Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-415
k-15. országos ülés WÍ2 nóüember 30-án, szombaton. 191 (Élénk helyeslés és taps.) Engem a királynak nincs joga megakadályozni abban, hogy a parlamentbe bejöjjek; a képviselőházban történő dolgokba, beleszólása nincsen senkinek se másnak, mint magának a háznak és a házban a ház intézkedése nem esik a mentelmi jog alá. (Igaz ! Ugy van !) Ha az a rendőr és az a csendőr a maga jószántából, vagy a végrehajtó hatalom utasításából megakadályozza a törvényhozót abban, hogy ide bejöjjön, akkor a mentelmi jogot sérti meg ; ha azonban a ház határozatának végrehajtása következtében áll ott őrt, akkor a házat mentelmi jogában védi meg mindenkivel szemben. (Élénk helyeslés és taps. Ugy van!) T. képviselőház ! Ez a jogászi álláspont pedig tiszta; megírtam és két napilapnál voltam, hogy adják ki, még mielőtt a végesemények bekövetkeztek volna. Az egyik hajlandó is volt kiadni, de azután mégis meggondolta a dolgot. Én megirtam, álláspontom tehát nem mostani. Megirtam azt az esetet is, hogy ide bejön egy képviselő revolverrel az ülésbe, és rálő a képviselőház elnökére ; megirtam egy héttel az események bekövetkezése előtt: nem adták ki, de a tanú megvan rá, ha hivatkoznom kell rá, hogy megvolt az a kézirat. Sajnos, hogy az események bekövetkeztek. Ily körülmények között azt kérdezem : az-e az alkotmány védelme, ha a képviselőháznak nincs arra ereje és tekintélye, hogy évtizedeken át húzódó anarchiát meg tudjon szüntetni, vagy az-e, ha valakinek van erkölcsi bátorsága, egyesekkel, frakcziókkal, csoportokkal szemben az egész alkotmányt védelmébe venni és ezért egy emberként kiállani nemcsak azokkal, hanem mindenkivel szemben, aki az alkotmányt sérti. (Élénk helyeslés és taps.) A klasszikusság netovábbja, hogy én e tekintetben mennyire egyetértek Apponyi Albert gróffal ; nem azzal az Apponyi Albert gróffal, aki velem együtt védte az alkotmányt 1906-ig és nem azzal az Apponyi Albert gróffal, ki nélkülem védi 1912. óta ; hanem azzal, aki 1908-ban védte ellenem az alkotmányt. (Derültség.) Apponyi Albert gróf azt mondotta a függetlenségi pártkörben 1908. január 23-án (olvassa): »És csak ismerni kell a dolgok természetének rendjét és meg lehet előre jósolni, hogy ha alkotmányos utón a szükséges mérsékelt házsszabály-revizió meg nem alkottatik, ha fentartatik egy anarchikus parlament, elkerülhetetlen, hogy ne következzék be egy második november tizennyolczadika, amelyet aztán nem fog elitélni a nemzet, hanem megmentőjeképen fogja üdvözölni. (Élénk derültség.) Mert magának a formai jognak és a szabadságnak egyes garancziáinál többre kell, hogy becsülje a nemzet létének, nemzeti létfeltételeinek fentartását, és ha a nemzet oly kishitű, hogy szabadságfegyvereiről nem tud gondoskodni, akkor jönnek azután azok a gondviselésszerű férfiak, akik nem skrupulizálnak sokat, hanem félredobnak mindent, ami nagy és szent előttünk. (Élénk éljenzés és taps. Felkiáltások : Éljen Tisza István !) Gróf Andrássy Gyula — vele is egyetértek (Derültség.) — azt mondta, mikor 1908 február 25-én a házszabályrevizió kérdésében nekem válaszolt, és ez is illik a mai helyzetre, hogy (olvassa) : »A házszabályok revíziója szükséges lévén, hogy ha a többség erkölcsileg képtelen arra, hogy a nemzet ezen érdekét megvédje, akkor ez a többség lehetetlenné tevén önmagát, kénytelen volna átadni a hatalmát másoknak. De azt sem teheti egy többség, mert nem tőle függ, hogy vájjon ő többség-e vagy nem. Mert hiába mondja, hogy az én elveimmel ellenkezik egy kérdésnek a megoldása és én nem vagyok hivatott erre, csinálja meg más, mert az a más többség nincsen meg, azt nem tudja a jelenlegi többség megteremteni. A politikában egyáltalában a következetesség nem a legfontosabb követelmény. Egy többségnek elsősorban kötelessége : helyt állni a nemzet érdekében.* Később gróf Apponyi Albert (Derültség.) a házszabályrevizió ügyében a jsarlamenti anarchia ellen, a választójog kérdésében bekövetkezendő eshetőségek dolgában, szintén egy nagy és fényes beszédet mondott, amely fényes beszédet az akkori ellenzék nem helyeselte, az akkori többség, a mostani ellenzék azonban egészen helyesli. Egy pár passzust felolvasok belőle. (Halljuk ! Halljuk !) A választójogról beszélve, azt mondja (olvassa) : »Ennek a kilátásnak ugy menjünk eléje, hogy anarchikus parlamentet dobjunk abba bele, olyan parlamentet, amelyben kis csoportok összeesküvése lehetetlenné tehet minden alkotást, megállithat minden munkát ? Én hiszek mindenkinek jóhiszeműségében, de nem értem, hogy ezzel a súlyos kilátással szemben, a nemzetnek ezzel a beállandó küzdelmes helyzetével szemben a nemzetet nem akarják ellátni a küzdelem fegyvereivel, nem akarják ellátni a maga akarata érvényesítésének fegyvereivel, hanem gondosan fentartanak egy arzenált, hogy azt azután átszolgáltassák a nemzet ellenségeinek szabad használatára. Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a jobboldalon.« »Magyarországra nézve kétszeres lehetetlenség, — mondja másutt — kétszeresen gyilkos helyzet az, ha a nemzetnek orgánuma : a nemzeti képviselet állandó tehetetlenségre van kárhoztatva.* Majd ismét másutt (olvassa) : »Én. egészen nyiltan megmondom, hogy a magam részéről nem is vállalkozom arra, hogy kifelé képviseljem a kormányzatban a magyar nemzetnek ügyeit tovább, ha a parlament, amelynek bizalmából akarok élni, amely egyes tagjai szeszélyeinek azonban magamat alávetni nem akarom, a tehetetlenség és züllöttség azon állapotában marad, amelybe a »szent és sérthetetlen« mai házszabályok juttatták. (Hosszas élénk tetszés, helyeslés, éljenzés és taps.) »Nem vesztettem a saját lelkiismeretem előtt — mondja más helyen — és ez a fődolog. Azt azonban tudtam, hogy abból a bizonyos népszerűségből veszíteni fogok«, — azóta már visszakereste (Élénk derültség.) — »ámde állom ezt a helyzetet,
