Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-415

190 hiú. országos ülés 1912 november 30-án, szombaton. képviselőknek respektáljuk azt a jogát, hogy horvát nyelven felszólalhatnak, de a magyar törvényhozás az ő nyelvében, ügykezelésében kell hogy magyar maradjon. (Élénk helyeslés.) És ekkor volt rögtön házszabály. Egy ülésen a házszabály szerint több mint 40 képviselőtől vonták el a szót; elvonták a szegény horvátoktól ÍÍ szót, mikor még el sem kezdtek beszélni; elvonták azon a czimen, hogy ugy látszik, nem tudja elkezdeni, üljön le. (Derültség.) Farkas Pál: Ki volt az elnök % Lengyel Zoltán : Méltóztassék a napióból hitelesen megállapítani. És kizárták a házból Potocsnyákot, kizárták az élő jog alapján, a 255. §. alapján, és ezt végre is hajtották ; hogy Potocsnyák nem jött ide, az nem változtat a tényeken. Már most, t. ház, a másik ellenérv az alkotmányvédelem területén, hogy pártközi bizottság kell a házszabályra vízióhoz. Mikor azonban meghívják őket, akkor nem jönnek. (Elénk derültség és tetszés.) En »zt is tudom már. ezt is próbáltam. A házszabályreviziót nem ez a kormányzat, nem ez a többség csinálta, hanem a koaliczió, Azt a házszabályreviziót én végigélveztem. Azt mondtam, hogy ilyen töredék ellenzékkel szemben, és olyannal szemben is, mint magam, aki nem megyek a végletekig a házszabályrevizió ellenzésében, csak abban vagyok ellenzék, hogy rossz a házszabályrevízió és mint ellenzék ellenzem, de a multak tapasztalatai alapján nem csinálok végletekig menő obstrukcziót — erre az volt a válasz, hogy tiveletek szóba nem állunk ; pártközi konferencziára szükség nincs ; mikor a javaslat elő lesz terjesztve, akkor beszélhettek, ha akartok, de pártközi konferencziára titeket meghívni nem fogunk. A történelem hitelessége kedvéért hozzáteszem, hogy kénytelen voltam, hogy ne legyünk legázolva, megrevolverezni az akkori többséget azzal, hogy ha nem lesz pártközi konferenczia, akkor meg fogom tanítani a képviselőházban ülő minden alkalmas elemet, aki vállalkozik rá, a házszabályokra, és akkor azok olyan obstrukcziót fognak csinálni, hogy sose boldogulnak vele november 18-ikának igénybevétele nélkül. Erre voltak kegyesek azután egy pártközi konferencziát csinálni, amely tanácskozás helyett botrányokba fúlt, lovagias ügy lett a következménye, mert az ellenzéket elhívni elhívták oda, de meghallgatni már nem akarták. (Élénk derültség.) Történelmi tény az is, hogy a megalakult balpárttal szemben kijelentették, hogy azt nem veszik tudomásul, annak semmiféle bizottsági helyet nem adnak és egy év múlva adtak csak minden bizottságban egy-egy helyet, akkor, mikor már én a balpártnak nem voltam tagja. (Derültség.) Ami az elnök jogait, meg az elnöki erőszakot iUeti, először is arról fogok beszélni, hogyan áll a helyzet jog szerint, azután arról, hogyan volt az a koaliczió uralma alatt Justh Gyula kezében. Jog szerint a helyzet az, hogy a magyar képviselőház elnökének van bizonyos fegyelmi joga. Ez a 221. §-ban van lefektetve, amelyben bent van a figyelmeztetés, a szólel vonás, a rendreutasitás joga, bent van az indítványtétel joga az elnök részéről a jegyzőkönyvi megrovás iránt. Az elnök intelmével szemben való erőszakoskodás esetén a mostani házszabályok szerint ott van a 225. §-ban lefektetett mentelmi bizottsági eljárás. Ma tehát a helyzet az, hogy van az elnöknek egy rendes fegyelmi joga, amelyet saját maga gyakorol, azonkívül van a háznak egy magasabb, szélesebb körű fegyelmi joga, amely a mentelmi bizottság utján gyakoroltatik. És van egy harmadik, amely a 255. §. második bekezdésében van kodifikálva, ahol az áll, hogy ha az illető tag a rendzavarást folytatja és rögtöni intézkedés szüksége fenn nem forog, valamint az elnök iránti engedetlenség egyéb eseteiben is, a mentelmi bizottság javaslattételre utasítandó. Már most, egy egyszerű kérdést vagyok bátor feltenni a rendzavarás folytatása vagy a rögtönös intézkedések szüksége tekintetében. Igaz-e az, hogy ha csak egyetlenegy képviselő ebben a házban elhatározza, hogy ő a ház tanácskozásait folytatni nem engedi, szóval, tettel vagy a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekedetekkel, bombával, vagy revolverrel, vagy más eszközökkel a szélsőségig menve nem enged tanácskozni, van-e ez ellen más eszköz, mint a karhatalom igénybevétele és annak a képviselőnek azonnal való eltávolítása, (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés.) vagy pedig az egész ház kénytelen meghajolni és elismerni egy őrült embernek abszolutizmusát ? (Ugy van ! Ugy van !) Ezt kérdeztem és ugyanezen a helyen az események bekövetkezte előtt mindenkitől : Mondjatok rá kádencziát, ha ez a végletekig menő rendzavarás bárki részéről bekövetkezik. De mondok egy másikat. A képviselőknek egy csoportja fegyveresen bejön a képviselőházba és azt mondja a többségnek : szavazzátok meg ezt, mert különben sortüzet adunk. Bocsánatot kérek, akkor a mentelmi bizottsághoz fognak menni, hogy az 24 óra alatt javaslatot tegyen ? (Elénk derültség.) Mondjuk, egy szerencsétlen képviselőtársunk megőrül és itt a teremben lehetetlenné teszi a tanácskozást, közveszélyessé a helyzetet. Ilyenkor az elnök fog kimenekülni, az egész képviselőház kimegy és itt hagyja az ország tanácskozó termét annak az egy szerencsétlen őrültnek, vagy pedig igénybeveszi a lehetséges eszközöket ? Bocsánatot kérek, a 255. §. szól a rögtöni intézkedés esetéről. (Igaz ! Ugy van !) De most azt felelik rá, hogy a kizárás sérti a mentelmi jogot. Én az itt levő összes jogászokhoz fordulok, igazam van-e vagy nincsen, hogy a mentelmi jog nem a képviselőnek a joga, hanem a háznak a joga. (Igaz 1 Ugy van!) A ház szuverén és a képviselő csak részese ennek a szuverenitásnak, és ez a mentelmi jog kiterjed mindenre mindenkor és mindenkivel szemben a házon kiviil. A házon belül, — bocsánatot kérek, — nincs mentelmi jog, hanem a ház szuverenitása, amelynek letéteményese ós végrehajtó hatalma az elnök.