Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-418

íl8. országos ülés 191*2 < aggodalmakkal szemben arra is hajlandónak nyi­latkozott, hogy ám halasztassék ezen javaslat megvitatása későbbi nyugodtabb időkre, akkor ők maguk kérték, hogy ezen javaslat jelen alak­jában is, mielőbb hozassék képviselőházi tárgya­lás elé, mert bizonyára érezték ők is, a minthogy érezniök is kellett, hogy bármilyen jogosak legye­nek is az ő törekvéseik, bármily méltányosak az ő kivánságaik, ezeknek megvalósítása parlamen­tünknek hosszú ideig tartó teljes tétlensége mel­lett olyan viszonyok közé esett, amikor a sok irányban szorongatott, nagy gondokkal küzdő pénzügyminister és kormány részéről nagy bátor­ság kellett ahhoz is, hogy vállalja a felelősséget egy ilyen javaslat előterjesztéseért, amely az államra nézve olyan nagy és állandó megterheltetésekkel jár. (Igaz ! Ugy van !) De a pénzügyminister ur és a kormány nem­csak hogy előterjesztette s a megnyilvánult óhaj­tásnak megfelelően újból elővette ezt a törvény­javaslatot, hanem az eredeti intézkedésekhez való merev ragaszkodás helyett újból is a legna­gyobb jóakarattal hallgatta meg a felujitott s közben bizony nagyon megszaporodott kívánsá­gokat, (ügy van I) Készséggel járult hozzá ahhoz is, hogy azok a pénzügyi bizottság kebelében ismét beható megfontolás és tárgyalás alá vétes­senek és ennek folytán a pénzügyminister ur hozzájárulásával sikerült a pénzügyi bizottság­nak a javaslaton olyan módosításokat tennie, amelyekkel annak humánus intézkedései sokban bővültek és nagyban kiterjesztettek. (Élénk he­lyeslés.) Hogy ezek közül csak néhányat hozzak fel: az állami felső nép- és polgári iskoláknál, vala­mint az állami gyógypedagógiai intézeteknél alkalmazott tanszemélyzet is a javaslat hatálya alá vonatott. A selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémiát végzett tisztviselőkre, vala­mint azokra a gazdasági akadémiát végzett tiszt­viselőkre, akik egyévi gyakorlatot is teljesítettek. a törvény 11. §-ában meghatározott 35 éves szol­gálati kedvezmény is kiterjesztetett. Jakabffy Elemér: Ez nagyon helyes és mél­tányos ! (Helyeslés.) Sándor János előadó: Ez történt mindazokra a tanárokra és tanítókra, akik az 1885 : XI. tcz. 23. §-a alá tartoztak, a tanárképző intézeteknél lévő tanárokra és tornatanitókra, végre a határ­rendőrségi, detektivfelügyelőkTe és polgári biz­tosokra, amennyiben a nyugdíjkedvezmény reá­jok is kiterjesztetett. Emellett a nyugdíjjárulék az eredetileg meg­határozott magasabb %-ról tisztviselőknél 1% %-ra, altiszteknél és szolgáknál pedig 1 %-ra szállíttatott le és a törvényjavaslatba olyan intéz­kedés vétetett fel, amelynek alapján az ebből be­folyó összes bevétel ismét visszaadatik az alkal­mazottak saját jóléti intézményeinek. Az elhalt alkalmazott hátramaradottal ré­szére megadatott a három havi teljes fizetés, a szolgálati időnek kedvezőbb számítása bizonyos KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XVII. KÖTET, 'eczember k-én, szerdán. 257 körülmények között kiterjesztetett azokra a tiszt­viselőkre, akik a főiskolai képzettséget később sze­rezték meg és a sokat vitatott tanári kérdésben kimondatott az, hogy a tanárok és tanítók özve­gyeinek és árváinak ellátása akkor is ezen törvény­javaslat sokkal kedvezőbb intézkedései szerint számittassék, ha a tanár magára a törvény által adott választási jog alapján az 1883 : XI. tcz. 23. §-ában biztosított 30 éves szolgálati kedvez­ményt kívánta is igénybe venni, végül, hogy a magánfoglalkozásból kinevezett egyetemi tanárok­nál, ügyészeknél és bíráknál lehetővé tétessék a magánfoglalkozásban töltött időből a jövőben a 15, a múltra nézve pedig 5 esztendő beszámítása. (Helyeslés.) Mindezek nagyban javították a törvényjavas­latnak amúgy is humánus intézkedéseit, nagy kedvezményeit, de, amint erről a javaslat indo­kolásából, továbbá a pénzügyminister ur által a pénzügyi bizottságban előterjesztett részletes ada­tokból maga a' bizottság is meggyőződött, tovább­menni, minden kívánságnak eleget tenni, a leg­nagyobb jóakarat mellett sem lehet; meg kellett állani azon határoknál, amelyeket parancsolóan előírnak az állam pénzügyeinek ezen javaslat által már amúgy is nagy mértékben érintett érdeke, mert ezen törvény intézkedése már az első évben is körülbelül 2,800.000 K-val fogja szaporítani a nyugdíj-kiadásokat, amelyek évről-évre szaporod­ván, végeredményében 12 millió koronára fognak emelkedni. Miután pedig a honvédséggel együtt ma már az állami költségvetésben 36 millió nyug­díj kiadás van, ennek hozzászámitásával akkor közel 50 millió lesz a magyar állam nyugdíj-ki­adása és ebbe még- nincs felvéve az a 11 millió körüli összeg, amelyet az állam az államvasutak­nál és más állami üzemeknél közvetve fizet a nyugdíj és betegsegélyző pénztári járulékok fejé­ben. Sőt ezen kiadások még ennél is sokkal nagyob­bak, mert látjuk, hogy az állami alkalmazottak száma és illetményeinek összege évről-évre sza­porodik ; a belügyi tároza költségvetésének tárgya­lása alkalmával tegnap hallottuk illetékes helyről­hogy közel kilátásban van a közigazgatás nagy reformja, amelynek révén az államra fog áthárulni a törvényhatóságok és a községek nyugdíj terhei­nek nagy része is, amelyek pedig mind igen nagy összegekkel fogják az állam terheit szaporítani és kényszeríteni a kereső osztályokat arra, hogy többet produkáljanak ezen igények kielégítésére. A pénzügyi bizottság ugy fogta fel feladatát, hogy amint minden ügyet, ugy ezt az alkalmazot­takra és az államra egyaránt nagyjelentőségű ügyet is, magasabb szempontból kell tárgyalni és nem­csak azt kell vizsgálni, hogy teljesittetik-e minden méltányos kívánság, hanem azt is, hogy a méltá­nyos igényekből az adott viszonyok között mit és mennyit lehet teljesíteni. (Elénk helyeslés.) És ha az állam pénzügyi ereje által megszabott határoknál meg is kellett állanunk és az állami alkalmazottaknak még szintén méltánylást érdemlő más kívánságainak kielégitését jobb viszonyok 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom