Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-413

142 //íj. országos ülés 1912 november 28-án, csütörtökön. tovább haladunk, mind távolabb esünk attól, hogy a nemzetiségi törvénynek legalább némely részét lássuk végrehajtva a kormányok által, ugy hogy a nemzetiségek nyelve, kultúrája, gazdasági élete egészen el van hanyagolva a kormány által. Epén azért vele szemben a legnagyobb fokú bizalmatlansággal viseltetem. De annak daczára, hogy a jelen kormányrendszer és az abból kifolyó kormányműködés részéről mostoha bánásmódban részesülnek a nemzetiségek, valamint a múltban, ugy a jelenben is mindig tisztában voltak hivatásukkal, amelyet a haza, dinasztia és az ország érdekében teljesiteniök kell. Amint az előttem szólt t. képviselőtársam is határozottan kijelentette — ő különösen a tót vidékről emlékezett meg, de nálunk is ezt találhatja, ha szives lesz érdeklődni és informáltatni magát; nálunk is ugyanazokat a törekvéseket láthatja, hogy ha az ország, a haza veszedelemben forogna, a nemzetiségek elsősorban az ország érdekét és nem a szomszéd fajrokonokat néznék. (Elénk helyeslés és tetszés.) De midőn a dolgok igy állanak, mindenki meggyőződhetik a balkáni események folytán arról, hogy a nemzetiségi eszme mind nagyobb és nagyobb tért hódit. Mert hiszen tény az, hogy a Balkánfélszigeten kiütött háború folytán romba dőlt egy hatalmas, erős birodalom, amely 500 év óta nemzetiségi és társadalmi elnyomáson épült fel és állott fenn és az u. n. török sovinizmus, az eltörökösités által igen sok áldozatot szedett épen a nemzetiségek rovására. Ennek dacára, tudjuk, hogy Törökország, ha az utóbbi időkben a monarchia külügyministerének tanácsára hallgatott volna, talán elkerülhette volna sorsát. De ez már túlhaladott álláspont és most csak azt vagyok bátor konstatálni, hogy a nemzetiségi eszme mindinkább tért hódit és különösen azokban az államokban, melyeknek poliglott lakossága van és melyek több nemzetiségből vannak összetéve, talán le kellene vonni a következtetést ezekből az eseményekből, hogjr ezek jjéldákul szolgáljanak, ugy a jelenre, mint a jövőre nézve és iparkodjanak a kormányt azon államokban és különösen országunkban, hol a nemzetiségek a lakosságnak íelerészét képezik, reábirni, hogy olyan állapotokat teremtsen, hogy a nemzetiségek itt jól érezzék magukat, kultúrájukat és gazdasági életüket szabadon fejleszthessék. Ha a kormány ilyen bánásmódban fogja részesiteni a nemzetiségeket, bizton számithat kritikus időkben támogatásukra és jóakaratukra, sőt az ország határain kivül a szomszédos államokban lakó fajrokonaik támogatására is, kik megnyugvással fogják tudomásul venni, hogy vérbeli testvéreiknek ez országban fejlődésük és szabadságuk biztosítva van. T. ház ! Mi a monarchiának a jövőben való hivatását ugy fogjuk fel, hogy, ha az osztrákmagyar monarchia nem létezne, mint Palacki cseh politikus mondta, azt létesiteni, kreálni kellene. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy csakis az osztrák-magyar monarchia képes az összes népek igényeit kielégíteni és védeni. De ennek a monarchiának csak abban az értelemben és abban az esetben van létjogosultsága és jövője, ha gondoskodni fog arról, hogy az országban ületve a monarchiában lakó összes nemzetiségeknek jogai és szabadsága biztosittassék, ellenkező esetben a monarchia és országunk napról-napra nagyobb bonyodalmaknak lesz kitéve. T. ház ! A nemzetközi alakulatok nem ismernek semmiféle elszigetelést, ellenkezőleg, nemzetek és országok szövetségesek és barátok után kell hogy nézzenek. Altalános elv, hogy minden országra nézve legbecsesebbek azok a szövetségesek és barátok, kik az illető országnak közvetlen szomszédságában vannak. Épen ezért helyeslőleg vesszük tudomásul a monarchia külügyministerének a delegáczióban Románia érdekében tett kijelentését, de másfelől károsnak, sőt mondhatni, talán egyenesen hazaellenesnek kell hogy tekintsük az egyesült ellenzék vezető politikusainak és a magyar sajtó egy részének olyan értelmű nyilatkozatait, melyek a szomszédos Románia érdekei ellen foglalnak áüást. Hiszen tény, hogy a hivatalos érintkezés és barátság Ausztria-Magyarország és a szomszéd Románia közt jelenleg jó, de másfelől az is kétségtelen, hogy egy hivatalos külügyi jjolitika csak ugy bírhat a jövőre nézve is tartóssággal és állandósággal, ha a közvélemény is támogatja. (Ugy van !) Ha már most a román közvélemény folyton provokálva van és pedig különösen olyan politikusok és államférfiak által, kik nemrég a kormányon voltak, nagyon természetes, hogy ez a román közvéleményre nézve nagyon rossz hatást gyakorol. A mi felfogásunk szerint a mostani kormány törekvése mindenekelőtt arra kell, hogy irányuljon, hogy a parlament működése rendes mederbe terelődjék, hogy normális állapotok következzenek be. Ezt pedig csakis ugy érheti el, ha a magyar parlament demokratizálását segiti elő az általános, egyenlő és titkos választói jog mielőbbi törvénybe iktatásával. Sajnáljuk, hogy minden ígérgetés ellenére még mindig nem terjesztették be az általános szavazati jogról szóló törvényjavaslatot. Erős meggyőződésünk, hogy a mai parlamenti állapotok csakis ugy szanálhatok, ha uj választói törvény lesz, olyan, amelynek alapján az országban lakó minden társadalmi réteg és nemzetiség képviselve lesz a parlamentben, mert csakis akkor lesz meg a képviselőháznak az a megkívántató tekintélye, amely szükséges az ország ügyeinek eredményes intézéséhez. Tekintettel azonban arra, hogy erős meggyőződésünk szerint a mostani parlament és különösen a mostani többség nem képviseli az ország közvéleményét és ennélfogva nem is jogosult arra, hogy uj terheket rójjon az országra, épen ez oknál fogva, és azért is, mert a kormánnyal szemben bizalommal nem viseltetünk, pártom nevében ki-