Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-418

256 íl&. országos ütés 1912 deczember k-én, szerdán. szomszédos vagy tőlünk távol álló államoknak nyugdíj szabályzatai. Hogy ezek közül csak néhányat emeljek ki, ilyenek, hogy a nyugdíjjogosultság megállapítása az eddigi 10 év helyett most már 5 évnél kezdődik, hogy az alkalmazottak részére lakbérnyugdij rendszeresittetik, hogy a szolgálati idő a főiskolát végzetteknél és a fegyver alatt szolgálóknál 35 évre szállíttatik le, hogy a dijnokok nyugdija fel­emeltetik, a napszámosok, munkások nyugdija felemeltetik, az özvegyek és árvák nyugdija fel­emeltetik. Az özvegyek nyugdija oly lényegesen emeltetik fel, hogy az özvegyek a tisztviselőknél 52%-kal, az altiszteknél és szolgáknál 62%-kal többet kapnak. Továbbá ezentúl minden atyát­lan árva nyugdijat kap és — ami talán a leg­méltányosabb intézkedések egyike — a törvény keletkezése előtti időben, tehát a múltban nyug­díjazott és igazán nehéz és sanyarú viszonyok között levő özvegyeknek régebben, jogerősen megállapított nyugdija 20%-kal felemeltetik. (He­lyeslés.) A rendezett tanácsú városok tisztviselői­nek szolgálata beszámittatik, a nevelési járulék felemeltetett és a tisztviselők árváinak 24, az altisztek és szolgák árváinak pedig 16 évig adatik meg. Sőt, ami szintén a leghumánusabb intézke­dések egyike, az elhalt tisztviselők nyomorék vagy beteg árvája nemcsak ezen korhatárig, ha­nem egész életére terjedő járadékot kap, hogy a temetési járulékok lényegesen felemeltetnek. (He­lyeslés és éljenzés.) A javaslatnak ezen és más humánus intéz­kedései pedig csak az 1912. évben is 32.657 tiszt­viselőre, 39.842 altisztre és szolgára, 3.693 napi­béres szolgára, 2.588 utkaparóra, 1.182 egyéb alkalmazottra, 10.888 dijnokra, 810 napszámosra, 10.300 nyugdíjas tisztviselőre, altisztre és szolgára, 10.078 özvegyre, összesen tehát 113.038 személyre terjednek ki. Ehhez még hozzá kell számitanom azokat a családtagokat, akik közvetve szintén érdekelve vannak az által, hogy özvegyek vagy árvák lehet­nek és azon esetben szintén részesülnek ezen nyug­díj-intézmény kedvezményében. Ha tehát a tiszt­viselőknek csak 60%-át veszszük nősnek és csak két gyermeket számítunk is családonként, akkor is ez 300.000 személyt tenne ki; ha pedig hozzá­számítjuk azt, hogy ezen nyugdíjtörvény módo­sítását okvetlenül fogja követni a törvényhatósági, vármegyei, községi és más nyugdíj intézményeknek hasonló szellemben való átalakulása, (Helyeslés), elmondhatjuk, hogy fél milliót is meghalad azok­nak a száma, akiket ezen törvényjavaslat intéz­kedései közvetlenül vagy közvetve érdekelnek. (Elénk helyeslés.) Nem csoda tehát, hogyha ily körülmények között ezen javaslat beterjesztése széles körben nagy mozgalmat keltett és nem lehet rossz néven venni," hogyha az állami alkalmazottak, akik egész képességüket, tudásukat, minden erejüket a közszolgálatnak szentelik, de ezen közben vagyont nem gyűjthetnek, (Igaz! Ugy van I) maguk és családjuk részére a jövőt illetőleg más biztosítást nem szerezhetnek, mint a mit ezen törvény nekik ad : azon igyekeznek, hegy minél nagyobbak legye­nek és minél szélesebb körre terjeszttessenek ki ezen törvényjavaslat kedvezményei. (Igaz! Ugy van!) Ilyen irányú jogos törekvésnek tudható be az, hogy a javaslat nyilvánosságra jutása után az érdekeltek összességének ugy, mint egyes csoport­jainak' testületei, egyesületei nemcsak a maguk körében és a sajtó utján élénken vitatták ezen törvényjavaslatot, hanem küldöttségek, vezetőik, emlékirataik és kérelmeik utján fordultak a pénzügyniinisterhez, a kormányhoz, a képviselő­házhoz, a pénzügyi bizottsághoz és mindenüvé, ahonnan ennek a javaslatnak további javítását és kiterjesztését várhatták. Ilyen irányú jogos törek­véseknek tudhatjuk be azt, hogy a javaslat nyilvá­nosságra jutása után a főiskolát nem végzettek kérték a 35 éves szolgálati kedvezménynek általá­ban leendő kiterjesztését, hogy bányatisztek, erdő­tisztek és gazdászok kérték, hogy az ő főiskolai képzettségük az egyetemivel szintén hasonló hatá­súnak vétessék, hogy a polgári iskolai tanítók szintén kérték, hogy ezen törvényjavaslat hatálya alá vonassanak, hogy különösen a tanárok igye­keztek arra, hogy az 1885 :XI. t,-czikk 23. §-a által nekik biztosított 30 éves szolgálati idő ked­vezménye mellett ezen javaslat kedvezményeiben is részesüljenek. Jakabffy Elemér : Ez utóbbi már nem jogosult! Sándor János előadó : Idesorolható továbbá a régebbi nyugdíjjogosultság emelése, a dijnoki szol­gálat beszámítása, az özvegyek és árvák részére az alkalmazott három hónapi teljes illetményének megadása, a nyugdíjjárulékoknak leszállítása stb., stb. iránti kívánságok. Az alkalmazottaknak ezen és ezen kivül létező még sok más igényei, kíván­ságai ismeretesek voltak a pénzügyminister ur előtt a javaslat szerkesztése alkalmával és, amint erre a javaslat indokolása több helyen reá is mutat, nagyrészben figyelembe is vétettek. De azért — s ez mutatja leginkább azt, hogy milyen nagy rokonszenv van az egész vonalon az állami alkal­mazottak iránt, hogy milyen meleg érdeklődéssel karolja fel mindenki az ő ügyüket — senki nekik rossznéven nem vette ezen ujabb folyamodásaikat, törekvéseiket és igyekezetüket, hanem elsősorban maga a pénzügyminister ur, azontúl pedig a pénz­ügyi bizottság sem zárkózott el, hanem ujabb és ujabb megfontolás és megvizsgálás alá vette mindezen kívánságokat. (Helyeslés.) Elismeréssel kell azonban megállapítani azt is, hogy ezen mozgalmak vezetői midőn teljes hévvel szálltak sikra az általuk képviseltek érde­keiért, másfelől elismerték azt, hogy a javaslat beterjesztésével már magában nagy jóakaratot mutatott a kormány irántuk, hogy abban az ő jogos igényeik, méltányos kívánságaik nagy rész­ben figyelembe vétettek, örömmel fogadták annak kedvezményeit és midőn a pénzügyminister ur a javaslat előterjesztése alkalmával megnyilvánult

Next

/
Oldalképek
Tartalom