Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-408
k(JH. országos ülés 1912 október 30-án, szerdán, 109 mégis bejönne, karhatalmi rendelkezésekkel távolitandó el, ugy mint ahogy eltávolítandó volna a hallgatóságnak bármely ide erőszakosan betolakodó tagja. (Elénk helyeslés és éljenzés.) A t. képviselő ur azóta változtathatta nézetét, — ez neki gyakran szokása, (Derültség.) és ehhez való jogát kétségbe vonni nem szándékozom (Derültség.) — de akkor, amikor .rajta volt a felelősség, igenis látott módot arra, hogy szartkczióval ruházza fel a 255. §-t. (Ugy van ! Ugy van !) De hát egy lépéssel tovább megy a képviselő ur és azt mondja, hogy a kizárási joggal csak a házszabályt lehet védeni, azt csak házszabálysértésekkel szemben lehet alkalmazni, de egy nem törvényes házszabályt ilyen védelemben nem lehet részesíteni. Hát kérem, hogy áll a dolog ? Én természetesen a vitatkozás kedvéért a képviselő ur álláspontjára helyezkedem. Nem vitatom ezúttal, hogy mennyire tarthatatlan az az álláspont, amely érvénytelennek akarná feltüntetni — hiszen talán még erre is visszatérek — a júniusban meghozott házszabálykiegészitő határozatot. Az természetes dolog, teljesen meg vagyok róla győződve és megdönthetetlennek tartom azt az álláspontunkat, hogy ez is érvényes jogszabály. (Élénk helyeslés.) De, mondom, a vitatkozás kedvéért ráállok a képviselő ur álláspontjára. Tegyük fel, hogy ez a határozat semmis. Hát ka ez a határozat semmis, annak mi a következménye '? Az a következménye talán, hogy semmissé válik a korábbi házszabály ? Vagy pedig az a következése, hogy akkor eo ipso érvényben marad a korábbi házszabály, amint hogy annak érvényben kell maradnia, akár semmis, akár érvényes az uj, mert az uj nem megváltoztatása, hanem kiegészítése a régi házszabálynak. (Élénk helyes. lés és tetszés.) Tehát ha a kiegészítés nem érvényes, — jól van, fogadjuk el ezt a vitatkozás kedvéért — a képviselő ur azt tartja, hogy az uj házszabályt nem lehetne ilyen rendszabályokkal védeni. De vájjon mi az uj házszabályban, az uj indítványban foglalt rendelkezéseket védtük akkor, amikor azokkal a képviselő urakkal szemben felkötünk ? (Elénk helyeslés.) Hát azoknak a kéj)viselő uraknak egész magatartása nem a legbotrányosabb, a legflagránsabb megsértése-e a régi, a képviselő ur által is elismert házszabáryoknak ? (Ugy van! ügy van ! Élénk helyeslés.) Hát lehet-e azt mondani, hogy az a trombitálás, sípolás, az a sok minden egyéb, amit igazán jobb nem részletezni a magyar nemzet reputácziója érdekében, (Ugy van! Ugy van!) az mind megengedett dolog a képviselő ur szerint érvényes házszabályok értelmében ?• (Tetszés.) Azt hiszem, a t. képviselő urnak ez az argumentácziója épen olyan labilis, épen olyan kevéssé állja ki az objektív kritika mértéket, mint minden előbbi, (ügy van I ügy van ! Élénk helyeslés.) És azután azt mondja a képviselő ur, hogy mi könnyen vesszük a házszabálysértést, mi nem is tartjuk olyan fontos dolognak ; hiszen ő hallotta többször, és bizonyára tőlem hallotta, mert sokszor szoktam mondani, hogy nem fétis a házszabály. Hát azért, mert ezt én mondom és talán többen is mondjuk és valljuk, hogy a házszabály nem fétis, ne higyje azt a képviselő ur, hogy mi könnyen vesszük a házszabályokat, hogy mi könnyen veszszük a házszabálysértést. Legyen róla meggyőződve, hogy a múltban is, amikor egyszer — fájdalom, az ország érdekében, fájdalom — sikertelenül megpróbáltam a küzdelmet az obstrukezióval, akkor is és most is teljes mértékben tisztában voltam azzal, hogy komoly dolog, amit cselekszem, komoly felelősséggel jár és hogy koczkára dobom az ország érdekében mindazt, amit egy, ma már elég hosszú élet becsületes munkássága által szereztem, akkor, amikor ezzel a kérdéssel azonosítottam magamat. (Elénk éljenzés és taps.) Hozzá teszem : nem is volna jó, ha ez nem lenne komoly dolog, nem is volna helyes, ha ez nem járna koczkázattal azok politikai reputácziójára nézve, akik ilyenre vállalkoznak. Mert nem volna jó és nem volna helyes, ha parancsoló szükség nélkül, ha a nemzet életérdekeibe vágó komoly ok nélkül, fel lehetne dönteni a házszabályokat, aszerint, amint azok több, vagy kevesebb alkalmatlanságot szereznek. Én is azt tartom, el kell tűrni nagyon sok alkalmatlanságot, mielőtt egy jogszabály félretételére határozza el magát bárki. De ehhez hozzáteszem azt is, hogy nem államférfi és nem hazafi az, aki nem kész magára venni egy ilyen lépés felelősségét is, ha azt a nemzet létérdeke parancsolóan megköveteli. (Elénk éljenzés és taps.) Ha a képviselő ur a les sujsremára hivatkozik, erre az a feleletem, hogy én eljárásunknak ezt a védelmét csak egy bizonyos kautélával vagyok hajsandó elfogadni. Én nem megyek odáig, hogy a salus reipublicae suprema lex esto elve felment mindenkit a szabálysértés következményei alól. Oh, nem ! Én azt tartom, hogy bármily szükséges lépés által sértetett is meg egy vagy más tekintetben a jogrend : a sértett jogrendet helyre kell állítani. Tartom ezt a felfogást törvénysértésre épen ugy, mint házszabálysértésre nézve. A képviselő ur igen helyesen mondta ma, hogy a házszabály épen olyan törvényes jogszabály, mint maga a törvény. Épen olyan fontosnak, épen olyan komoly természetű dolognak tartom tehát a házszabályok egyes rendelkezéseinek félretételét, mint bármely törvényes rendelkezés félretételét. De ugy a házszabálynál, mint a törvénynél azt tartom, hogy ha egy ilyen lépés feltétlenül szükséges s ha az megtétetett és az illetékes fórum által utólag szankczionáltatott, akkor ezzel a jogrend teljesen és tökéletesen meg is óvatott. (Elénk éljenzés.) Itt van a kérdés lényege, itt van a kérdés súlypontja és ez az, ami elől mindig kitérnek a képviselő urak ; ez az, amire nézve egy kis reményem volt ma, hogy talán szemtől szemben fogjuk ezt megvitathatni, de ugy látom, a képviselő