Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-420

298 tóO. országos ülés 1912 deczember 6-án, pénteken. Annak daczára ezt a kiegyezést, illetőleg ennek a hasznát Kossuth Ferencz az ő beszédében, az ő kiáltványában ugy tudom 2,800.000 K-ra taksálta — nettó cassa. (Zajos derültség.) Tiszta számítás szerint, ha jól tudom, két millió .. . vagy mindegy, de ilyenforma összegre taksálta még pedig akkor, mikor ezek a rettenetes kiadások, kvótaemelés, dalmát vasút és mindenfele egyéb tehertétel benne van a kiegyezésben és mikor ezzel a kiegyezéssel sikerült biztosítani az osztrák járadékadóság konverzióját is. Mert ha egyébről nem beszélünk, csak erről a három pontról, hogy 1917-re biztosították — azt mondják ők, de szerencsére írem ugy van (Derültség.) — a külföldi kereskedelmi szerződéseknek lejárását, az osztrák szerződés lejárását, az önálló bank felállítását és végül az osztrák járadékadósságnak tőkében való konverzióját, mondom, ha semmi egyébről nem beszélünk a mai pónzviszonyok között, csak erről az egyről, hogy összes gazdasági kötelezettségeinket, az összes lejáratokat nem kamatban, hanem tőkében mind egy napra konczentrálták és erre mondták, hogy ekkor következik be Magyarország felszabadítása: (Derültség.) hát közgazdaságilag eléggé megítélheti minden, csak egy kicsit is hozzáértő ember, hogy miről van szó. Azt kérdezem már most, mikor az osztrák járadékadósság megváltásáról volt szó éveken keresztül és megkötötték olyan nehéz feltételek mellett és belevették ezekbe a feltételekbe, hogy minden évvel, a mennyivel 1917 után váltjuk meg, három és félmillió koronával nő meg az adósságunk, a mai viszonyok között méltóztassanak megmondani, van-e ezek után ilyen körülmények között egyetlen egy embernek is, a ki ebben a bűnben részes, jogczime arra, hogy bírálatot mondjon a magyar közgazdasági politikáról ; van-e jogczime arra, hogy kívülről gyanúsítsa a parlamentben ülőket; van-e jogczime követelni, hogy az ország vezetését még egyszer a kezébe vegye, (Ugy van! Ugy van!) T. képviselőház! Én ezeket a tételeket elmondottam annak idején. Altalános derültség, állandó közbeszólás és zavarcsinálás fogadott, és én akkor azt feleltem: tudom, hogy nem segítek semmit, itt — az előadó ur szavai szerint — igazán bekövetkezett a lasciate ogni speranza, lianem elmondtam és elmondom ezeket azért, hogy tíz esztendő múlva majd fog akadni valaki, a ki ráolvassa az önök fejére és tiz esztendő múlva el fogja mondani, hogy mégis akadt valaki, aki ez ellen fel mert szólalni. En akkor is felszólaltam, felszólalok ma is és fel fogok szólalni bármikor, amikor ez a kérdés felmerül, vagy közöttünk ellentétesen szőnyegre kerül. Mert, lehetetlen egy perczig is megtűrni, hogy azok, akik igy gazdálkodtak, tehessenek szemrehányásokat azoknak, akik jelenleg az ország gazdasági vezetéséért felelősek, hogy a nehéz sorssal küzdő kisiparost, a nehéz sorssal küzdő gazdát azzal bolondithassák, hogy a megváltás azon az utón jön, mint ahogy azt ők egyszer már megmutatták és hogy a megváltásnak az lesz az alapja, hogy ha ők még egyszer kormányra jutnak; még egyszer be fogják bizonyítani az országgal szemben, hogy milyen hatalmas közgazdasági képességeik vannak. (Derültség.) Áttérve már most a mai viszonyokra tisztelt ház, engedje meg nekem a mélyen tisztelt előadó ur, hogyha itt egy kis átmenetet fogok csinálni. Az anyag beszerzése ügyéről lévén szó, a múlt esztendőben, méltóztatott a koalicziós szénárakkal is foglalkozni. Méltóztatott foglalkozni a koalicziós tatpfaárakkal is. Csodálatos dolog, hogy szerelmes hazánk érdekében akkor minden drágább volt, mint bárminek bármikor. Drágább volt a szén, drágább volt a talpfa, (Derültség.) sőt ma is drágább, mint rendes körülmények között lenne. Hát én azt kérdezem, hogyha vannak akták, miért nem hozzuk be azokat a képviselőházba, (Helyeslés.) miért nem hozzuk be a zárszámadási bizottság utján, hogy végre a maga teljes aktaszerűségében, a maga teljes leplczetlenségében állíttassák ide ez a működés ? (Helyeslés.) Én értem a politikai kíméletet politikai barátaimmal szemben, értem azt még rendes politikai ellenféllel szemben is, de az ilyen politikai ellenfél érdekében, én, mint ellenzéki, nem kérek önöktől semmiféle kíméletet. (Helyeslés és taps.) T. képviselőház! Azt hiszem, hogy ennek a gazdálkodásnak az eredménye még ma is megvan, mert az akkor megteremtett összeköttetések és befolyások folytán az igen t. előadó urnak legutóbbi beszéde óta is kötött ez a kormány, tudtommal, igaz, hogy csak egy, és a többi jó szerződésekkel szemben nem olyan nagy kritikát követelő, de mégis rossz szerződóst a szén dolgában. Mert 1911. márcziusában köttetett egy szerződés, amely egy millió tonna évi szállításra, irányult a zsilvölgyi szénre vonatkozólag. És ez a szerződés még ma is 20 fillérrel drágább árat tüntet fel, mint a déli vasutaknak ugyanezen szénre vonatkozólag kisebb méretekben megkötött szerződése. Mondom, húsz fillérrel drágább és a magyar államvasutakra vonatkozó szerződésben még az is be van véve, hogy a termelési költségek emelésével az ár is automatikusan emelkedik. A pozitív tény tehát az, t. ház, hogy a déli vasutaknak a szerződése, egy millió tonnát számítva, 200.000 koronával olcsóbb és hogy ott a termelési költségek fixirozva vannak, mig az államvasutaknál ezek fokozatosan emelkedni fognak. És ha tovább megyek, t. képviselőház, meg kell állapitanom azt, hogy, ha nem is olyan méretekben, mint a koalicziós kormány idején, ha nem is azzal az intenczióval és nem is ugyanazon emberek utján, de még ma is az anyagbeszerzések kérdésében olyan állapotok