Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-412
hll. országos ülés 19Í2 november 27-én, szerdán. 123 (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Fel fog olvastatni báró Vojnits István indítványa. Szász Károly jegyző (olvassa) : »A házszabályok 203. §-a értelmében indítványozom, hogy a ház a jövőben, további intézkedésig, köznaponként egy ülést tartson, mely üléseken a napirend tárgyalására a délelőtt 10 órától délután 2 óráig terjedő időköz fordittassék. Budapest, 1912. évi november hó 25-én. Beadja: báró Vojnits István.« Elnök : A házszabályok értelmében ezen indítvány felett a ház vita nélkül egyszerű szavazással fog dönteni. Kérdem a t. házat: Méltóztatnak-e a most felolvasott indítványt elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen! Elfogadjuk!) Kimondom a határozatot, hogy eszerint a ház az indítványt elfogadta. Mielőtt áttérnénk az interpellácziókra, javaslatot fogok tenni a következő ülés idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, csütörtökön, 1912. november hó 28-án délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére a költségvetés tárgyalását tűzze ki. Méltóztatnak elfogadni ? (Helyeslés.) Ehhez képest mondom ki a határozatot. Következnek az interpellácziók. Szász Károly jegyző: Bogdán Zsivkó! Bogdán Zsivkó: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Az 1912. évi Julius hó 11-én kelt és 26-án közzétett legfelsőbb királyi leirat a görögkeleti szerb nemzeti egyházi kongresszus által 1868. év óta alkotott és Ö felsége által jóváhagyott következő szabályzatokat u. m. : egyházmegyék, valamint a metropoliai egyházi és nemzeti iskolai tanács ideiglenes szervezéséről szóló szabályzatokat, a kongresszusi képviselőválasztás rendjéről szóló szabályzatot, valamint magát az 1875. évi kongresszusi szervezeti szabályzatot és végre a zárdajavak kezelésére vonatkozó 1908. évi szabályzatot hatályon kívül helyezte és egyúttal a régi választási rendet a ministerelnök ur által belátása szerint eszközölhető módosításokkal életbe léptette. Ezen legfelső királyi leirat ezáltal a görögkeleti szerb egyházi autonómiát mostam állapotából az 1868. év előtti gyakorlat és részben az 1868. évi augusztus 18-án kelt legfelső királyi reskriptum állapotába helyezte vissza. E reskriptum ezzel egy tolvonással megszüntette a választott autonóm egyházi hatóságok működését s helyébe életbe léptette, a világi elemnek majdnem teljes kizárásával, — ugy, mint 1868 előtt volt — még az egyház külső kormányzatában is a püspöki kormányzatot. T. képviselőház ! A szerbek mindenkor legdrágább közjogi kincsüknek tartották és féltékenyen őrizték egyházi autonómiájukat és igy csak természetes, hogy e legfelső királyi leirat az öszszes szerb körökben, még a mérsékeltebbekben is, nagyfokú izgalmat, mondhatnám, konsternácziót idézett elő, megingatván bennük a tudatot, hogy századokon át tanúsított hadierényeik, a trón és a haza iránti hűségük elismerése és jutalmazása fejében már I. Lipót által és azóta minden magyar király által privilégiumokban, dekrétumokban és reskriptumokban, majd a magyar törvényhozás által alkotott 1791 : XXVII. t.-cz. és az alaptörvény jellegé vei biró 1848 : XX. és 1868. évi IX. t.-cz. által biztosított autonómiájuk örökidőkre biztosítva van-e, és tért kezd hódítani az a félelem, hogy autonómiájuk ingatag alapon áll, amelyet a mindenkori uralkodó tetszése szerint bármikor megvonhat, megsemmisíthet. Nem kutatom és nem vitatom, vájjon jogos és szükséges volt-e a metropoliai tanácsnak állítólagos renitencziája miatt alkotmányos törvényen alapuló, a kongresszus által hatáskörében megalkotott és ö felsége által annak idején jóváhagyott összes szervezeti szabályzatokat a kongresszus meghaUgatása nélkül, egyszerűen hatályon kívül helyezni s helyébe a régi gyakorlatot s illetve már hatályon kívül helyezett statútumokat, ha ideiglenesen is, de életbe léptetni. Engem és a szerbségnek nagy részét az a kérdés érdekel jobban, hogy ezek után mi a szándéka az igen t. ministerelnök urnak : Az-e, amit az ellenzék hangoztat, hogy bizonyos politikai czélzattal, a világi elem hátrányára a püspöki hatalmat még az egyház külső kormányzatában is döntő módon kiterjeszteni ? Az, sajnos ballépés volna, mely ugy az egyház, mint a püspöki kar tekintélyének nagy kárára volna és e mellett a hazának sem volna haszna belőle. Mert egyrészt csökkentené a világi elemben az egyházi és iskolai ügyek iránti érdeklődést, másrészt pedig elvonna a nagyszámú és jelentős szerb intelligencziától egy kulturteret, melyen az államhatalom felügyelete mellett és autonómiájának védelme alatt individualitását hazafias irányban fejleszthetné és kulturtörekvéseit itthon kielégíthetné. De ha ez az intézkedés nem ezen czélzattal történt, hanem azért, hogy a gyakorlatban hibásaknak és a jó adminisztráczióra alkalmatlanoknak talált szabályzatok minden politikai czélzat nélkül az összes arra hivatott tényezők jogos igényeinek figyelembevételével és azok közreműködésével mielőbb rendszeresen átdolgoztassanak, ebben az esetben ezen intézkedés, ha múló izgalmat okozott is, alkalmas lehet arra, hogy a szerb görög-keleti egyházban az annyira szükséges rendet és békét előidézze és a hivek közt a nyugalmat és a megelégedettséget megteremtse. Hogy az igen t. ministerelnök urnak alkalmat adjak arra, hogy a közvéleményt mindezekről tájékoztassa és hogy főleg a szerb köröket szándékairól lehetőleg megnyugtassa, intézem hozzá a magam és a magyarországi összes szerb képviselők valamint a horvátországi, a nemzeti munkapárthoz tartozó szerb képviselők nevében a következő interpellácziót (olvassa) : Interpelláczió a m. kir. ministerelnök úrhoz ! I. Mely indokok vezették az igen t. ministerelnök 16*
