Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-415
192 415. országos ülés 1912 november 30-án, szombaton. állom tovább, tovább is veszitek népszerűségemből, de csak addig, mig tudom, hogy ezzel szolgálatot tetetek a hazának.« És nekünk mondja most (olvassa) : Gondolják és mérlegeljék lelkiismeretesen a nemzet jövőjét; mérlegeljék a nemzet feladatait, amelyeket meg kell oldani, mérlegeljék, hogy ezen feladatok megoldására milyen erőre van szükség ; mérlegeljék, hogy müyen gyengeségi tünetek szállítják le ezt az erőt ugy, hogy azok, akik a nemzet bizalmának letéteményesei, már-már tehetetlenekké válnak; mérlegeljék azt, hogy egy fegyver, amelyet forgattak, bizonyára jóhiszeműen, gyakran a nemzet védelmének érdekében, most olyanoknak kerülhet kezébe, akik azt a nemzet ellen fogják felhasználhatni és azután döntsenek hazafiúi lelkiismeretük szerint, En döntöttem: állok és bukom ezzel a javaslattal. (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps ; a szónokot számosan üdvözlik. Elénk derültség.) T. képviselőház ! Csodálatos fordulata a világnak ! A mikor ellenzékben voltunk együtt, akkor közös kívánságunk volt az, hogy az elnöknek ne legyen hatalma. Mikor mienk volt a többség, akkor az volt a kívánságunk, hogy az elnöknek legyen minél nagyobb hatalma, midőn pedig velünk szemben állott egy más többség, akkor azt kívánták, hogy az elnöknek ne legyen semmiféle hatalma. (Mozgás és derültség.) Hát ez az alkotmány megvédésének örökös periódusa, t. képviselőház ? (Derültség.) Ez az, amiért érdemes egyszer felülni a lóra, másszor leszállani a lóról; egyszer csatába menni, másszor a csatából visszatérni, és mindenkit a kerek világon lehurrogni és lehazaárulózni, aki azt a lóra való felülést vagy leszállást nem velük egyidejűleg csinálja ? (Élénk derültség.) Mert, t. ház, ha gróf Károlyi Mihály szemrehányást tesz nekem azért, mert én most nem értek vele egyet, miért ne tehettem volna én régebben szemrehányást neki, mikor ő volt a szabadelvű párton és miért ne tehettem volna joggal szemrehányást gróf Apponyi Albertnek, aki szintén a szabadelvű párton volt, meg gróf Batthyány Tivadarnak, aki ott is volt, bár az egyházpolitikai tárgyalások alkalmával mint liberális férfiú nem volt ott ? (Elénk derültség.) Bocsánatot kérek, akkor ugy látom, hogy ez a politikai váltógazdaság egyáltalában nem elvi álláspont, és akik a maguk részéről igy gyakorolják a véleménynyilvánítás és az ítélkezés jogát, azok az ítélkezésben is szeretik a váltógazdaságot, mint ahogy egyébként is szeretik a váltógazdaságot, (Derültség.) és ennélfogva kijelentéseiket meg azt a súlyos helyzetet nem lehet olyan túlságosan komolyan venni. Azon esetben, hogyha a mélyen t. elnökség, mondom, tényleg nem teszi magáévá ezt az álláspontot, az elvi kérdések után rátérek arra, hogy hogyan kezelte Justh Gyula a házszabályt, midőn ő vele szemben mert valaki felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Van erre vonatkozólag igen sok naplókötet, de én csak a házszabályrevizió körül lefolyt csetepatékból idézek, midőn heten vagy nyolczan lézengtünk itt mint összes ellenzék, és ezzel szemben a törvény, a házszabály, a csengő meg az elnöki hang minden erőszakát igénybe kellett venni. (Derültség. Halljuk!) En itt szem- és fültanuja voltam, midőn Justh Gyula képviselő UT rázta az öklét az elnökkel szemben és azt kiáltotta, hogy »nem türhetjük«. Akkor eszembe jutott és kikerestem az arra az ülésre vonatkozó naj>lót, midőn a dolog fordítva volt; midőn ő rázta velem szemben az öklét és a csengőt, azt mondván (olvassa) : »Itt egyes képviselő urak oly színben tüntetik fel a dolgot, mintha itt joguk lett volna a házszabályok szerint ahhoz, hogy a névszerinti szavazás elrendeltessék és fenyegető álláspontra helyezkedtek, amiért nem rendelték el. Még öklükkel is fenyegetődztek. Ezt el nem türhetjük.« (Élénk derültség. Olvassa:) »Ha tovább is igy folytatják, fel fogom hivni a házat, hogy az illető képviselők a házszabályok 255. §-a értelmében a mentelmi bizottsághoz utasíttassanak.* Természetesen ugyanúgy megy tovább is. (Olvassa) : »Vessenek magukra a képviselő urak, de ökleikkel ne fenyegetődzenek, ezt nem tűröm.« (Zajos helyeslés és taps. Zaj halfelől.)« (Derültség.) De tovább megyek. Abban a tekintetben, hogy az ellenzék akkor is, most is egyformán gondolkodik, és hogy a koalicziónak ezen házszabálykezelését az akkori ellenzék ép olyannak tekintette, mint a mai ellenzék a mostani házszabálykezelést, amely ellen a nemzetre fog appellálni, amely szerinte a szólásjogok megfojtását és a zsarnokságot jelenti, az 1898-ik évi 304. számú országos ülés naplójában azt mondja Parkasházy Zsigmond (Olvassa): »Igen, elég szégyen, hogy az oláhok védik a magyar j>arlamentárizmust.« Annyira fajult t. i. a helyzet, hogy az oláh nemzetiségi képviselő urak is felszólaltak már ellene és akkor az ellenzék azt emlegette, hogy az oláhok védik a magyar parlamentarizmust. Ilyen volt a helyzet & ' koaliczió idejében. (Olvassa): »l\agy Emil: t Éljen az uj koaliczió! Farkasházy Zsigmond: Éljen a szólásszabadság.« Erre az egy kijelentésre Earkasházy Zsigmonddal szemben az elnök a 252. §-t akarja alkalmazni. (Olvassa) : » Rakovszky István : Egy kicsit meg kell zabolázni.« (Derültség.) (Olvassa) : »Justh Gyula: Arra én senkinek sem nyújthatok segédkezet, hogy itt a házszabályok tervszerűen kijátszassanak.« (Derültség.) Majd azt mondja (Olvassa): »Először is felnőttek oktatására nem vállalkozom, ez nem az én feladatom* — mondja Earkasházynak. Azután azt mondta (olvassa): »Farkasházy képviselő urat felkérem, viselje magát tisztességesen! Zaj a baloldalon. Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. Rakovszky István: Ugy van! Helyes! Mentelmihez vele! Igaz! Ugy van! Felkiáltások a középen. A mentelmihez! Zaj.« (Derültség. Olvassa :) »Farkasházy Zsigmond : Én ezek szerint be is fejezhetem felszólalásomat. Élénk helyeslés
