Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-418
256 íl&. országos ütés 1912 deczember k-én, szerdán. szomszédos vagy tőlünk távol álló államoknak nyugdíj szabályzatai. Hogy ezek közül csak néhányat emeljek ki, ilyenek, hogy a nyugdíjjogosultság megállapítása az eddigi 10 év helyett most már 5 évnél kezdődik, hogy az alkalmazottak részére lakbérnyugdij rendszeresittetik, hogy a szolgálati idő a főiskolát végzetteknél és a fegyver alatt szolgálóknál 35 évre szállíttatik le, hogy a dijnokok nyugdija felemeltetik, a napszámosok, munkások nyugdija felemeltetik, az özvegyek és árvák nyugdija felemeltetik. Az özvegyek nyugdija oly lényegesen emeltetik fel, hogy az özvegyek a tisztviselőknél 52%-kal, az altiszteknél és szolgáknál 62%-kal többet kapnak. Továbbá ezentúl minden atyátlan árva nyugdijat kap és — ami talán a legméltányosabb intézkedések egyike — a törvény keletkezése előtti időben, tehát a múltban nyugdíjazott és igazán nehéz és sanyarú viszonyok között levő özvegyeknek régebben, jogerősen megállapított nyugdija 20%-kal felemeltetik. (Helyeslés.) A rendezett tanácsú városok tisztviselőinek szolgálata beszámittatik, a nevelési járulék felemeltetett és a tisztviselők árváinak 24, az altisztek és szolgák árváinak pedig 16 évig adatik meg. Sőt, ami szintén a leghumánusabb intézkedések egyike, az elhalt tisztviselők nyomorék vagy beteg árvája nemcsak ezen korhatárig, hanem egész életére terjedő járadékot kap, hogy a temetési járulékok lényegesen felemeltetnek. (Helyeslés és éljenzés.) A javaslatnak ezen és más humánus intézkedései pedig csak az 1912. évben is 32.657 tisztviselőre, 39.842 altisztre és szolgára, 3.693 napibéres szolgára, 2.588 utkaparóra, 1.182 egyéb alkalmazottra, 10.888 dijnokra, 810 napszámosra, 10.300 nyugdíjas tisztviselőre, altisztre és szolgára, 10.078 özvegyre, összesen tehát 113.038 személyre terjednek ki. Ehhez még hozzá kell számitanom azokat a családtagokat, akik közvetve szintén érdekelve vannak az által, hogy özvegyek vagy árvák lehetnek és azon esetben szintén részesülnek ezen nyugdíj-intézmény kedvezményében. Ha tehát a tisztviselőknek csak 60%-át veszszük nősnek és csak két gyermeket számítunk is családonként, akkor is ez 300.000 személyt tenne ki; ha pedig hozzászámítjuk azt, hogy ezen nyugdíjtörvény módosítását okvetlenül fogja követni a törvényhatósági, vármegyei, községi és más nyugdíj intézményeknek hasonló szellemben való átalakulása, (Helyeslés), elmondhatjuk, hogy fél milliót is meghalad azoknak a száma, akiket ezen törvényjavaslat intézkedései közvetlenül vagy közvetve érdekelnek. (Elénk helyeslés.) Nem csoda tehát, hogyha ily körülmények között ezen javaslat beterjesztése széles körben nagy mozgalmat keltett és nem lehet rossz néven venni," hogyha az állami alkalmazottak, akik egész képességüket, tudásukat, minden erejüket a közszolgálatnak szentelik, de ezen közben vagyont nem gyűjthetnek, (Igaz! Ugy van I) maguk és családjuk részére a jövőt illetőleg más biztosítást nem szerezhetnek, mint a mit ezen törvény nekik ad : azon igyekeznek, hegy minél nagyobbak legyenek és minél szélesebb körre terjeszttessenek ki ezen törvényjavaslat kedvezményei. (Igaz! Ugy van!) Ilyen irányú jogos törekvésnek tudható be az, hogy a javaslat nyilvánosságra jutása után az érdekeltek összességének ugy, mint egyes csoportjainak' testületei, egyesületei nemcsak a maguk körében és a sajtó utján élénken vitatták ezen törvényjavaslatot, hanem küldöttségek, vezetőik, emlékirataik és kérelmeik utján fordultak a pénzügyniinisterhez, a kormányhoz, a képviselőházhoz, a pénzügyi bizottsághoz és mindenüvé, ahonnan ennek a javaslatnak további javítását és kiterjesztését várhatták. Ilyen irányú jogos törekvéseknek tudhatjuk be azt, hogy a javaslat nyilvánosságra jutása után a főiskolát nem végzettek kérték a 35 éves szolgálati kedvezménynek általában leendő kiterjesztését, hogy bányatisztek, erdőtisztek és gazdászok kérték, hogy az ő főiskolai képzettségük az egyetemivel szintén hasonló hatásúnak vétessék, hogy a polgári iskolai tanítók szintén kérték, hogy ezen törvényjavaslat hatálya alá vonassanak, hogy különösen a tanárok igyekeztek arra, hogy az 1885 :XI. t,-czikk 23. §-a által nekik biztosított 30 éves szolgálati idő kedvezménye mellett ezen javaslat kedvezményeiben is részesüljenek. Jakabffy Elemér : Ez utóbbi már nem jogosult! Sándor János előadó : Idesorolható továbbá a régebbi nyugdíjjogosultság emelése, a dijnoki szolgálat beszámítása, az özvegyek és árvák részére az alkalmazott három hónapi teljes illetményének megadása, a nyugdíjjárulékoknak leszállítása stb., stb. iránti kívánságok. Az alkalmazottaknak ezen és ezen kivül létező még sok más igényei, kívánságai ismeretesek voltak a pénzügyminister ur előtt a javaslat szerkesztése alkalmával és, amint erre a javaslat indokolása több helyen reá is mutat, nagyrészben figyelembe is vétettek. De azért — s ez mutatja leginkább azt, hogy milyen nagy rokonszenv van az egész vonalon az állami alkalmazottak iránt, hogy milyen meleg érdeklődéssel karolja fel mindenki az ő ügyüket — senki nekik rossznéven nem vette ezen ujabb folyamodásaikat, törekvéseiket és igyekezetüket, hanem elsősorban maga a pénzügyminister ur, azontúl pedig a pénzügyi bizottság sem zárkózott el, hanem ujabb és ujabb megfontolás és megvizsgálás alá vette mindezen kívánságokat. (Helyeslés.) Elismeréssel kell azonban megállapítani azt is, hogy ezen mozgalmak vezetői midőn teljes hévvel szálltak sikra az általuk képviseltek érdekeiért, másfelől elismerték azt, hogy a javaslat beterjesztésével már magában nagy jóakaratot mutatott a kormány irántuk, hogy abban az ő jogos igényeik, méltányos kívánságaik nagy részben figyelembe vétettek, örömmel fogadták annak kedvezményeit és midőn a pénzügyminister ur a javaslat előterjesztése alkalmával megnyilvánult