Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-419

4Íé>. országos ülés 19Í2 de gelí lapokból olvasom, hogy a budapesti ménlökés épitészegyletben is csupa aggodalommal vannak eltelve ezen uj intézmény iránt. Igaz, hogy ott többnyire a magánérdeket tolták előtérbe, aminek én egy perczig sem akarok szószólója lenni, ha esetleg útjában áll a közérdek érvényesülésének. Sajnálom, hogy ha közérdek czimén magánemberekre kár háramlik. Azt lehet talán kárpótolni, de a közérdek érvényesülését a magánérdek czimén megakadályozni csakugyan nem lehet. Én tehát arra kérem a minister urat, tegye ezt a kérdést uj konszideráczió tárgyává, és egyáltalában a kisipar ügyeit karolja fel szeretettel. Itt rá kell mutatnom, t. ház ária, hogy más országokban is, nevezetesen iparilag igen fejlett országokban, azt látták, hogy a kisiparnak nincs meg a szükséges képviselete. Méltóztassanak például a porosz kézműiparos kamarákra vonatkozólag annak idején beterjesztett törvényjavaslatnak az indokolását megnézni, amelyet 1897-ben terjesztettek a porosz képviselőház elé. Abban a kormány azt mondja, hogy az indította a kézműiparos kamarák létesitésére, hogy a kézműiparosok, a Handwerkerek ügyeikben a meglévő gazdasági szervezetekben nem találnak megfelelő szakvéleményekre, szakszerű tanácsra. Én annyira nem akarok menni a mai viszonyok között, mert semmiféle osztályellentétnek még a látszatát sem akarom előidézni, hogy azt mondanám, hogy ilyen kézműiparos kamarákat nálunk is be kellene vezetni. Ez talán a költségek szempontjából sem volna ajánlatos. De arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, tegye konszideráczió tárgyává, hogy oly kamarákban, ahol igen nagyok és tulnyomóak a nagyipari érdekek, azokban a kisipar részére a kamara kebelén belül egészen külön szervezetet, külön osztályt létesítsenek. Amint például a kamara ipari osztálya nem foglalkozik kereskedelmi ügyekkel, ugy a kamarának ipari osztálya is két külön osztályra választassák és az egyik kizárólag a kisipari ügyekkel foglalkozzék. Mártonffy Márton: Most is igy van ! Cserny Károly : Ha igy van, akkor azt hiszem, ez nem elegendő ; egy lépéssel tovább kell mennünk ; mert akkor csodálkoznom kell, hogy ha ez a szervezet exisztál, miért nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, amelyet felhoztam és miért nem kérte a törvényhozást és a kormányt, hogy ezen segitsen. Mártonffy Márton: Egyebet sem csinálnak. Cserny Károly : Igen, negyven év óta általában egyebet sem csinálnak, de specziáhs kérdésben, amint kimutattam, nem történt az, aminek az én nézetem szerint történnie kellett volna. _ Ebben tévedhetek, és ebben megczáfolhat a képviselő ur, de nekem ez a meggyőződésem. Én végzem szavaimat azzal, hogy arra kérem a t. házat és a t. kereskedelemügyi minister urat, hogy azt a kisipart, amelynek fejlődése igen nagy, országos érdek, felkarolni szíveskedjék. (Élénk helyeslés.) Mert az a kisipar, amely önálló exisztencziákat létesit, az a polgári szabadságnak és a nemzeti SÉPVH. HAPLÓ 1910-1915. XVII. KÖTET. zember 5-én, csütörtökön. 2?3 haladásnak olyan eleme, amelyet a nagy Németország sem akar nélkülözni és igen nagy áldozatokat hoz a kisipar javára; azt hiszem tehát nekünk sincs semmi okunk ezt az osztályt küzdelmeiben elhagyni. A költségvetést egyébiránt elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Következik ? Szinyei- Merse Félix jegyző: Hegedüs Kálmán ! Hegedüs Kálmán: T. képviselőház! Cserny Károly t. képviselőtársam tartalmas felszólalását nagy érdeklődéssel hallgattam. Mindazt a sok érdekes és szép gondolatot és eszmét, amelyet az én t. képviselőtársam a kisiparosok érdekeinek felkarolására, a kisipar fejlesztésére nézve itt előadott, a legnagyobb melegséggel és a legnagyobb örömmel teszem magamévá. Most, t. képviselőház, méltóztassék nekem megengedni, hogy a t. előadó urnak igen nagy feltűnést keltő beszédére néhány szóval válaszoljak. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) A t. előadó ur szigorú, kegyetlen, gyilkos beszédet mondott a postaügyi igazgatás eredményeiről, szigorú, kegyetlen és gyilkos kritikát gyakorolt a magyar kir. államvasutak igazgatóságának egész működése fölött. (Mozgás.) Hát t. képviselőház, hogy jogosult volt-e ez a kritika, ebben nézetem szerint semmi kétség. Minden képviselőnek meg van az a joga, hogy parlamenti ellenőrzést gyakoroljon, az előadó sem tagadhatja meg magától annak a sokszor igen hálátlan feladatnak teljesítését, azt a sokszor igazán kétes értékű örömet, hogy az ő meggyőződésének, ha sötét szinekkel, ha kemény szavakkal, ha súlyos vádakkal is, kifejezést adjon. T. képviselőház! Nem azért előadó valaki, hogy a pénzügyi bizottságnak mintegy desztillált véleményét itt elénk tárja. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Hiszen az a vélemény előttünk fekszik a pénzügyi bizottság jelentésében. Nézetem szerint degradálja annak a helynek méltóságát, annak a helynek tekintélyét az az előadó, aki egyszerűen, mint egy beszélőgép azt a pénzügyi bizottsági jelentést, más szavakban, különbözőképpen variálva nekünk itt ledarálja. Az előadónak, t. ház, bele kell vinnie minden gondolatát, minden eszméjét, egész eredetiségét, egész egyéniségének abba a beszédbe, amelyről arról a székről nekünk előad. Heinricll Antal: Már ebben nem egészen osztozom ! Hegedüs Kálmán : Más kérdés azután az, t. ház, vájjon alapos volt-e az a kritika ? Ennek a kérdésnek eldöntésére én magamat kompetensnek nem tartom, de annak a reményemnek adok kifejezést, hogy a t. előadó ur felelősség dolgában nem lesz olyan nagylelkű önmagával szemben, mint amilyen kíméletes volt a kereskedelemügyi ministerrel szemben. Mert, t. ház, én semmi esetre sem fogadhatom el az előadó ur beszédének azt a konklúzióját, hogy a kereskedelemügyi minister nem felelős azokért az állapotokért, amelyeket ő olyan széles ecsetkezeléssel festette le előttünk. (Igaz! Ugy van ! Helyeslés.) Ezt, t. ház, nem tanítja az az 3ä