Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-418

ílB. országos ülés 19Í2 deczember h-én, szerdán. . 249 Simon Elemér előadó : T. ház ! A mai, tagadhatatlanul komoly külpolitikai helyzetben azt hiszem mindnyájunk kötelessége, hogy ne izgató hireket terjesszünk, hanem keressük azon megnyugtató momentumokat, melyek ily esetben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kedélyeket lecsillapítva, a békét annál inkább biztositsák. (Helyeslés.) Ilyen megnyugtató momentum és pedig a legfontosabb az, hogy sikerült még idejekorán, minden akadályt leküzdve, a véderőtörvényeket tető alá hozni és igy megadni a lehetőségét annak, hogy hadseregünk a modern kor igényeihez kifejlesztessék és megadassék a hadseregnek az a kiegészítés, mely szükséges volt ahhoz, hogy a modern hadi technika szerint kifejlődve, hazánk védelmét hathatósan szolgálja. (Igaz! ügy van!) Ez mindenesetre olyan momentum, melyért bár gáncsoltak bennünket, de az idők folyamán beigazolódott, hogy igazunk volt, és hogy ma a fejleményeknek nyugodtan nézhetünk elébe, főkép ennek köszönhetjük. (Igaz! Ugy van!) Mindenesetre fontos volt e törvény és sokat elért hadseregünk általa, de még sem mindent. Fejlesztettük hadseregünket, de adósok maradtunk még egyes intézkedésekkel, melyek hiányát a mozgósítás, a hadi fejlemények és a hadi állományra való kiegészítés alkalmával a hadsereg részére adandó szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat által kívánja a kormány pótolni. A honvédelmi minister ur benyújtotta e javaslatot és amidőn ezt a t. háznak most előadni bátorkodom, ki kell térnem arra, hogy bár eddig nálunk a hadi jog kodifikálva nem volt, ennek ellenére mindnyájunk jogérzetében élt, hogy mi a kötelességünk háború esetén és mi a joga a hatóságoknak és a hadparancsnokságoknak mozgósítás esetén. A jelen törvényjavaslat uj dolgokat nem statuál, uj kötelezettségeket nem ró reánk, csak a meglevő régieket szorítja törvényes korlátok közé. Alkotmányos szempontból mindenesetre nagyon megnyugtató, hogy azokat a rendelkezéseket, amelyek eddig csak szokásjogon és rendeleteken alapultak, a jövőben tételes törvény szabályozza. Az első kormányrendeletet e tárgyban V. Ferdinánd adta ki. 1844-ben. Ezen 3. számú rendeletében a hadi szolgáltatásokra is kiterjeszkedik és hivatkozik arra, hogy ezek a szokásjog révén amugyis mindnyájunk vérébe mentek át. Ha a hadiszolgáltatások eddig rendelettel voltak is szabályozva, a rendeleteket mozgósítás esetén felhatalmazási törvénynyel kellett életbeléptetni. A parlamenti tárgyalás azonban semmiesetre sem alkalmas arra, hogy titkos rendeletet elzárjon a nyilvánosság elől, hiszen manapság minden állam éppen arra igyekszik, hogy hadi előkészületeit az utolsó pillanatig lehetőleg titokban tartsa. Ezért volt kívánatos a hadiszolgáltatásoknak már a béke idején való törvényes szabályozása. Már magában véve ez is igen nagy előnye e törvényjavaslatnak, eltekintve attól, hogy tartalmaz KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XVII. KÖTET, egyéb olyan intézkedéseket is, amelyek mindenesetre nagy fontosságúak és a teherviselést is megkönnyítik. Kimondja ugyanis a javaslat mindjárt első pontjában azt a feltételt, hogy mikor lehet a hadi szolgáltatásokat kívánni. Kimondja, hogy csak a legvégső szükség esetén, a mozgósítás elrendelésekor vagy a hadilétszámra való kiegészítés alkalmával követelhetők a hadi szolgáltatások; már ez is olyan garanczia, amely biztosit arról, hogy a kormány igazán csak végső szükség esetén élhet ezzel a jogával. Megnyugtató momentum, hagy a törvényjavaslat a szolgáltatásokért térítést állapit meg. A »térités« szó talán nem felel meg a helyes magyarság követelményének, de mivel ez a szó a katonai rendeletekben már régi idők óta mint terminus technikus szerepel, nem látszott czélszerünek a kicserélése, hiszen a katonai közigazgatásnak úgyszólván vérébe ment át és csak fölösleges nehézségeket okozna, ha uj terminus technikust tennénk a helyébe. A javaslat a szolgáltatásokat két főcsoportra osztja. : a személyes szolgáltatásokra és a dologi szol gál tatásokra. A személyes szolgáltatásokra vonatkozóan kimondja a javaslat, hogy ha az önkéntes munkásokból, a népfelkelőkből és azokból a fegyverkötelesekből, akik a véderőtörvény 7. §-a értelmében fegyveres szolgálatra nem alkalmasak, de egyes munkákat elvégezhetnek, nem kerül ki az a munkáslétszám, amely a háborúban szükséges munkálatok elvégzésére szükséges, ebben az esetben, de csakis ebben az esetben, igénybeveheti a hadvezetőség minden 50 éven aluli férfinak a szolgálatát. Ez az a pont, amely a legnagyobb ressensust keltette a közönségben, de azt hiszem csak azért, mert csak ezt a számot ragadták ki, de nem igyekeztek a javaslat mélyére hatni, (Igaz ! Ugy van !) és nem vették figyelembe azt, hogy ezt csak abban az esetben engedi meg a törvény, mikor a végszükség ideje van itt, mikor nem szabad egyáltalában gondolkodnunk, hanem minden ép férfikart igénybe kell venni a haza szolgálatára. (Élénk helyeslés.) Különben is azok a praemissák, a miket a törvény megállapít, oly nagy mennyiségű emberanyagot bocsátanak rendelkezésre már a hadi szolgáltatások igénybevétele előtt, hog}

r igazán azt lehet mondani, a legeslegvégső szükség lesz az, mikor már a többi 50 éven aluli honpolgárra is rákerül a sor. (Ugy van !) Megállapítja a törvény az ezen szolgáltatások alóli mentességeket, kiveszi a testileg és szellemileg erre képteleneket, kiveszi a köztisztviselőket, a lelkészeket és a területen kívüliséget élvező személyeket. Ez mindenesetre szintén nagyon fontos körülmény, mert épen háború esetén szükségünk van arra, hogy minden köztisztviselő a helyén maradjon, kulturális, vaUási szempontból, hogy a lelkész tovább teljesíthesse kötelességét s igy mindazon követelményeknek eleget tesz a törvény, melyek méltán várhatók tőle. 32