Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-419

áíá ii§. országos ütés Í9Ú dexzember 5-én, csütörtökön. jesitése kerül, elenyészően csekély tényezőt képeznek ahhoz képest, ami nyomukban jár és ez nem más, mint sok százezer iparos és munkás anyagi boldogulása, tehát egyúttal azok áldozatkészsége és végeredményben a nemzeti vagyon gyarapodása. Tapasztalatunk alapján állítjuk, hogy a jelzett eszközök a legjobb iparfejlesztők közé sorolhatók«. Az 1909/10. évi jelentés többé - kevésbbé variálja ugyanezt, és panaszkodik, hogy stagnáczió állott be az intézet működésében ; felsorol azonban eredményeket, amelyeket a kisérleti állomásokkal mégis elérni sikerült. Most azután beáll a meglepő fordulat, amely igazán érdemes a t. ház és a t. minister ur figyelmére. Az 1910/11. évi jelentés ugyanis azt mondja, hogy (olvassa) : »Az ipari kisérleti állomások, iUetve intézetek mintaműhelye ügyében az év folyamán változás állott be. A kereskedelmi minister ur ez évben elhatározta, hogy az anyagvizsgálatot és ezzel kapcsolatosan a kisérleti ügyet is a magyar kir. technológiai iparmúzeum hatásköréből kihasit ja és ezen ügy szolgálatára külön országos intézetet szervez.« Amidőn az intézet felügyelőbizottsága, amelyben közgazdasági és ipari életünk legnevesebb vezérlő egyéniségei foglalnak helyet, ő nagyméltóságának ezen szándékáról hivatalosan értesült, testületileg megjelent ő exczellencziája előtt és kifejtette, hogy az anyagvizsgálattól eltekintve — amitől pedig alig lehet egészen eltekinteni — iparfejlesztési hivatása szempontjából szüksége van az intézetnek úgynevezett ipari kisérleti állomásokra, amelyek nem egyebek, mint iparosok kioktatására szolgáló megfelelő mintaszerű műhelyek, esetleg laboratóriumok. Annál is inkább kérte a felügyelőbizottság ezeknek meghagyását, mert a technológiai iparmúzeum vezetősége rövid néhány évvel ezelőtt ezeket kezdeményezte és szervezte, végeredményében pedig az ország iparosságának nagy hasznára vált. (Az elnöki széket gróf Tisza István foglalja el.) A jelentés ezután megemlékezik a technológiai iparmuzeumra rászakadt nagy csapásról : Az intézet zsiradék- és agyagipari kisérleti állomásait, helyesebben mintaműhelyeit a kereskedelmi minister ur ennyi számú rendeletével innen' elválasztotta és a m. kir. ipari kisérleti és anyagvizsgáló intézet czimén uj intézetté alakította.« Távol áll tőlem a szándék, hogy olyant mondjak, ami érintené annak a nagy és általam igazán őszintén tisztelt férfiúnak emlékét, aki ezt a rendeletet 1911-ben aláirta. De tudjuk, hogy ő már az utolsó időben hónapokig gyengélkedett és betegeskedett és ugy tudom, hogy ez az intézkedés kellőleg előkészítve nem volt. Valóban nem tudom, miféle befolyás érvényesült akkor, mikor már — azt hiszem — az ő saját közegei is gyöngédtelenségnek tartották volna azt, hogy az ő testi állapotában őt hosszabb és kimerítőbb előadásokkal fárasszák, mondom, ebben az állapotában valahogy megtörtént az, hogy ezt a rendeletet aláirta, holott tudom, hogy nem tulaj donitható neki, hogy ő ezt az intézkedést megtette, hiszen ő megjelent személyesen a technológiai iparmúzeum ban, meghallgatta ott a szakférfiaknak azt az előadását, amelyről már akkor nyomban, amikor ez megtörtént, értesültem, teljes jóindulatáról biztosította az intézetet és azt mondta, hogy az intézet mindazt, amit igényel, meg fogja kapni. Én tehát ezt a rendeletet csak elnézésnek, az említett körülményekkel összefüggésbe hozható tévedésnek minősíthetem. Ha figyelembe vesszük, hogy ez az intézet, amely — azt hiszem, senki sem fogja megkísérelni, hogy tagadásba vegye azokat az eredményeket, amelyeket a technológiai iparmúzeum elért és amelyeket még bővebben vázolhatnék, ha nem kívánnék számolni a t. ház munkarendjével — ilyen fényes eredményeket ért el, éveken keresztül hangoztatta, hogy mindezekre szüksége van, hogy ezeket fejleszthesse és tovább vihesse és ha ezt egybevetjük azzal, hogy ezzel az uj intézettel, amely a költségvetés szerint kontempláltatik és amely talán részben már működik, de amelynek mindenesetre nagymérvű fejlesztéséről van szó. Ha ezt egybevetjük azzal, hogy az érdekeltek ez intézettel abszolúte nincsenek megelégedve, akkor azt hiszem, nem cselekszem helytelen dolgot, ha arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék ezt a kérdést minden vonatkozásában uj konszideráczió alá venni és méltóztassék a szakembereket meghallgatni, hogy ez a kérdés teljesen tisztán áüjon. Hogy az érdekeltek csakugyan nincsenek megelégedve, arra nézve hivatkozom a budapesti Kereskedelmi és Iparkamarában 3—4 nap előtt tartott értekezletre, amely Thék Endre elnöklete alatt folyt le. Amint a Pester Lloyd jelentéséből, amely mindenesetre helyesen adja vissza a történteket, látom, nem volt egyetlen egy érdekelt sem. aki kedvezően nyilatkozott volna az uj intézményről. Veith Béla például azt mondja : »Szerencsétlen gondolat, hogy a kísérleti ügy az anyagvizsgálattal kapcsoltassék össze.« A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Szövetségének igazgatója azt mondja : »Nem életképes idea ilyen nagy szervezetet létesíteni, különösen pedig abba bekebelezni már eddig is fenállott és az életben teljesen bevált intézményeket.« A Fővárosi Malmok Egyesületének elnöke azt mondja : »Megbocsáthatatlan hiba volna az intézetet igy felállítani«. Szóval, a szakembereknek egész sorozata azt mondja, hogy az nem válik be és azt is mondja némelyik, hogy csak fejlettebb iparú országokban jogosult ilyen nagylábon szervezni ilyesmit. Eám csakugyan azt a benyomást is teszi a dolog, mint hogy ha egy egyvágányú vasúton, mely a forgalmat teljesen el tudja látni, egy második vágányt létesítenének. Ez bizonyára felesleges pazarlás lenne. De hogy nemcsak a kereskedelmi és ipari érdekeltek, hanem a mérnökök is elégedetlenek ezzel az intézkedéssel, erre nézve épen a ma reg-