Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-419

274 kW. országos ülés Í9Í2 deczember 5-én, csütörtökön. angol parlamenti ministeii felelősség tana, amelyről a fc előadó ur olyan igazán érdekes, igen tartalmas fejtegetést tartott nekünk. Arra bátorkodom figyelmessé tenni a t. előadó urat, hogy máskor az angol parlamenti felelősség elvét ne a maga eredeti formájában méltóztassék alkalmazni a magyar parlamentáris viszonyokra. Hiszen mi 1848-ban ezt az elvet már meglehetősen kialakult formájában vettük át, tovább fejlesztettük, tovább építjük azokon az alapokon, és ma már nekünk azt az angol parlamentáris elvet kell alkalmaznunk, amely szerint — maradjunk a postaügyi igazgatás terén — a postaügyi minister felelős a legutolsó tisztviselőnek, a ranglétra legalacsonyabb fokán álló postahivatalnoknak is egész működéseért. (ügy van!) Nagyot nézne az az angol alsóház, ha az angol ellenzék valamelyik vezére odaállana, és nem a postaügyi ministert tenné felelőssé, hanem valamelyik postai főhivatalnokot, aki ott meg nem jelenhetik, ott nem védheti magát és semmi körülmények közt ott felelősségre nem vonható. (Igaz ! ügy van !) Nézetem szerint, t. ház, a kereskedelemügyi minister urat terheli ez a felelősség, és amint én az ő erős vállát ismerem, ő ezt a felelősséget vállalni is fogja és viselni is tudja. (Ugy van!) De, t. ház, az előadó ur beszédében többek közt kijelenti, hogy a postaintézmény színvonalának sülyedéseért a t. kereskedelemügyi minister ur abszolúte nem felelős, mert hiszen ezek az adatok arra az időre esnek, amikor ő hivatalát még el nem foglalta. Arra az időre esnek, t. ház, amely időben más kormányférfiak állottak itt, és felelős állásban kellett, hogy fedezzék azoknak a főtisztviselőknek egész működését. Én tehát ebből azt a konzekvencziát vonom le, hogy vannak letűnt államférfiak, akik a felelősséget kell, hogy ezekért az álkpotokért elvállalják, hogyha ezek az állapotok olyanok, aminőknek festette a t. előadó ur. Igenis, vannak letűnt államférfiak, akik helyesebbnek tartják ma a szolidaritást azokkal elvállalni, akik sippal, dobbal, trombitával teljesitik a parlamenti ellenőrzésnek ebben az alakjában meglehetősen operettszerü feladatát, semhogy idejöjjenek, és itt vállaljanak szolidaritást azon férfiakkal, akiket a t. előadó ur megtámadott és vállalják a felelősséget a múltban visszanyúló tettekért vállalják azon terhes szerződésekért is, amelyekről az előadó ur már több izben, és előadói beszéde folyamán is megemlékezett, (Ugy van!) amely terhes szerződéseket, t. ház. az előadó ur szerint azok a férfiak egyenesen az ő felelősségükre, sőt egyenesen az ő parancsukra kötöttek meg. Hol vannak azok a kormányférfiak ? Mártonffy Márton : A kávéházban! Hegedüs Kálmán : Miért nem jönnek ide arra a tetemrehivásra, amelynek olyan borzalmasan érdekes akkordjai hangzottak el a t. előadó ur ajkairól? (Mozgás.) Őszintén szólva, bizonyos nobilitás kötelez, ugy érzem, ezekkel az urakkal szemben is, akik, bár politikai ürüg}'ek alatt, de mégis távol vannak. (Mozgás.) Kötelezve vagyunk t. ház, elvégre nem védhetik magukat. (Mozgás és ellenmondás.) Nem védhetik magukat, mert különböző ürügyek alatt, de mégis távol vannak. Olyanok, mint a szökött katonák, akik otthagyják a posztjukat, csak azért, mert az ellenség erősebb fegyverekkel operál, mint amilyenek az ő fegyvertárukban kaphatók. Megyek tovább, t. ház, hagyom őket a nemzeti feledés jól megérdemelt homályában, és áttérek derűsebb tájakra. (Halljuk! Halljuk!) Egy nagyon érdekes felszólalás hangzott el ebben a házban, amelynek soTán egy régi eszme csendült meg itt újjászületett formájában. Ez az eszme voltaképen ami felejthetetlen emlékű barátunknak és volt képviselőtársunknak, Haydin Imrének kedvencz eszméje volt; az az érzésem volt ez alatt a beszéd alatt, mintha az ő ragyogó árnyéka surrant volna át közöttünk. Ez az eszme nagyon szürkén hangzik ugyan, de annál többet jelent; (Halljuk ! Halljuk !) ez t.. i. a munkásügyi bizottságnak szocziálpolitikai bizottsággá való átalakítása. Nemcsak formai kérdés, nemcsak, az elnevezés hangzatosságának a kérdése ez, hanem egyúttal intő szó arra, hogy a t. kormány beterjesztendő javaslatait szocziálpolitikai szempontból is tegye mérlegelés, elbirálás és megvitatás tárgyává. (Elénk helyeslés.) Erre nézve majd inditványt fogok bejegyezni az inditványkönyvbe és ennek megokolása kapcsán fogom bővebben elmondani e kérdésről nézeteimet. (Helyeslés.) Most csak annak bizonyítására, hogy politikai szempontból is milyen nagyfontosságú kérdés ez, idézem egyik szocziáldemokrata vezérnek a nyilatkozatát, aki az mondotta : »Adjatok nekünk egy diadalmasan előrehaladó, egy fényesen kiépitett szocziálpolitikát és csak valamennyire tűrhető választójogot és akkor a munkásság évtizedeken át megnyugszik.* (Elénk helyeslés.) Igen nagy sajnálattal láttam, hogy a t. kormány a nyereménysorsjátékról szóló törvényjavaslatot, amely a munkásszanatóriumok építésének czéljaira is szolgál, nem terjesztette egyúttal a munkásügyi bizottság elé. De, t. ház, ép olyan örömmel és ép olyan benső meggyőződésnek őszinte büszkeségével mondhatom, hogy a kormány mindazokat a reményeket, amelyeket tavalyi költségvetési beszédemben itt hangoztattam, a szocziálpolitika terén a legteljesebb mértékben valóra váltót. (Elénk helyeslés.) A t. kereskedelemügyi minister ur ezen a téren fényes szocziálpolitikai érzéket tanúsított, és ennek nemcsak puszta jóakaratban, hanem tettekben is adott kifejezést. Azt a kívánságunkat, amelyet már a bizottságokban és itt a ház plénumában is nagyon sokszor hiába hangoztattunk, honorálta a t. kereskedelemügyi minister ur; felemelte az iparfelügyelők létszámát és ezzel is elismerte azt a nagy fontosságot, amelyet ennek az intézménynek tulajdonítani kell. Annak a reménynek adok kifejezést, hogy a t.