Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-408

110 W8. országos ülés 1912 október 30-án, szerdán. ur jobbnak látta idevágni a maga vádjait és azután odébb állani. (Éljenzés és felkiáltások : Kényelmesebb !) Erre tessék felelni, ezzel a kérdéssel tessék foglalkozni. Nyíltan, világosan, j)reczize odaállítom a kérdést : ismer-e a képviselő ur és ismernek-e a képviselő urak utat és módot indemnyti, utólagos felmentvény, vagy bármi más ilyen az illetékes fórumtól jövő utólagos reparáczió által a megsértett jogrend helyreállítására, igen vagy nem ? Ha nem ismernek, akkor hogyan sérthette meg a képviselő ur is, mint belügyminister — j)edig nagyon jól tette, hogy megsértette — az ország, az alkotmány Iegsarkalatosabb intézményeit akkor, amikor költségvetés nélkül utalványozott kiadásokat és költségvetés nélkül vett fel bevételeket ? (Igaz! Ugy van ! Éljenzés és taps.) Ha ez nem lehetséges, akkor legalább is annyira megsértette a jogrendet, mint megsértették azok, akik netalán a házszabálynak egy vagy más rendelkezésével ellentétbe jöttek. (Igaz! Ügy van! Élénk éljenzés és taps.) Ha pedig lehet, — amint hogy lehet — ha helyes volt a képviselő urnak az az eljárása, amit a nemzet érdeke követelt s ha az alól a törvényhozás utólagos rendelkezései megadták neki a fel mentvényt és megadták a jogrendnek a teljes reparácziót, akkor — bocsánatot kérek — annak a szabálytalanságnak, ami ebben a házban június 4-én történt, annak a szabálytalanságnak az erre egyedül illetékes fórum, a képviselőház, teljesen szabályszerűen létrejött határozatával, a megválasztott képviselők abszolút majoritásával (Igaz ! Ugy van !) szintén megadta a fel mentvényt, amely megtámadhatatlan mindenféle alkotmányjogi szempontból, s amely teljesen helyreállitotta a június 4-én megsértett jogrendet. (Élénk éljenzés és taps.) Mindaz pedig, ami június 4-ike óta történt, a házszabályok lehető legpedánsabb megtartásával. (Ugy van !) a házszabályok minden rendelkezésének szoros lelkiismeretességgel való alkalmazásával történt, (Ugy van!) ugy, hogy ha a képviselő ur azt mondja, hogy a június 4-iki szabálytalan szavazást — amely, hogy szabálytalan volt, hiszen azt soha senki kétségbe nem vonta, azért is reparálta utólag a háznak meghozott határozata, amely szerint a ház azt tudomásul vette és további intézkedés szükségét fenforogni nem látta •— mondom, ha a képviselő ur azt mondja, hogy ezt a fenforgó fontos állami és nemzeti érdekek legalább bizonyos pontig szerinte menthették is, akkor már sokkal közelebb jutottunk egymáshoz, mert június 4-ike után más kérdéseknél soha többé egyetlenegy szabálytalanul létrejött határozatot sem hozott ez a ház. Az egyedüli támadási pontot ennélfogva az igazságnak megfelelően, ez a június 4-iki szavazás képezheti, amelyet a képviselő ur szerint is fontos és súlyos nemzeti érdek igazol és amelyet a ház szabályszerűen hozott utólagos határozatával minden alkotmányos formának megfelelően szánkczionált. (Elénk helyeslés.) És ha a képviselő ur azt kérdi, hogy most már, midőn a hadsereg viszonyainak ziláltságában rejlő nagy nemzeti veszedelem a június 4-iki határozattal elhárittatott, kiért és miért folytatjuk mi tovább ezt az élet-halál küzdelmet, akkor, t. ház, — nem tudom, hogy más hogj^an gondolkodik — a magam részéről ezt az élet-halál szót itt talán kissé túlságosan drámainak tartom ugyan, de igenis aláirom azt — és nem akadályozhat meg, sőt megerősit ennek kijelentésében az a körülmény, hogy jelenleg, mint a képviselőház elnöke, én vagyok a képviselőház rendjéért elsősorban felelős, — hogy ezt a küzdelmet igenis, felelősségünk tudatában, a reánk bizott nagy nemzeti érdekek iránti kötelességeink tudatában, (Élénk helyeslés.) habozást és ingadozást nem ismerve folytatnunk kell mindaddig, mig az a nemzet] nagy t

érdekeinek megóvásával nyerhet befejezést. (Élénk helyeslés.) Ki ellen folytatjuk ezt a küzdelmet, t. ház 1 Folytatjuk azok ellen, akik bármilyen jóhiszemű egész akcziójukban — a jóhiszeműségüket én sem akarom kétségbevonni — fejtetőre állítanak minden természetes, mindenütt a világon elismert alkotmányjogi elvet akkor, midőn olyan szerepet és olyan jogokat követelnek a kisebbségnek, amely jogok követelése húsz esztendőn keresztül átokként nehezedett hazánkra. (Élénk helyeslés és taps.) Nem kisebb ember, mint gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur mondta pápai beszédében : »Mit ér egy olyan rendszabály, amelyre mi fitytyet hányunk ? Semmit.« (Derültség.) Ez szószerinti idézés az ő beszédéből. Bocsánatot kérek, van-e a világon más hely Magyarországon kivül, ahol ilyen kijelentést tehet valaki, ugy hogy általános hahota ne fogadja ? (Elénk helyeslés és derültség.) Hát egy jogszabálynak a hatálya attól függ, hogy azok, akiket a t. képviselő ur »Mi«-nek nevez, — mert hiszen ha ez talán nem is plurális majestaticus, (Elénk derültség.) lesznek körülötte, ha nem is sokan, de néhányan, akikre vonatkozhatik — hogy mondom, azok, akiket ő »Mi«-nek nevez, fitytyet hánynak egy ilyen rendszabályra, vagy nem ? (Élénk helyeslés és derültség.) Azt hittem, hogy Magyarországon rendszabályokat bizonyos erre hivatott alkotmányos testületek és fórumok alkotnak ; (ügy van !) azt hittem, hogy a törvény hatálya attól függ, hogy a főrendiház, a kéj^viselőház és ö felsége elfogadja, illetőleg szentesiti azt ; azt hittem, hogy a házszabályok hatálya attól függ, hogy a képviselőház többsége elfogadja és magáévá teszi azokat, de hogy attól függjön egy jogszabály hatálya, hogy akár X, akár Y kegyeskedik-e reá fitytyet hányni, vagy nem ; engedelmet kérek, kérjen szabadalmat erre a közjogi teóriára, (Elénk tetszés és taps.) mert ilyet sem előtte sehol a világon nem mondott senki, sem más országokban nem hiszem, hogy akadjon még egy ember, aki utána mondja. (Igaz! Ugy van!) Ezen teóriák ellen, a kisebbségnek ezen jogtalan erőszaka ellen kell megvédenünk a magyar alkotmányosságot, a magyar parlamentarizmust, a magyar nemzetnek ezekkel a nagy intézményekkel összefüggő életérdekeit. (Élénk helyeslés.) Ezekre az életérdekekre való tekintettel kell