Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-420

deczember 6-án, pénteken. 296 íÉO. országos ülés 1912 i Lenjgyeí Zoltán; ... előharczosa azt mondotta kozbeszólólag i Legyen nyugodt, meg is álljuk, Meg is állották. Mert sem Holló Lajos, sem Justh. Gyula, sem gróf Batthyány Tivadar a kvótaemelés ellen nem szavazott. Es aki ma azzal dicsekszik, hogy a kvótaemelés ellen nem szavazott, azt mondja : Igaz, hogy nem szavaztam mellette sem, mert kimentem. (Derültség.) Ez volt az ő hősi álláspontjuk. Es azután idéztem Kossuth Ferencz régi beszédéből : Elvi álláspontunk jelzésén kivül pártunknak jelen esetben más hivatása is van, mondta akkor. Egyik, hogy lehetőleg hátráltassuk azt, hogy a kvóta felemeltessék, vagy ha ennek hátráltatása lehetetlen, legalább a fölemelés ne legyen hosszú időre biztositható. Másik feladata pártunknak, hogy megmutassuk az osztrákoknak, hogy Magyarországon a kvótafelemelést könnyűszerrel keresztülvinni nem lehet. (Mozgás. Derültség.) Es nem a baloldal szólt ez ellen, ahol akkor itt a többség ült, hanem Sándor Pál volt az egyetlen, aki közbeszólt: Dehogy nem lehet! T. ház ! Azelőtt Kossuth Ferencz azt mondta. : ^Magyarország kvótáját, ha a közös vámterület íentartatik, le kell szállitani: egyetlen alapos ellenérvet sem lehet felhozni a kvóta felemelése mellett«. Minister korában pedig nagy könnyedséggel beleegyezett a kvótafelemelésbe, még pedig oly összeggel, hogy klasszikus tanuként idézhetem Beck volt ministereinököt, aki bizonyára álmában sem képzelte, hogy oly könnyű és oly magas kvótaemeléshez jut. Es ennek nem mondott ellent senki. Harminczan voltunk, akik a kvótaemelés ellen szavaztunk. Es ezek közül hatan vagyunk talán a ház tagjai, mert amilyen jól bánt el a baloldal, ép ugy a nemzet is a választáson ezzel a csoporttal. Egyáltalán nem buzdult fel a közgazdasági önállóság követelésének hatalmas érzete sem Holló Lajosban, sem gróf Batthyányban, sem Justh Gyulában, sem a kvótaemeléskor, sem a kiegyezéskor, sem később, csak két év múlva, mikor már a kvóta felemelése nagy nyugodtsággal megtörtént, és a nemzet lázongása is lecsillapult. Az önálló bank iránt való nagy buzgalom sem mutatkozott még 1907-ben. amikor ideje volt, és mikor az önálló bank felállítására vonatkozó indítványomat megtettem azzal az indokolással, hogy ha a kiegyezés nem jön létre, akkor a közös bank szabadalma 1908 január 1-én automatice megszűnik. Ennélfogva nekünk arra is be kell rendezkednünk, hogy az önálló bankot felállitsuk. Wekerle a nagy közgazdasági egységek hiveül jelentette ki magát, kijelentette, hogy ő ebből az álláspontjából nem enged, és ha a másik álláspont többségre kerül, módjában lesz a háznak más ministereinököt bizalmával kitüntetni. Es erre az egész baloldal egyhangúan megszavazta a közös bankra vonatkozó javaslatot és bizalmat szavazott Wekerle Sándornak, a nagy közgazdasági egységek hívének. T. ház ! 1907 folyamán, amikor az önálló bankról lehetett volna szó, amikor válságot lehetett volna politikailag előidézni, amikor a kiegyezés bírálatáról lehetett volna szó, és senki sem vethette volna a másik szemére, hogy ő eredeti álláspontját feladta, akkor az önálló bankról nem volt szó ; pedig az 1907-iki kiegyezésben, amelyről beszélek, igenis szó volt a bankkérdésről, de nem az önálló bank felállításáról, hanem ellenkezőleg, az önálló bank feállitásának két oly tehertételét iktatták be az osztrákokkal való megegyezés alapján és hagyta jóvá Kossuth Ferencz és fogadta el a kabinet és az egész többség, aminőt a szabadelvüpárt soha az önálló bank kérdésében felállítani nem mert. Mert eddig az önálló bank kérdése eladdig ugy állott, hogy egyszerűen pénzügyi kérdés, vagy esetleg hatalmi kérdés volt, de nem volt semmi tehertétele, ugy, hogy a nemzet szabadon térhetett volna rá a közös bank álláspontjáról a külön bank álláspontjára. Az 1907-iki kiegyezésben azonban elfogadták a Benedikt-féle formulát, és azonkívül lemondtak arra az esetre, ha külön bankot állítanánk fel, a magyar papírok óvadékképességéről Ausztriában. Tehát olyan tehertételt, a Benedikt-féle formulát, mely annak a megállapítása, hogy ha az önálló bank alapjára térünk át, Ausztriával szemben fennálló összes tartozásainkat azontúl kötelesek vagyunk aranyértékben fizetni, és a másikat, a papírok óvadékképességéről való lemondást, két olyan tehertételt szavazott meg Holló Lajos, Batthyány Tivadar és az egész Justhpárt, hogy az önálló bank annál könnyebben lehessen ezentúl felállítható. (Derültség és zaj jobbfelöl.) Hantos Eiemár: Nem tudták, hogy mit szavaztak meg ! Lengyei Zoltán : Ha azután tovább megyek és rátérek a ma is fennálló valóságos tehertételekre, a legélvezetesebb kérdéssel kezdem, a dalmát vasút kérdésével. (Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk ! Halljuk ! Ez érdekes !) Azt hiszem, méltóztatik nagyon jól tudni, hogy Dalmáczia ez idő szerint sincs vasúti összeköttetésben Ausztriával, ennélfogva annak forgalma részben a tengeren Fiume felé irányul, részben esetleg a szárazfölödn, Bosznián és Horvátországon keresztül irányulhat Magyarország felé. A függetlenségi pártnak évtizedes álláspontja volt Dalmácziának Magyarországhoz való visszacsatolása ; a koalicziós kormány tehát ezen álláspontot megvalósítandó, Dalmácziát Magyarország helyett Ausztriával kötötte össze vasúttal. (Derültség.) Beleegyezett egy olyan programmpont megvalósításába, amelybe az érdekeinkkel való ellentétnél és drágaságánál fogva semmiféle előző kormány belemenni nem volt hajlandó és ha belement volna valamely magyar kormány, oly ellenértéket kötött volna Id magának, mely azzal a közgazdasági veszteséggel és óriási tőkeértékkel, amit bele kell fektetnünk, mindenesetre felért volna.