországnak legnagyobb intézménye minden árut a legdrágább áron vásárol. Netovábbja pl. a rossz üzleti szellemnek, hogy a magyar államvasutak gépgyára a 109-es sorozatú mozdonyt 126.000 K-ért adja az állameczember 6-án, pénteken. 299 vasutaknak, a déli vasútnak azonban 110.000 Kért. Tehát 16.000 K-ával drágábban ad el az egyik állami üzem a másiknak, mint az idegen vállalatnak. Igaz, hogy ennek az az oka, hogy a déli vasút kijelenti, hogy máskülönben nem vásárol, mert Ausztriában olcsóbban kapja. A költségvetésben ez teljesen mindegy volna, ott akár ötvenezer koronába számithatnának egy ilyen mozdonyt, mert akkor a magyar államvasutak gépgyárának lenne több bevétele, az államvasutaknak pedig több haszna. De minden téren ez az állapot. Kivétel nincs. Nagy szerepet játszanak ebben a kartellek, a másik főtényező azonban a magyar államvasutak mai szervezete. (Az elnöki széket Tisza István gróf foglalja el.) Mert az csodálatos dolog, hogy egy nagy üzem van Magyarországon, amelyhez foghatót még ez a nemzet nem jarodukált, amelyiknek 481 millió bevétele van beállitv költségvetésbe, tehát az egész költségvetésnek egyötödrésze és egyedül ez az intézmény gazdátlan Magyarországon. Mindenfelé találok valami felelős személyt, találok valakit, akinek az utján rendet lehet csinálni, csak a magyar államvasutak gazdátlanok. Nem tudom, ki a gazdájuk. Ha az egyikhez megyek, a másikhoz küld, ha a másikhoz megyek, visszaküld és hogy ki hogyan fogja a dolgokat valahogy elintézni, az a vasúti és hajózási főfelügyelőség, amely fölötte áll, az az államtitkár, aki a ministeriumban adja a referádát, az elnökigazgató, a helyettese, vagy az ottani referens, aki az igazgatóságnál dolgozik,, vagy a minister, vagy az ö politikai államtitkárja: — ezt sohasem lehet megállapítani. 481 millió koronás költségvetés van, amelyről a t. ház annyit tud, hogy az a költségvetésben két oldalt foglal el. A magyar államvasutak részletes költségvetése és kimutatása mindenki kezébe juthat, de képviselő elől el van zárva, a képviselőház tagjai között ki nem osztatik, zárszámadási bizottság elé nem kerül. Nem kerülnek ide, csak a végösszegek. Antal Géza: Az indokolásban minden benne van! Lengyel Zoltán: Bocsánatot kérek, aki az indokolásból okosabb lesz és aki abból meglátja a magyar államvasút egész üzletkezelését, az már a dolgokat annyira érti, hogy arra úgysem szorult rá. De a képviselőház, a kormányfelelősség, a nyilvános ellenőrzés szempontjából nem lehet helyes az, hogy egy ilyen nagy intézmény az egész költségvetésével, zárszámadásával, minden állapotával együtt a nyilvánosság kizárásával tárgyaltassék. Éveken keresztül, kezdve boldogult Neményi Ambruson, aki a sztrájk idején hatalmas czikkeket irt a Budapesti Hírlapba és aki ebben az irányban nagyon exponálta magát, évröl38*
