Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-417

232 kii/, országos ütés i9i% deczember 3-án, kedden. retei közt méltányos segítségben részesíteni. (He­lyeslés.) Egyébként pedig, minthogy a t. belügyminister ur politikája iránt bizalommal viseltetem, a belügyi költségvetést a, magam részéről általánosságban és részleteiben elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra ki következik ? Szinyei- Merse Félix jegyző: Pál Alfréd! Pál Alfréd : T. ház ! Előttem szóló t. képviselő­társamnak a közigazgatási reformra vonatkozó fejtegetései oly meggyőzőek, hogy azokhoz hozzá­tenni, vagy azokból elvenni valóm nincs. Amit a tüdővész elleni küzdelem kérdéséről mondott, annak különös súlyt kölcsönöz, hogy oly férfiú szájából hangzottak el ezek a szavak, kinél többet ezen kér­dés gyakorlati megoldása érdekében az országban, ugy hiszem, senki sem tett. (Igaz ! Ugy van !) Anélkül hogy a legkevésbbé is alábecsülném a közigazgatási reform kérdésének nagy fontos­ságát, melyről a gyakorlati életben meggyőződni alkalmam volt, mégis bátorságot veszek magam­nak annak hangsúlyozására, hogy a közigazgatás jósága nemcsak a közigazgatási rendszertől függ, bár az is igen fontos alapfeltétel, hanem függ egyszersmind attól is, hogy oly tisztikar lássa el a közigazgatási teendőket, mely a megélhetés anyagi gondjaitól mentesülten, megelégedetten teljes munkaerejét önzetlenül viszi a küzdelembe. (Igaz ! Ugy van I) Ebben az irányban az utolsó években sok történt. Hatalmas lépés volt ez irány­ban az 1904. évi X. t.-czikk, mely az állami és megyei tisztviselők illetményeit egyenlővé tette. Ujabb hatalmas lépést tettünk a közelmúltban a megyei tisztviselők státus-rendezésével és a csa­ládi pótlék intézményének a megyei tisztviselőkre való kiterjesztésével ebben az irányban. Épen ez a nagy jóindulat, amelyet a jelenlegi belügyi kormányzat a megyei tisztviselők ügye iránt tanúsított, bátorít fel arra, hogy oly részletkérdést tegyek itt szóvá, melyről a költségvetési vita során még nem tétetett emütés. (Halljuk! Halljuk!) A megyei tisztviselőknek, de különösen a járási tisztviselőknek ugyanis régi, méltányos és szerény nézetem szerint jogos óhaja a dologi átalányok­nak, az u. n. terhes átalányoknak rendezése. Aki valaha megyei közszolgálatban állott vagy a megyei közszolgálattal érintkezésbe lépett, az tudja ennek a kérdésnek teljes jelentőségét átérezni. Ma t. i. ugy áll a dolog, hogy a főszolgabíró élvez különböző átalányokat, irodabér-átalányt, fűtési, világitási, irodaátalányt és miden átalányoknak csak egy közös vonása van, az nevezetesen, hogy oly szűkre vannak szabva, hogy azokból azokat a szükségleteket, amelyeknek kielégítésére ren­delve vannak, kielégíteni nem lehet, hogy az illető járási tisztviselő kénytelen a maga keser­vesen megkeresett fizetéséből pótolni ezen átalá­nyokra, kénytelen tehát a saját anyagi erejéből áldozni a közszolgálat érdekeire. Én azt hiszem, hogy tartósan ez az állapot nem maradthat fenn ma, mikor a közszolgálat, a megyei szolgálat már nem nobile officium, hanem kenyérkereseti pálya. (Ugy van!) Még rosszabbul áll a helyzet az uti átalányra nézve. Eltekintve ugyanis attól, hogy ez az áta­lány is igen szűkre van szabva, a megyei ügy­viteli szabályzatnak két különös intézkedése van, mely külön terheket ró még ezen átalányokra : a 25. és 265. §. A 25. §. ugyanis arról intézkedik, hogy amennyiben a járási tisztviselő közérdekű kiszállásokat teljesit járása területén belül, nem­csak a fuvardijat, nemcsak az uti alkalmatosság által okozott költségeket, hanem napidiját is ebből a szűk átalányból kénytelen fedezni ; ezen a czi­men külön felszámításnak helye nincs. A 265. §. pedig arról intézkedik, hogy ha a főszolgabíró hivatalához beosztott bármely tiszt viselőtársát, a szolgabírót vagy a gyakornokot közérdekű ügyben kiküldi a járásba, akkor ismét ebből a szűk átalányból kell fedeznie annak a kiadásait. Mikor az ember az ügyviteli szabályzat ezen két intézkedését olvassa, okvetlenül felvetődik az a kérdés, vájjon az özvegyasszony olajkorsó­jának tartották-e ezt az átalányt, amelyből min­dent lehet fedezni. Más tisztviselői kategóriáknál nem igy van ez. Legyen szabad erre nézve példa gyanánt csak azt hoznom fel, hogy pl. az erdészeti tisztviselők a mellett, hogy utiátalánynyal rendel­keznek, a kiszállások alkalmával napidijakat is számithatnak fel ; továbbá legyen szabad utal­nom arra, hogy a kultúrmérnökök, gazdasági fel­ügyelők, amellett, hogy tekintélyes napidijátalányt élveznek, felszámíthatják fuvarköltségeiket is. Az a nagy jóindulat, melyet a jelenlegi kormány­zat már eddig is a tisztviselői kar legkülönbözőbb kategóriái és közöttük a megyei tisztviselők iránt is tanúsított, azt a biztató reményt ébreszti ben­nem, hogy mihelyt az állam pénzügyi helyzete megengedi, megfontolás tárgyává teszi majd ezt a kérdést is és módot talál majd ezen a téren is, hogy a megyei tisztviselők méltányos óhajai hono­ráltassanak. A költségvetést a kormány iránti bizalmamnál fogva változatlaniü elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs felje­gyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólni! (Halljuk! Halljuk !) Lukács László ministerelnök: T. képviselőház ! Habár nem szenved kétséget, hogy az utóbbi időben a belügyi adrninisztráczió javítása tekintetében igen sok intézkedés történt hivatali elődeim alatt, mésris el kell ismernem, hogy igen sok dologban még igen sok teendő és javítani való van és ennek méltóztas­sék tulajdonítani, hogy azokat a felszólalásokat, amelyekkel találkoztam, kénytelen vagyok olyanok­nak jellemezni, amelyekben igen sok igazság van és, épen azért rövid nyilatkozatomban nem fogok polémiába bocsátkozni t. felszólaló képviselőtársaim­mal, hanem konstatálom, hogy bizony, amit el­mondottak, az megfelel a valóságnak és hogy sok hiány van, amelyen segíteni kell és pedig lehetőleg minél előbb. (Helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom