Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-419

ÍÍ9. országos ülés 1912 d az ország területi kiterjedéséből, nem állapitható meg az ország népességéből, mert sokkal fontosabb statisztikai tényezők azok, amelyek egy országnak a posta iránt támasztott szükségletére fényt derí­tenek. (Igaz! Ugy van!) így, hogy egyebet ne említsek, az analfabéták száma egy országban; mert hiszen nyilvánvaló, hogy az analfabéták igen ritka esetben használják a postát, hacsak mással nem iratnak. Azután a kereskedelemnek és az ipar­nak fejlettsége egy országban, stb. Ezek mind fog­tosabb tényezők, mint az, hogy egy országnak terü­lete és lakosságának számaránya mekkora. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés.) Amit mutat az is, hogy tulaj­donképen a legpregnánsabb statisztikai adat az évi postaforgalomnak feltüntetése, amely egyúttal az illető országnak kulturális állapotára nézve is nagyon megszívlelendő világot vet, t. i. az, hogy egy évben mennyi postai levél, csomag stb. fordult meg a posta kezén. Mondom tehát, t. ház, felesleges volt ezt a rettenetes nagy fáradságot kifejteni, mert hiszen tulaj donképen czélt ezzel az ember nem ér el. Amint mondottam, az igen t. előadó urnak két főkifogása van a posta ellen. Az egyik az üzemi hányadosnak rendkívüli nagy volta és ezzel kap­csolatban természetesen a posta jövedelmeinek kicsiny volta, a másik pedig a személyzet szapo­rítása. Ugy gondolom, hogy a t. előadó ur főleg ezt a kettőt kifogásolja. Heltai Ferencz előadó: Nem, nem! (Élénk derültség.) Antal Géza : Én az előadói beszéd után vagyok kénytelen indulni s ebben az előadói beszédben tényleg ez van. (Halljuk ! Halljuk !) Ami az üzemi'hányadost illeti, t. ház, erre vonatkozólag leszek bátor néhány statisztikai adatot felhozni, amelyekből kitetszik, hogy az az üzemi hányados a mi postánknál nem olyan rette­netesen rossz. (Halljuk ! Halljuk !) Németországban a kiadások a bevételeknek 903%-át, Francziaországban 90'2%-át, Svájcz­ban pedig 94'1%-át teszik; Ausztriában több a kiadás, mint a bevétel, amennyiben az 10k2 %-ra rug. Heltai Ferencz előadó: Igen, a rendkívüli kiadásokkal! (Mozgás és felkiáltások : Halljuk! Lehet majd felelni !) Antal Géza: Magyarországban a kiadások a bevételek 77'3%-át teszik, ugy hogy csak Anglia áll e tekintetben kedvezőbben, amennyiben ott a kiadások a bevételeknek 75'7%át kép­viselik. Amint látja tehát a t. ház, kiadásaink és bevételeink aránya tekintetében körülbelül Angol­országgal vagyunk egy színvonalon. Még pregnánsabban tünteti fel a helyzetet az az üzleti felesleg, amelyet a posta mint ilyen az állampénztárnak beszolgáltat.Méltóztassék meg­engedni, hogy erre nézve is felhozzak néhány sta­tisztikai adatot. (Halljuk 1 Halljuk !) Svájczban az üzleti felesleg 5-76%, Német­országban 9-68%, Francziaországban 9-75%, Szer­biában 17-59%, Olaszországban 18-25%, Magyar­czeinber 5-én, csütörtökön. 279 országon 22-44%, Angolországban 24-21%. Ismét látni méltóztatnak tehát, hogy — ami nagyon ter­mészetes is — csak Angolország van e tekintetben a magyar postánál kedvezőbb helyzetben. Ami a másik főkifogást, t. i. a személyszapo­ritás kérdését illeti, méltóztassék megengedni, t. ház, hogy egy, magában az indokolásban is látható körülményre hívjam fel a t. ház figyelmét, neve­zetesen arra, hogy ez a személyszaporitás igen je­lentékeny mértékben csak optikai csalódás, mert eddig is megvolt az a személyzet, csakhogy napi­dijasokból állott. Már pedig azt méltóztatnak be­látni, hogy olyan kincseket, aminők a postánál megfordulnak, napidijasokra bizni, (Igaz! Ugy van !) igazán olyan takarékosság volna, amelylyel határozottan az intézmény érdeke ellen vétenénk. (Ugy van! Ugy van!) Ha tehát most e tekintet­ben változás áll be és a napidijasok tisztviselőkké léptettetnek elő, ezt ugy a posta intézményének szempontjából, mint általános szocziális szem­pontból is mindenesetre csak örömmel üdvözöl­hetjük. (Élénk helyeslés.) Hogyan áll e tekintetben a helyzet ? 1900-ban az államilag rendszeresített személyzet 8516 főre rúgott, napidíjas volt 2205, összesen volt tehát 10.721 főnyi személyzet. 1909-ben államilag rend­szeresített személyzet volt 12.004, napidíjas 4895, összesen tehát 16.899. Ha összehasonlítjuk a személyzet szaporítását a forgalom szaporulatával, akkor a következő képet kapjuk. (Halljuk !) A for­galom 1900-tól 1909-ig 78-12%-kal, a személyzet jsedig 57-62%-kal emelkedett, tehát nyilvánvaló, hogy a személyzet emelkedése mögötte maradt a forgalom emelkedésének, vagyis a személyzet aránylag hasonlíthatatlanul 'nagyobb forgal­mat bonyolít le ezzel a felemelt számmal is, mint aminőt 1900-ban lebonyolított. (Helyeslés.) Hogy ez tényleg igy van, azt mutatja ennek a személy­zetnek a mvuikaideje is, amennyiben a tiszti sze­mélyzet munkaideje naponta 9—10 óra, a szolgai és altiszti személyzet munkaideje pedig naponta átlag 10—14 óra, ami alól kivétel tisztán csak a távirdánál és a telefonnál alkalmazott személy­zetnél van, itt, amennyiben természetesen a fizi­kai kimerültség ofyan, hogy azt a szolgálatot 6—7 órai munka után pontosan elvégezni egyszerűen lehetetlenség. (Igaz ! Ugy van !) De nemcsak ez a munkaidő, hanem az általuk feldolgozott anyag is mutatja azt, hogy a magyar posta összes tisztviselői és alkalmazottai igazán nagy munkát és nagyobb megbecsülésre méltó munkát végeznek. (Igaz I Ugy van!) Talán egy kicsit szárazak a statisztikai adatok, (Halljuk! Halltuk!) de méltóztassék megengedni, — mert hiszen ez világit be legjobban ebbe az intéz­ménybe — hogy felhozzam azt, mennyi volt a darabszámban kifejezett évi fogalomból az egy-egy alkalmazottra eső darab és pedig a különböző álla­mokban. (Olvassa) : Norvégiában feldolgozott egy személy 13.164 darabot, Oroszországban 14.834, Romániában 16.341, Németországban 19.109, Ja­pánban 19.165, Dániában 19.542. Ausztriában

Next

/
Oldalképek
Tartalom