Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-413

423. országos ülés 1912 november 28-án, csütörtökön. 141 közeli európai háború előtt áüunk. Ennélfogva mindaz, ami itt e házban történik és mindaz, amit a kormány és az egyes politikai pártok kijelentenek és cselekszenek, ezen különleges helyzetre való tekintettel nagyon is megfontoltan kell hogy történjék. (Halljuk.') Hogy parlamenti életünk a jelenlegi krizises helyzetbe jutott, azt mi nagyon jól értjük, mert hiszen mi már előre kijelentettük, hogy a jelenlegi parlament bizony nem az ország népeinek képviseletét jelenti és a választások alkalmával történt nagy.mérvű visszaélések utján létrejött parlament természetesen továbbra is csak a visszaéléseknek színhelye lehet; (Mozgás és ellenmondások.) visszaéléseknek egyfelől a joggal, másfelől a hatalommal. (Mozgás.) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy abban a birálatban, amelynek szabadságát korlátozni semmi tekintetben nem akarom, tartsa magát a parlamenti illem és a magyar képviselőház iránti köteles tisztelet határai.között. (Élénk helyeslés.) Szíveskedjék beszédét folytatni. Miháli Tivadar: Elégtételül szolgál nekünk, a nemzetiségi pártnak, hogy mi eddigi beszédeinkben számtalanszor megjósoltuk ennek a helyzetnek a bekövetkezhetését, mert egy osztály- és fajparlament csakis a visszaélések tömkelegébe fulladhat. (Mozgás, és ellenmondások.) T. ház ! Hónapok teltek el azóta, amióta mi e parlamentben szót emeltünk. Hallgattunk azért, mert egyfelől nem akartuk még bonyolódottabbá tenni azon szerencsétlen viszonyt, amely a kormány és az egyesült ellenzéki pártok között létezett és másfelől nem tartottuk a parlament és a. képviselői állás méltóságával összeegyeztethetőnek azt, hogy az elnöki önkény rendelkezése alatt lévő szuronyok mögül szóljunk itt e házban. (Ohó! felkiáltások. Mozgás.) Elnök (csenget) : A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasitom. (Helyeslés.) Vajda Sándor: Szólásszabadság! (Zaj. Az elnök csenget.) Miháli Tivadar: T. ház ! Ha most mégis felszólalok, teszem ezt azon történelmi események fejlődésének hatása alatt, amelyek a láthatáron jelentkeznek, és felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy óva intsem a kormányt, hogy az ellenzékkel szemben való eddigi eljárását szüntesse be, és felhívjam a t. kormányt és a t. többséget, hogy alkotmányos, parlamentáris életünkben a szokásos eddigi alkotmányos rendnek helyreállításáról gondoskodjék. (Felkiáltások : Megvan !) Akárhogy Ítéljük is meg a helyzetet, — lehet, hogy az uraknak rosszul esik ez a nyilt beismerés és véleménynyilvánítás, — de bizony ugy a külföld előtt, mint az ország előtt a magyar parlamentnek tekintélye nagyon is alászállott, (Mozgás.) és ha a jelenlegi állapotok továbbra is fentartatnak, az ország összes lakosainak bizalma megszűnik ezzel a parlamenttel szemben. Beöthy Pál: Sippal, dobbal nem lehet a parlament tekintélyét emelni! Miskolczy Imre: Ezt mondja el az ellenparlamentben ! Elnök (csenget) : Csendet kérek. Wliháli Tivadar: T. ház ! Azok a történelmi események, melyek a Balkán-félszigeten most lezajlanak, indokolttá teszik, hogy mi itt, ebben a házban felhívjuk különösen a t. kormánynak figyelmét arra, hogy az országban lakó összes osztályokkal, néprétegekkel, különösen nemzetiségekkel szemben igazságos, méltányos és törvényes politikát folytasson. Ebben a tekintetben ez alkalommal, amidőn a költségvetés tárgyalásáról van szó, és amikor minden politikai pártnak alkalma van a kormánynyal szemben való bizalmát vagy bizalmatlanságát kifejezni, engedje meg a t. kormány, hogy pártunk és az országban lakó nem magyar nemzetiségű népek nevében kijelentsem, . . . Mártonffy Márton : Azok nevében nem beszélhet ! (Zaj. Elnök csenget.) Miháli Tivadar : . . . hogy nemcsak hogy nem viseltethetünk semminemű bizalommal, hanem a jelenlegi kormányzatot ugy az országra, mint annak összes népeire nézve károsnak . . . Vajda Sándor : És vészesnek ! Miháli Tivadar : ... és vészesnek tartjuk. Káros és vészes ez különösen a nemzetiségekre nézve, mert a jelenlegi kormány az eddigi kormányzati rendszereket folytatva, a legnagyobb nehézséget gördíti a hazai nemzetiségek kulturális és gazdasági fejlődése elé. (Élénk ellenmondások. Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház. Szíveskedjenek a szónokot türelemmel meghallgatni. B. Lévay Lajos: Nehéz! Miháli Tivadar: Tekintsük csak közállapotainkat, és nagyon könnyen meggyőződhetünk arról, hogy elkezdve innen a parlamenttől, egészen végig a községi képviselőtestületekig, bizony a nemzetiségeknek jogai egyáltalában respektálva nincsenek, vagy legalább is mesterséges módon ki vannak játszva. Kulturális téren nemcsak hogy nem részesülnek semminemű állami vagy kormánytámogatásban, hanem ellenkezőleg, mindennemű akadályokat gördítenek eléjük. így vagyunk közgazdasági téren is, mert arnig egyéb közgazdasági intézmények, pénzintézetek a kormány által támogattatnak, a nemzctiségeklakta vidékeken, a nemzetiségi vidékeken ezek teljesen figyelmen kivül hagyatnak. <*! Mártonffy Márton : Több pénzük van, mint nekünk ! Miháli Tivadar: Számos példát tudnék felhozni erre nézve, de fentartom magamnak, hogy ezekről más alkalomkor nyilatkozzam. Egy tényt leszögezek és konstatálok : daczára annak, hogy az urak itt tagadták, hogy a nemzetiségekkel szemben igazságtalanságokat és törvénytelenségeket követnének el, a nemzetiségi törvény, amely az országban lakó nemzetiségek minimális jogait és kívánságait szabályozza és amely szentesítve van, mindez ideig végrehajtva nincs, sőt hova-