Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-419
284 htí. országos ülés 1912 deczember 5-én, csütörtökön. ugy fejezhetném ki. hogy bármennyire prevaleáljon ma — és valószínűleg még hosszú időn át prevaleálni is fog —, forgalmi politikánkban a vasút, forgalmunk lebonyolításánál, helytelen vasúti politika volna kizárólag és egyedül csak a vasút fejlesztésére forditani figyelmet. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés.) Azt tartom, hogy emellett nem •szabad elhanyagolnunk a forgalom másik két eszközét sem, a kőutakat és viziutakat. (Igaz ! Ugy van! Élénk helyeslés.) Az elsőt azért nem, mert a kőut képezi szerintem a vasútnak legerősebb tápláló csatornáját, (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés.) a vizi utakat pedig nem szabad elhanyagolnunk azért, mert ezek hivatva vannak a vasút tehermentesítésében jelentékeny szerepet játszani, ami pedig, rohamosan emelkedő forgalmunk mellett, határozottan kívánatos. (Igaz! Ugy van I Élénk helyeslés.) A kőutakról szólva, azt a kifejezést használtam, t. ház, hogy fejleszteni kell azokat, mert azok képezik a vasút forgalmának legerősebb tápláló csatornáját. Szándékkal használtam ezt a kifejezést, mert énszerintem ez az a szempont, amelyből nekünk ma már úthálózatunk megépítésénél kiindulnunk kell, hogy t. i. igyekezzünk a kőutak kiépítését a kiépítve lévő vasutvonalakkal szerves összefüggésbe hozni. (Élénk helyeslés.) Mert én azt tartom, t. ház, hogy azt, akit egy kőut segítségével valamely vasúti állomáshoz juttatunk, bekapcsoljuk tulaj donképen a világforgalomba. (Igaz! Ugy van ! Helyeslés.) Itt nem szabad szem elől tévesztem, hogy közlekedési eszközeinknek az utolsó időben való igen lényeges kiterjesztése, különösen a vasúthálózat terén, egy bizonyos eltolódást hozott létre azon alapelvek tekintetében, amelyeket közúti politikánk szempontjából régóta követelünk. Eddig ugyanis az volt a kiindulási szempont, hogy fősúlyt csupán az állami utak kiépítésére és jókarba helyezésére fordítsunk — s ennek meg is volt eddig a jelentősége, mert az állami utak segítségével a fővárost a távol vidékkel, vagy az egyes vidéki emporiumokat egymással összeköttetésbe hoztuk — és akkor a törvényhatósági utaknak csak mellékes szerep jutott és azoknak fejlesztése egészen elhányagoltatott. Ma azonban, t. ház, amikor a legfőbb forgalmat a vasutak vannak hivatva lebonyolítani, szerintem, ha nem is abszolút, de relatív jelentősége igenis kétségtelenül csökkent az állami utaknak, és kétségkívül relatív jelentőségben igen sokat nyernek a törvényhatósági utak. Mert kétségtelen, hogy egy törvényhatóság központján, vagy egy vasúti góczpont körül elterülő törvényhatósági úthálózat sokszor épen olyan fontos szerepet játszik, mint a nagy állami utak. (Élénk helyeslés.) Ma már nagy anakronizmus az, hogy valaki Budapesttől Báziásig, vagy Debreezentől Temesvárig, avagy Nagyváradtól Kolozsvárig kőuton menjen ; ez ritka dolog. (Ugy van !) Ezért van az, hogy annak a költségnek, amely az utakra 7,865.000 koronával van előirányozva, tetemesen nagyobb része, t. i. 3,500.000 korona törvényhatósági és 1,365.000 korona viczinális utakra fordittatik. (Élénk helyeslés.) Nem szeretnék azonban túlzásba esni, és nem akarom lekicsinyelni azon jelentőséget, amelylyel az állami utak még ma is birnak. Igen nagy ezek jelentősége, nemcsak gazdasági szempontból, hanem, amint arra t. barátom, az előadó ur is rámutatott — és ez egy uj tényező közúti politikánkban, — az automobilforgalom szempontjából is. (Élénk helyeslés.) Ezzel ma már mint különálló faktorral kell számolnunk, (Ugy van!) és pedig annyival inkább, mert ez idegenforgalmunknak is egyik leglényegesebb elemét képezi. (Igaz ! Ugy van !) Én tehát azt gondolom, hogy az állami utaknál elsősorban erre kell figyelmünket fordítanunk, (Helyeslés.) s azt hiszem, hogy azzal az egy millió koronával, melyet a költségvetésbe beállítottunk, igen lényegesen fogjuk emelhetni állami utaink karbantartásának ügyét. Igaz, hogy ezen egy millió koronában számításba kell vennünk azt a fentartási többletet is, amely a most már évenként körülbelül 100 kilométerrel megszaporodó államosítandó utak fentartásához szükséges. Az utak fentartását átlag 1000 koronával számítottuk ; mondjuk, hogy 4 a törvényhatóságoktól nem kiváló jókarban kapván meg az utakat, ennek az összegnek kétszeresét vesszük számításba ugy, hogy ezen száz kilométert 2000 koronával számítva, 200.000 korona lesz az az összeg, amely ez utak fentartására jut, és még 800.000 korona fog rendelkezésünkre állani azon czélból, hogy a meglevő kőutakat jobban láthassuk el, amely tekintetben szívesen járulok hozzá ahhoz, hogy ezek az utak nemcsak, amint mondani szokták, besózassanak, hanem géphengerek segítségével tényleg jókarba helyeztessenek. (Élénk helyeslés.) A törvényhatósági úthálózatnál egy millió koronával szaporodik a törvényhatóságok segélye. Ennek szükségességét itt e házban, azt hiszem, felesleges indokolnom. (Helyeslés.) 500.000 koronával szaporodik a vasúthoz vezető utak költsége, amelyek szintén kiváló fontossággal birnak, és amelyek tekintetében bizony, fájdalommal kell megállapítanom, hogy még meglehetősen messze vagyunk, mert az összeállított programra szerint körülbelül 7 millió korona kellene ahhoz, hogy az ez idő szerint szükséges összes vasúti hozzájáró utak kiépíttessenek. Ebből eddig 1,500.000 korona volt felhasználva, ez idén még felhasználtatik 1 millió korona, tehát a programra megvalósításától még igen messze vagyunk. Mint uj tétel szerepel a költségvetésben a beruházások között a törvényhatósági utak folytatólagos kiépítésére felvett 3 millió korona. Ez mindenesetre tekintélyes összeg, de nagyon kevés azon szükséglettel szemben, amelyet fedeznünk kellene. (Ugy van ! Ugy van !) Amint méltóztatnak tudni, és amint arra t. barátom, az előadó ur is ráutalt, egy időben körülbelül 200 milliós programm volt az, amelyet a törvényhatósági utak kifej lesz-
