Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-419

278 42°. országos ülés 1912 deczember 5-én, csütörtökön. Heltai Ferencz előadd: Nem is tettem! Kállay Tamás: Félreértés! Antal Géza : Leszek bátor a t. előadó ur szavait idézni (olvassa) : »Nem utalok egyébre, mint a postára és az azzal kapcsolatos távíróra, továbbá az államvasutakra. Itt a ministeri felelősség elve teljes meggyőződésem szerint csak fikczió és még inkább fikczió, mondhatnám csak látszat, a parlament felelősségre vonásának joga. A minister a politikai feladatok előkészítésénél, a nagy kérdések megoldásánál, amelyek törvényjavaslatok alakjában jutnak a. báz elé, annyira el van foglalva, hogy a parlamenti felelősségnek megfelelő igazgatást nem gyakorolhatja«. Ebben az van, hogy a minister a parlamenti ellenőrzésnek megfelelő ellenőrzést nem gyakorolhatja. Heltai Ferencz: Igazgatást. Antal Géza : Erre mondom azt, hogy mindaddig, amig a minister ennek a tárczának kezelését viszi, ennek az egész tárczának a kezeléseért feltétlenül felelős. (Igaz ! Ugy van !) (Az elnöki széket gróf Tisza István foglalja el.) Rátérve magára a specziális kérdésre, kétségtelen, hogy miránk, akik j óhiszemüíeg abban a nézetben voltunk, hogy a magyar postaintézmény elsősorban, de a vasúti intézmény is — ha talán ez ellen az utóbbi időben több kifogás merült is fel, — igazán a mi államunk büszkesége, mondom, reánk fájdalmas benyomást gyakorolt az előadói beszéd eme részének azokkal a dantei szavakkal való bevezetése, hogy itt hagyjunk fel minden reménynyel. Dante Poklából van véve, mint méltóztatnak tudni, ez az idézet, de, megvallom, nem tudom, hogy a posta és az államvasút intézménye az Infernónak melyik osztályába volna besorozható Dante ideája szerint. Az ember indíttatva érzi magát, hogy utána nézzen, valósággal annyira megromlottak-e a viszonyok e tekintetben, hogy az előadó ur joggal mondhatja a magyar királyi postára vonatkozólag, hogy (olvassa) : >>A magyar posta oly botrányos mértékben elhanyagolja az ország iránt tartozó kötelességeit, mint egyetlen nyugati állam postája sem.« (Mozgás és felkiáltások : Nem áll

I) Csak a legsötétebb Balkán-államokkal lehetne a megfelelő összehasonlítást megtenni, mert a posta e feladatai teljesítésénél teljes mértékben stagnál. (Mozgás és felkiáltások: Nem áll I) Mondom, épen ez az erős kritika és az a körülmény, hogy mi eddig abban a meggyőződésben voltunk, hogy a mi postánk igazán megállja hefyét a nyugateurópai államok postái mellett, kétszeresen kötelességévé teszi minden, a maga országa intézményeinek sorsán aggódó képviselőnek azt, hogy foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel. És mivel az igen t. előadó ur itt, ha nem csalódom, két fő szempontot domborított ki, egyrészt a posta jövedelmezőségének a legutóbbi években való rohamos visszahanyatlását, másrészt pedig a személyzetnek rendldvüli mértékben való szaporodását, — kétszeresen kötelességévé teszi, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján e két szempont igazságát vagy talán túlzott voltát kissé behatóbban vizsgálat alá vegye. (Halljuk !) Mielőtt azonban ezt tenném, utalok arra, hogy a t. előadó ur néhány adatot hoz fel, amelyekre vonatkozólag megjegyzi, hogy rettenetes nehéz volt ezeket az adatokat beszerezni, t. i. a különböző országokban lévő postáknak számát, azoknak a lakossághoz és a területhez való arányát és ezeket ő, mint ismételten kifejti, nagy munka árán szerezte be. Erre vonatkozólag, t. ház, kötelességem megjegyezni, hogy jövőre hasonló rettenetes munkától megkíméljek mindenkit, hogy hiszen ezek az adatok rendelkezésünkre állanak. Itt van az »Ubersichten der Weltwirtschaft« Neumann-Spallart-tól, azután a Statesman's Year-Book, a »Jahrbuch der Weltwirtschaft« von Richárd Calwer, »Die Staaten Europas« von Brachelli, stb. Ezek mind felölelik ezeket az adatokat, ugy hogy ha a t. előadó ur a mi könyvtári tisztviselőinkhez fordult volna, — akik igazán nagy előzékenységgel és egyúttal szakismerettel tájékoztatják a képviselő urakat minden ilyen felmerülő ügyben (Ugy van! Ugy van!) — akkor, azt hiszem, hogy olyan rettenetes munka nélkül is sikerült volna neki ezeket az adatokat megszerezni. (Élénk derültség.) Heltai Ferencz előadó : Csakhogy én nem onnan veszem ! Én a hivatalos adatokból veszem ! Antal Géza : Talán még inkább minden erőfeszítés nélkül meg lettek volna ezek az adatok szerezhetők, a berni internaczionális postabürónak évi jelentéséből. Heltai Ferencz előadó : De onnan sem veszem ! (Derültség.) Antal Géza : Mivel ott ezek az adatok megvannak, méltóztassék elhinni, nekem sem került olyan rettenetes fáradságomba . . . Heltai Ferencz előadó: Tudom! (Derültség.) Antal Géza: . . . a berni internaczionális posta-bürónak »Statistique générale du service posták czimü kiadványába betekinteni, és csak ugy mellesleg jegyzem meg, hogy ennek az internaczionális bürónak hivatalos adatai, amelyek 1910-re vonatkoznak, meglehetősen eltérnek a t. előadó ur- adataitól . . . Heltai Ferencz előadó : Ugy van ! Antal Géza : . . . annyira, hogy jelentékenyen kedvezőbb kép, amelyet mi ennek az internaczionális bürónak statisztikai adataiból szerzünk ... Heltai Ferencz előadó : Ugy van ! (Derültség.) Antal Géza : . . . mint a mit az előadó ur itt a postahivatalok számának a területhez és a népesség számához való arányáról előterjesztett. De, t. ház, azt mondhatnám, hogy ez az egész rettenetes nagy munka tulaj donképen egy nagyon felesleges munka is volt, (Derültség.) mert hiszen az, hogy egy országnak postaintézménye mennyiben felel meg az illető ország igényeinek, az — bocsánatot kérek, t. előadó ur — nem állapitható meg