Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-418

tí8. országos ülés I9tí deczember 4-en. Szerdán, 255 törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául, igen vagy nem % (Igen!) A képviselőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául egyhangúlag elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Szinyei- Merse Félix jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimeit és 1—4. szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat általánosságban és részleteiben elfogadtatván, annak harmadszori felolvasása a ház legközelebbi ülésének napirendjére tűzetik ki. Ezzel elintézést nyert az ezen törvényjavaslattal kapcsolatban tárgyalt három ministeri jelentés is. Következik az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló törvényjavaslattárgyalása (írom. 586, 635); elsősorban az általános vita. Az előadó urat illeti a[szó. (Halljuk !) Sándor János előadó : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról a pénzügyminister ur által beterjesztett törvényjavaslatot van szerencsém a pénzügyi bizottság nevében és megbízásából elfogadásra ajánlani, és kérem a ház becses türelmét, hogy ezen alkalomból előadói tisztemnek megfelelően ezen javaslatot legalább főbb vonásaiban ismertethessem. (Halljuk ! Halljuk !) Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdijáról ez ideig az 1885 : XI. t.-czikk intézkedett, melynek meghozatala óta 27 év telt el, de ezen aránylag rövid idő alatt is az állami és társadalmi élet terén annyi változás állott be, a gazdasági téren különösen olyan drágaság következett be, hogy a létfentartási és megélhetési viszonyok ma már egészen más képet mutatnak. Ezen változás kihatott különösen minden olyan osztályra, amely fix jövedelmekből való megélhetésre van utalva, ezek között az állami tisztviselőkre és még inkább azokra a volt állami alkalmazottakra, akik nyugdijba vonultak, valamint azoknak özvegyeire és árváira. A folytonos drágaság következtében ezeknek megélhetési viszonyai ma már nem állanak arányban azzal az ellátással, amelyet részükre az 1885 : XI. t.-czikk nyújt. Ez inditotta arra az állami alkalmazottakat, hogy, midőn egyfelől a saját anyagi helyzetük javítására törekednek, másfelől arra is igyekeznek, hogy az 1885 : XI. t.-cz.-nek ezen intézkedései méltányosabbakkal pótoltassanak, és ezért a kormányhoz, a képviselőházhoz ismételten feliratokkal, emlékiratokkal fordultak. A kormány a maga részéről meghallgatta ezen kéréseket, szivesen. készséggel tette magáévá ezt az ügyet, mert ennek felkarolása beleillett az ő programmjába, amelylyel az állami tisztviselők anyagi helyzetét minden téren javitani kivánja. De felkarolta a kormány ezt azért is, mert ugy tartja, hogy a közszolgálatnak is érdekében áll az, hogy az állami alkalmazottak munkaképtelenség esetére saját, elhalálozásuk esetére családjaik létfentartásáról, jövőjéről megnyugtatva lévén, nyugodt lélekkel, könnyebben és biztosabban teljesíthessék azokat a feladatokat, melyek hivataluknál fogva reájtrk várnak. (Ugy van ! Ugy van!) Minthogy pedig a gyakorlat egyúttal azt is mutatja, hogy az 1885 : XI. t.-cz, adminisztratív intézkedései között is sok van olyan, amely változtatást, módositást igényel, a kormány ahelyett, hogy apró, időleges módosításokkal jött volna, arra határozta magát, hogy egész szerves uj alkotással, uj törvénynyel lép a törvényhozás elé, (Helyeslés.) és ennek keretében veszi figyelembe az állami alkalmazottak jogos igényeit, méltányos kívánságait, egyúttal az eljárási szabályokban szükséges módosításokat. Ilyen előzmények után jött létre ez a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, amelyen első tekintetre is meglátszik, hogy annak benyújtója, a pénzügyminister maga is elejétől végigjárta a hivatalnoki pályát, hogy közvetlenül, személyes tapasztalatból ismeri annak a nehézségeit, küzdelmeit és ebből folyó jogos igényeit. Ezzel a jóakarattal tehát, amelylyel munkatársait mindig megbecsülte, gondoskodott most is, hogy érdekeiknek védelmére egy minden részleteiben gondos, kidolgozott törvényjavaslat terjesztessék a képviselőház elé. (Helyeslés.) Ha a törvényjavaslat külső szerkezetét tekintjük, az világos és határozott. Néhol talán ugy tűnik fel, mintha túlságosan menne bele a részletekbe, de ez is csak azért van, mert szerkesztésénél nagy gond fordittatott arra, hogy ahol jogok adatnak, azok részletesen és alaposan körülirassanak, hogy mindenki előre tudhassa biztosan, hogy e törvény alapján mire számithat és azt, amikor reá kerül a sor, minden hosszas vita és késedelem nélkül, biztosan és azonnal meg is kaphassa. A javaslatnak indokolása igen részletes, igen bőséges, igen tanulságos. Nemcsak az ügy előzményei, fejleményei vannak benne részletesen előadva, nemcsak az egyes intézkedéseknek alapját képező jogi indokok és elméleti fejtegetések vannak meg benne, hanem a javaslathoz csatolt kimutatásokban összehasonlítások vannak, más nyugdíjintézményeknek hasonirányu intézkedéseivel, ugy, hogy a nem szakértő is könnyen és biztosan szerezhet magának felvilágosítást a javaslat lényege és egyes intézkedései tekintetében. Belső tartalmát illetőleg pedig ez a javaslat haladást és javulást jelent az egész vonalon az 1885. t.-cz. intézkedéseivel szemben. Közelebbről vizsgálva pedig azt láthatjuk, hogy az állam pénzügyei által megszabott határokig, fel van véve a tisztviselőknek minden jogos igénye, minden méltánylást igénylő óhajtása és figyelmet érdemlő kérése. Egyes, különösen az özvegyek és árvákra vonatkozó intézkedések pedig már a javaslat eredeti szerkezetében is messzebb mentek, sokkal humánusabbak voltak, mint az eddig nálunk legkedvezőbbnek ismert fővárosi, állami vagy vasúti nyugdíj szabályzatok, de sokkal rneszszebb mentek, sokkal humánusabbak, mint a nálunk sokkal jobb anyagi viszonyok közt lévő