Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-419

i-19. országos ülés 1912 deczember 5-én, csütörtökön, '283 rintem azok, akik ezt az intézkedést meghonosították, Magyarország volt pénzügyministere, jelenlegi ministerelnöke, és a jelenlegi pénzügyministei ezzel a tényükkel ércnél maradandóbb emléket emeltek maguknak. (Elénk éljenzés és taps.) Szaporodik, amint erre t. barátom, Hegedüs Kálmán már rámutatott, 700,000 koronával a munkásbiztositási pénztár költségeihez való állami hozzájárulás. Azzal tisztában vagyok, hogy a mi munkásbiztositási ügyünk határozottan gyökeres átszervezésre szorul ; nem elég itt csak administrativ téren járni el, de magához a törvényhez is hozzá kell nyúlni és igyekezni kell az abban jelentkező számos hézagokat megszüntetni. Ez azonban igen nagy kérdés és épugy, mint a pénzügyi bizottságban tettem, most sem habozom kijelenteni, hogy nem volt még alkalmam olyan tiszta áttekintést nyerni a teendőkre nézve, hogy e tekintetben konkrét javaslattal mernék előállani; de azt tudom, hogy a fennforgó bajok egyik forrása kétségkívül adminisztratív térre is vezethető vissza, hogy t. i. a pénztár vezetői a pénztár nehéz anyagi helyzete miatt nem voltak képesek föladatukat ugy sem teljesíteni, amint a mai szervezés mellett különben teljesíthetnék. Ezen akartam segíteni, amikor ezen adminisztreczionális költségekre az eddigi 600.000 koronán felül ujabb 700.000 koronát vettem fel, és azt hiszem, mikor ezzel a magyar kormány megmutatta a munkásosztály pénztára iránt való jóindulatát, teljes joggal várhatjuk el a recziproczitás alajyján tőlük is, hogy amikor a nagy munka megkezdődik, ők is teljes jóindulattal fognak bennünket ezen nehéz föladatunk teljesítésében támogatni. A munkáskórház czéljaira 106.000 korona lesz a következő évben felvéve. Ez a tétel költségvetésileg nem szerepel, mert, amint méltóztatik tudni, ennek a genezise az, hogy még, gondolom, 1907-ben 2 millió korona lett munkáskórház czéljaira megszavazva és ennek első törlesztési részlete gyanánt 300.000 korona azóta folytonosan szerepel a költségvetésben, de ebből a beállított 300.000 koronából mindeddig semmi felhasználva nem lett, mert a munkáskórház nem létesült. Mikor én voltam szerencsés a tárcza vezetését átvenni, azt gondoltam, hogy kötelességünk e tekintetben valamit tenni, és miután a főváros által felajánlott telek megfelelőnek nem mutatkozott, a fővároshoz fordultam ennek kicserélése iránt. A főváros a ^gnagyobb készséggel tett eleget kérésemnek. De amellett gondoskodni kívántam ideiglenes helyiségről is, s most már egy pár hét múlva megnyílik az ideiglenesen berendezett kórház, s ennek költségeire van beállítva ez a 106.000 korona, amely most már nemcsak papiroson fog szerepelni, hanem az életben is fogja a maga jótékony hatását éreztetni. A munkásvédelmi elméletek propagálására 50.000, a budapesti postaalkalmazottak illetményeinek emelésére 48.000 korona, a postamesteri nyugdíjintézet, a postások országos internátusa és az altisztek részére 57.000 korona van beállítva, ezenkívül pedig a vasutasok nyugdíjintézetéhez való hozzájárulás 2,720.000 koronával lett felemelve. És még egy igen lényeges kezdeményezés van a költségvetésben, amelyre talán kevésbbé méltóztattak figyelmet fordítani és ez az, hogy énszerintem az állam egyik lényeges szocziális feladata, hogy munkásainak túlságos kihasználását lehetőleg elkerülje. Fájdalom, a vasutaknál ez igen nehezen volt kivihető, azonban ebben a költségvetésben már pénzügyileg kifejezésre jutó kezdeményezést tettem arra nézve, hogy a vasúti alkalmazottak munkaidejét lehetőleg csökkentse. Ezért a pályafelügyeletnél épen a munkaidő helyes beosztása szempontjából 28 személyzet-szaporítás, a külszolgálatnál 228 személyzetszaporitás, a vonatkísérőszolgálatnál 27 személyzetszaporitás lett felvéve. Ennek költségei összesen 872.400 koronát tesznek ki, amely összeg tehát arra szolgál, hogy a vasúti alkalmazottak munkáját lehetőleg kímélhessük. (Élénk helyeslés.) Minden esetre nem nagy összeg ez, t. ház, de legyen szabad arra utalnom, hogy ne felejtsük el, hogy sokszor az a tölgy, amely ma, talán már századok óta, sikerrel küzd az idő viszontagságaival, szintén ugy állott elő, hogy egyszer egy alkalmas talajra egy parányi kis mag hullott. Legyen ez az a kis mag, amelyet nemsokára, azzal a jóindulattal, amelylyel szocziális kérdések tárgyalását a magyar parlament és a magyar közélet minden tényezője támogatni szokott, egy olyan terebélyes tölgygyé növelhessünk, amely igazán védelmet fog szolgáltatni Magyarország minden valóban dolgozni akaró hazafias, derék munkásságának. (Élénk helyeslés és taps.) De talán, t. ház, ha ezeket az általam eddig csak ilyen széjjeltépett darabokat összeáUitjuk, nem is olyan kicsinyesnek tűnnek ki mindezek, mint ahogy az részletekben mutatkozik. Mert ha ezeket az általam felolvasott, szocziális érdekekre fordítandó összegeket összeadjuk, azok 20,599.290 koronát tesznek ki. És ha ezzel szemben tekintetbe veszszük, hogy a vasutaknál, amelyek üzemi természetüknél fogva tetemes rezsivel dolgoznak, az összes szaporulata az idei kiadásoknak 122 miihót tesz ki, akkor azt látjuk, hogy ennek egyhatod része, perczentekben szólva csaknem 17 %-a a szocziális kérdésekkel összefüggő kiadás. (Élénk helyeslés.) Ezek után, t. ház, legyen szabad áttérnem az érdekeknek második csoportjára, még pedig a közlekedés érdekeinek csoportjára. (Halljuk! Halljuk !) E tekintetben, t. ház, én jelen költségvetésem során főleg azokat a kijelentéseket óhajtottam megvalósítani, amelyeket a legutóbbi költségvetés alkalmával voltam bátor itten előadni s amelyek itt akkor igazán pártkülönbség nélkül általános helyeslésre találtak, s amely kijelentések igen közel állanak mindahhoz, amit Szabó János t. barátom a maga felszólalásában előadott. Ezt röviden 36*