Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-418
250 < 4Í8. országos ülés Í9Í% deczemher k-én, szerdatt. Kimondja a törvényjavaslat, hogy az önálló mezei gazdaságok vezetői és ipartelepek vezetői csak oly munkálatok teljesítésére vehetők igénybe, melyek a községen belül folynak, és előreláthatólag rövid ideig fognak tartani; kimondja továbbá, hogy azok, kik családi körülményeiknél fogva mentességet igényelhetnek, ebben az esetben is felmentetnek a személyes szolgálat kötelezettsége alól. A személyes szolgáltatásokért mindenhol térítés jár, ami a 3. §-ban általánosságban van kimondva, de különlegesen is ki van mondva, hogy azokat a munkásokat, akiket a hadvezetőség igénybe vesz, fizetni kell. Fizetik a munkásnak a szerszámok elhasználását is, ami szintén nagyon méltányos, mert nem kívánható, hogy a szegény munkásember, akinek talán egyetlen vagyona az a kapája vagy ásója, kárpótlásban ne részesüljön szerszámának elkopásáért. (Helyeslés.) Nagyon humánus intézkedése a törvényjavaslatnak az, hogy kimondja, miszerint az ilyen hadszolgáltatások közben megbetegedett személyek betegápolásban részesittetnek s a betegápolás diját a hadvezetőség viseli; ha pedig keresetképtelenek lesznek, akkor is a rendes katonai személyeket megillető kárpótlásban lesz részük. (Helyeslés.) Súlyos pont, helyesebben mondva csak súlyosnak látszik a 9. §.. amely arról intézkedik, hogy az ilyen hadi szolgáltatás közben az illetők katonai fegyelmi hatalom alatt állanak. Ez az igazságügyi bizottságban élénk vita tárgyát képezte, de azt hiszem itt el kell némulni minden skrupulusnak, mert az ilyen alkalmakkor, midőn hadiállapot van, a rendes bíróságok illetékessége igénybe nem vehető, és szükséges az, hogy ilyen gyors, statáriális eljárás legyen igénybevehető azokra, kik a hadvezetőség kíséretéhez tartoznak. (Helyeslés.) A törvény három fokozatot különböztet meg. Súlyosabb az első, mely azokra vonatkozik, kik állandóan a katonaság kíséretéhez tartoznak, viszont a munkások, kik csak bizonyos szolgálatok szempontjából vétetnek igénybe, csupán a parancs teljesítése vagy nem teljesítése szempontjából juthatnak a katonai fegyelmi hatóság alá. Áttérek most már a dologi szolgáltatásokra, melyeket a törvény szabályoz. Ezen dologi szolgáltatások között a legfontosabb az, hogy joga van a hadvezetőségnek a fuvarozási eszközöket, azután a fuvarozási vállalatokat mozgósítás, valamint hadi állományra való kiegészítés esetében saját szolgálatára igénybe venni. Ez nagyon fontos, mert szükséges, hogy ha a hadbavonuló seregek az ő nagy tömegeikkel rendeltetési helyeik felé mennek, rendelkezzenek azokkal a szállítási eszközökkel, amelyek az ő málháiknak és felszereléseiknek szállítására szükségesek. Kimondja egyúttal a törvény, hogy igénybe veheti a hadvezetőség a gépjármüveket is, azoknak személyzetével együtt, ami szintén azért fontos, hogy necsak a gépjármüvek legyenek használhatók, hanem hogy legyen azoknak alkalmas személyzete is, amely már béke idején Id van képezve arra, hogy bánni tudjon ezekkel a gépjármüvekkel. (Helyeslés.) A vízi és légi jármüveket is szolgálatba veheti a hadvezetőség, sőt itt kimondja a törvény még azt is, hogy ezeknek forgalmát korlátozhatja és megszüntetheti, illetőleg megtilthatja azt, hogy egyesek birtokában ilyen jármüvek legyenek. Ez ugyancsak fontos hadműveleti szempontból, mert nem lehet tűrni azt, hogy esetleg léghajókat és más ilyen hadiszolgálatra alkalmas tárgyakat olyan emberek birtokában hagyjanak, akik azokat esetleg a hadvezetőség ellenére felhasználják. (ügy van ! Ugy van f) Az ezeknél a szolgáltatásoknál felmerülő kártérítéseket a törvényjavaslat biztottsági megállapítás tárgyává teszi, ami már maga is garanczia arra, hogy itt az illetőknek kára megtéríttetik. Miután pedig a polgári elemnek is megfelelő helyet biztosítanak ezekben a bizottságokban, a polgárság érdeke minden tekintetben meg van óva. Érdekes és speciális intézkedése ennek a törvényjavaslatnak az, hogy a hírszolgálatra alkalmas állatokat is igénybe veheti a hadvezetőség, ami praktikus fontossággal főképen a postagalamboknál bír. Ennek nem kell bővebben indokát adnom. Azt hiszem, mindnyájan tudjuk, hogy háború alkalmával ez is nagyon fontos. Intézkedik egyúttal a törvényjavaslat a vasutak forgalmának szabályozásáról is háború esetén. Ez már eddig is részben törvényekben, részben pedig az egyes vasúti társaságokkal kötött egyezményekben volt szabályozva. Most ezeket a szabályokat a törvény általánosítja és egy uj rendelkezést is hoz be, amely feljogosítja a kormányt, hogy bizonyos esetekben a vasutak forgalmát is korlátozhatja. A beszállásolásról szóló 1879 : XXXVI. t.czikk határait is kibőviti némileg a törvényjavaslat, ami szintén a mostani hadviselési technika következtében okvetlenül szükségessé vált. Kimondja egyúttal a törvényjavaslat, hogy a hadba vonuló csapatoknak a polgárok a beszállásolás alkalmával ellátást is tartoznak adni, ami szintén a dolog természetéből folyik, de viszont itt is megfelelő térítést helyez kilátásba, ami ezt az áldozatot minden esetre kisebbíti. A takarmány szolgáltatásáról, a legelők rendelkezésre bocsátásáról szól azután a törvényjavaslat, végül pedig a hadi segédeszközöknek átadásáról, ami háború alkalmával szintén nagyon fontos. Kimondja a törvényjavaslat, — és ez egyike a leghumánusabb intézkedéseknek — hogy az községek tartoznak a háború alkalmával megbetegedett személyeket ápolásban részesíteni, részükre kórházakat rendelkezésre bocsátani, sőt, ha ez nem elégséges, még szükségkórházakat is felállítani. Ez azért szükséges, mert háború alkalmával a sebesülteket a hadsereg nem viheti magával, szükséges tehát, hogy azokat hátrahagyja
