Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-412
124 ÍI2. országos ülés 1912 november 27-én, szerdán. urat abbeli elhatározásához, amidőn alkotmányos felelőssége alatt ő felségének előterjesztést tett. hogy a görög-keleti szerb nemzeti egyházi kongresszus által 1868. év óta alkotott szervezeti szabályzatokat hatályon kivül helyezze ? 2. Milyen természetű módosításokat szándékozik az igen t. ministerelnök ur a szerb nemzeti egyházi kongresszus választási rendjén eszközölni és érvényben fogja-e hagyni a világi és egyházi kongresszusi képviselők eddigi számarányát ? 3. Hajlandó-e intézkedni, hogy a kongresszus mielőbb és mindenesetre a jövő 1913. évben húsvét és pünkösd közötti időben egybehivassék oly czélból, hogy az a püspöki zsinattal egyetértve, a korona legfőbb felügyeleti jogának teljes és feltétlen tiszteletben tartásával a bazai törvények keretén belül a görög-keleti szerb nemzeti egyházi autonómia szervezeti szabályzatát a kormány részéről eszközölhető minden utólagos oktroj nélkül megalkossa. (Helyeslés.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk!) Lukács László ministerelnök: T. képviselőház ! A kérdés, amelyet Bogdán t. képviselőtársam felvetett és az interpelláczióban foglaltak annyira fontosak, hogy azt hiszem, kötelességem kérni a t. képviselőházat, méltóztassék nekem megengedni, hogy erre az interpelláczióra azonnal válaszoljak. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Midőn ezt teszem, mindenekelőtt általános tájékoztatás czéljából kötelességemnek tartom hangsúlyozottan kiemelni azt, hogy az a felfogás, az a nézet, amely bizonyos, inkább ellenséges oldalról tápláltatik és hirdettetik, mintha a legfelsőbb intézkedésekkel, amelyeket a kormány javasolt, a görög-keleti szerb egyház autonómiája felfüggesztetett volna, egyáltalában nem felel meg a valóságnak. Az egyház autonómiája nem függesztetett fel, csak az történt, hogy egyes szabályzatok, amelyek az autonómia körében létesültek, amelyekről azonban bebizonyult, hogy azok az autonómia ezélját, az egyház és az állam czélját nem szolgálják, hanem azzal ellentétben vannak, hatályon kivül helyeztettek épen azért, hogy ezáltal az autonómia zavartalan élete és továbbfejlődése biztosittassék. Ezt előrebocsátva, legyen szabad a hozzám intézett kérdésekre egyenként válaszolni. (Halljuk ! Halljuk!) Az első kérdése t. képviselőtársamnak az, mik voltak az indokok, amelyek a kormányt arra bírták, hogy ö felségének azt az előterjesztést tegye, amelynek következtében a szerb egyház körében ezek a szabályzatok hatályon kivül helyeztettek ? Erre a kérdésre azt válaszolhatom, hogy az első és közvetlen inditó ok példátlan renitenczia volt, amelyet a metropoliai egyházi tanács tanúsított többszöri figyelmeztetés és megintés daczára a legfelsőbb elhatározással szemben akkor, amidőn az u. n. zsinati szabályzatnak, amely ö felsége által helybenhagyatott, kihirdetését és végrehajtását nemcsak egyenesen megtagadta, hanem eg szersmind a különböző egyházmegyei hatósá. gokat is engedetlenségre izgatta. (Ügy van ! ügy van !) Hogy ez az eljárás mennyire nem volt indokolt, kitűnik abból, hogy ez a zsinati szabályzat tulaj donképen alig tartalmazott valami ujat; az nem volt egyéb, mint kodifikálása olyan dolgoknak, amelyek azelőtt is a zsinat hatáskörébe tartoztak. Egyetlenegy uj intézkedés foglaltatott ebben a szabályzatban és az is az autonómiának nem megszükitésére, de tágítására irányult és abban állott, hogy az egyházi lelki és fegyelmi ügyekben a végső fokon való döntést, amely eddig a magyar királyi kormány hatáskörébe tartozott, a püspöki zsinatra, mint legfelsőbb fórumra, ruházta át. Ebből tehát világos, hogy itt nem az autonómiának a megszorításáról, hanem fejlesztéséről volt szó. (He' lyeslés:) A metropoliai egyházi tanács ezen renitencziájának indokául azt hozta fel, hogy az ő meggyőződése szerint, egyházi fegyelmi ügyekben a zsinat nem hozhat szabályrendeleteket, mert ez a jog kizárólag a kongresszus hatáskörébe tartozik. Ez a tétel azonban nem felel meg a tényeknek és homlokegyenest ellenkezik a fennálló szabályokkal, amennyiben kimutatható, hogy 1875 : május 14-én kelt szabályzat 18. §-a szerint az egyházi fegyelemre vonatkozó ügyek, expressis verbis, ki vannak véve a kongresszusnak hatásköréből. Ennélfogva konstatálható t. képviselőház, hogy a metropoliai egyházi tanács ezen eljárásával hibát követett el az autonómia ellen, (Igaz ! ügy van !) amennyiben a kormánynak és a legfelsőbb fórumnak, az autonómia kiterjesztésére irányuló tevékenységét, megakadályozta. Hibát követett el tehát azáltal, hogy ezt a lépést, amely az autonómia szempontjából haladásnak lett volna tekinthető, megakadályozta és hibát követett el az egyház érdekei ellen azáltal, hogy meg akarta akadályozni, hogy az egyházban, a politika behurczolása következtében meglazult fegyelem helyreállittassék és oly tiszteletlenséget és engedetlenséget tanúsított, a legfelsőbb elhatározással szemben, amelyet megtorlás nélkül hagyni semmi :körülmények között sem lehetett. (Élénk he: lyeslés.) I Azt mondják, t. képviselőház és a t. képviselőtársam is alludált arra, hogy a metropoliai egyházi tanácsnak ezen engedetlenséget meg lehetett volna torolni azáltal is, ha az egyszerűen feloszlattatik. Ez megfontolás tárgyát képezte, de arról győződtünk meg, hogy ez az eljárás, egymagában, czélra vezetni nem fog. Ha t. i. a metropoliai egyházi tanácsot feloszlatjuk, akkor annak helyébe egy másik tanácsot kellett volna helyezni és ebből a czélból össze kellett volna hivni a kongresszust. Már pedig köztudomású volt, hogy nemcsak a metropoliai egyházi tanács van a renitenczia álláspontján, hanem a kongresszusi választmány is és nem volt titok előttünk az, hogy a kongresszus többségében szintén ilyen izgatott és ellenzéki hangulat uralkodik, ugy, hogyha a kongresszust
