Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-417

4Í7. országos ütés 1912 így mindjárt az első felszólaló, Giesswein Sándor t. képviselő ur felhozta, hogy a szegényügy nálunk mennyire rendezetlen, amiben bizony igaza van. Erre nézve csak annyit tudok mondani, hogy ez a kérdés munkában van és a csavargók ügyével együtt tanulmány tárgyát képezi, ugy hogy minélelőbb abban a helyzetben legyünk, hogy erre vonatkozólag előterjesztésünket megtehessük, aminek következtében én abban a helyzetben vagyok, hogy az ő, erre vonatkozó, határozati javaslatát elfogadhatom. (Helyeslés.) Nem volna lelkiismeretes eljárás részemről, t. képviselőház, ha azt mondanám, hogy mindazon kérdésekben, amelyek itt felhozattak, nekem, belügyministerségem rövid ideje alatt, módom lett volna minden irányban teljes tájékozást szerezni, ugy hogy én ma mindezekre a kérdésekre nézve pozitiv eszmékkel vagy javaslatokkal tudnék a t. képviselőház elé állani. Ez nem volna komoly beszéd részemről és épen azért csak azokat a czélokat jelezhetem, amelyek engem a különböző kérdések megoldásánál vezetnek és még nem az eszközöket és a részletes modalitásokat, mert ezek részemről még különösebb tanulmány tárgyát képezik. Épen azért csak általánosságban tartom kötelességemnek megjegyezni, hogy amit Almássy László t. képviselőtársam, valamint Szentpáli István t. képviselőtársam, a városok anyagi helyzetére nézve elmondott, hogy én elismerem, hogy ezen nehézségek tényleg léteznek és hogy ezen nehézségek bizonyos mértékig következményét képezik azon utóbbi törvényhozási intézkedéseknek, amelyek a tisztviselők fizetésrendezése alkalmából tétettek. De ne méltóztassék elfelejteni, hogy ezt a körülményt legfőképen az idézte elő, hogy a mai korban egyik legkedvenczebb jelszó az egész társadalomban a tisztviselői fizetések rendezése, amely igen nagy népszerűségnek örvend. E jelszóval szemben a társadalomnak egyetlen osztálya sem foglalt állást és igy nem foglalt állást a városi tisztviselők fizetési rendezésével szemben az illető városok közönsége sem, sőt ellenkezőleg, minden felszólalás csak arra irányult, hogy ez a kérdés mielőbb törvényhozási utón rendeztessék, mondom, ez meg is történt, de természetesen bekövetkeztek annak folyományai is, bekövetkezett a városok megterhelése, bekövetkezett bizonyos mértékig a pótadó felemelésének szüksége. De ez mind előrelátható volt és mindazoknak, akik forszírozták és sürgették ezen kérdésnek a megoldását, ezt látniok kellett volna. Nem mondom én, t. ház, hogy ebből az következik, hogy, legalább egyes helyeken, ezen súlyos anyagi helyzetnek a konzekvencziáival az áUamnak nem kellene törődnie. Sőt ellenkezőleg, elismerem, hogy igenis, lesznek egyes esetek, amelyek olyanok, hogy ott az államnak kötelessége lesz ingerencziát gyakorolni a kérdés megoldására és épen azért kijelentem, hogy habár általánosságban ezt nem is Ígérhetem, de az egyes specziális esetek megvizsgálása alapján egyes méltánylást érdemlő esetekben, igenis, az állam közbe fog lépni és a renKÉPYH. KAPLÓ. 1910 1915. XVII. KÖTET. deczember 3-án, kedden. 233 delkezésre álló erőkhöz mérten, a városoknak segítségére fog jönni. (Elénk helyeslés.) Felhozatott Vermes Zoltán t. képviselő ur részéről a jegyzők kérdése, vagyis a jegyzői fizetésrendezésnek és a jegyzők közjogi és mindenféle irányú helyzetének rendezése. Én is ismerem ennek a kérdésnek jelentőségét és elismerem, hogy tényleg az adminisztráczió legfontosabb orgánumai közé tartoznak a jegyzők, akiknek vállaira nehezedik mindenféle teher és akik végső fokon végrehajtói ugy az állami, mint az autonóm adminisztráczió, mondhatni, majdnem minden teendőinek. (Ugy van !) Elismerem érdemeiket, elismerem képzettségüket és elismerem azt is, hogy helyzetük igen mostoha ott, ahol a mellékkereset nagyobb jövedelmezőséggel nem jár. (Ugy van !) De tagadhatatlan az is hogy a kérdés megoldása nem könnyű. Nem könnyű financziális okokból elsősorban, mert csak egy közepes méltányosságon alapuló megoldás is az államháztartás igen jelentékeny számú millióit fogja igénybe venni, ami természetesen lehetetlenné tette, hogy ez a kérdés eddig megoldassék, mert hiszen a többi irányú fizetésrendezés annyira igénybe vette az államháztartás erejét, hogy legjobb akaratunk mellett sem lettünk volna képesek eddig ezt a kérdést is financzialiter megoldani. De nehézségbe ütközik ennek a kérdésnek a megoldása azért is, mert ha igazságosan akarunk eljárni, akkor bizonyos egyenlőséget, bizonyos rendszert kell behoznunk, ez pedig épen a jegyzők jövedelmének igen különböző volta miatt nem könnyű feladat, ha valamely megnyugvást eredményező konklúzióra akarunk eljutni. Épen ezért ennek a kérdésnek a tisztázása végett már elrendeltem a szükséges intézkedéseket, a szükséges adatok gyűjtését, a dolog folyamatban van. Én a legjobb akarattaLkisérem a dolgot és mihelyt lehetséges lesz, rajta leszek, hogy ez a kérdés legalább a fizetés arányában megoldást nyerjen. (Élénk helyeslés.) Tizzel azonban, nézetem szerint, a kérdés még nincs véglegesen megoldva, mert én azt tartom, hogy az alkalmazottak ilyen nagyszabású, nagyfontosságú és igen jelentékeny szellemi tőkét is képviselő osztályát, illetőleg annak viszonyait, még másban is rendezni kell, mert nekem az a meggyőződésem, hogy nem méltányos, hogy egy kiváló községi jegyző ott végezze pályafutását, ahol kezdte. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés.) Nem méltányos, hogy általában el legyenek zárva minden haladástól, amikor azt a szellemi erőt, amelylyel ők rendelkeznek, azokat a nagy tapasztalatokat, amelyeket alkalmuk volt összegyűjteni, az adminisztratív működés magasabb körében is igen jól hasznosíthatják. Epén azért az én véleményem az, hogy a jegyzői kart, a jegyzői állást bizonyos organikus kapcsolatba kell hozni a közigazgatás magasabb fokozataival ugy, hogy legyen bizonyos előmenetel, amely ugy az ő érdekeiknek, mint az adminisztráczió általános érdekeinek csak hasznára lehet. (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés.) 30