Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-408

108 WS. országos ütés 1912 És hogyan lőhet analógiát keresni, t. ház, a közt a karhatalom közt, amely most alkalmaztatik és a között, amely ellen 1906 február havában a képviselőház tiltakozott ? Hiszen akkor a karhatalmat a végrehajtó hatalom alkalmazta a képviselőház elnökének, a képviselőház arra hivatott faktorainak ellenére : jelenleg pedig a képviselőház elnöksége törvényadta jogánál fogva rekvirált katonaságot a képviselőház megvédése, a képviselőház akczióképességének fentartása, a képviselőház jogos határozatainak végrehajtása érdekében. (Igaz ! Ugy van I) Es épen ugy karhatalom mellett dolgozik eszerint a franczia parlament, amelyben mindennaji megjelenik a sorkatonaságnak egy csapata, hogy az elnök rendelkezésére álljon ; épen ugy karhatalom mellett dolgozik az angol parlament, amely számtalan esetben kellett hogy közerővel védje meg magát egy vagy más tüntetésjellegü fellépéssel szemben. És bocsánatot kérek, borzasztóan rövid a t. képviselő ur emlékezőtehetsége : épen ugy karhatalom mellett dolgozott a koalicziós képviselőház, amikor szocziálista tüntetőkkel szemben a koalicziós elnök rekvirálta és a koalicziós belügyminister az ő rendelkezésére bocsátotta a karhatalmat. (Igaz ! ügy van ! filénk derültség.) Bzabad-e azt a tiltakozást, amelyet Deák Ferencz emelt, csonkának nevezve a parlamentet azért, mert a közhatalom megakadályozott egyes kerületeket a képviseltetésben — szabad-e azt a tiltakozást a jelen esettel hasonlitani össze, amikor a képviselőházból senki más kitiltva nincs, senki más távol tartva nincs, mint a ház rendeletéből, a ház határozata alapján azok, akik a háznak teljesen szabályszerű, jogos határozatával az ülésekből kizárattak ? (Igaz ! Ugy van !) Egy hatig : Pojáczák ! Gr. Tisza István : Kifogásolja a képviselő ur az elnökség eljárását abból a szempontból is, hogy azonnali rendkívüli intézkedéseket tett az elnök és egyes képviselőket eltávolított a házból, olyanokat is, akik még a mentelmi bizottság határozata alapján a házból házhatározat által kizárva nem voltak. Hát egész mellesleg jegyzem meg, hogy ez a kérdés tulajdonképen mostan, a most előttünk fekvő kérdés megítélésénél irreleváns. Mert akárhogyan álljon ez a dolog, tény az, hogy ma egyetlenegy képviselő sincs másként kizárva és kitiltva a házból, mint szabályszerű házhatározat utján. De azért nem akarok kitérni ez elől a kérdés elől sem. A képviselő ur elismeri azt, hogy a házszabály rámutat rögtöni intézkedés szükségére, de azután azt mondja, hogy ezt a rögtöni intézkedést nem az elnöknek, hanem a háznak kellene megtennie és másodszor azt mondja : ha történik is intézkedés, ez nem lehet kizárás, az lehet talán az ülés felfüggesztése, lehet esetleg a karzat kiürítése, de képviselők kitiltása vagy eltávolítása nem lehet. Bocsánatot kérek, vájjon ha azt az álláspontot foglalnék el, hogy olyankor, amikor rögtöni intézoktőber 30-án, szerdán. kedés szüksége merül fel, egy 410 tagból álló vitatkozó testület tegyen rögtöni intézkedést, vájjon nem merő gúny volna-e ez ? Vájjon lehet-e rögtöni intézkedéseket másként, mint egyesek személyes felelősségére megtenni ? (Élénk helyeslés.) Es aztán : nem tennők-e ismét gúny és lenézés tárgyává a parlamentet, ha azt mondanók, hogy amikor olyan jelenségek vannak, hogy olyan módon zavarják a tanácskozást, hogy meghiúsítanak mindent, hogy lehetetlenné tesznek minden gyűlést, hogy megölik a képviselőház működését, akkor függessze fel az elnök az ülést, vagy ürítse ki a karzatot ? (Ugy van ! Ugy van !) En tudom azt, hogy azzal, amit tettem, felelősséget vállaltam magamra ; én tudom — és erre vissza fogok térni —, hogy nem tréfadolog amit csináltam, nem tréfadolog az erkölcsi felelősség szempontjából sem; de ezt a felelősséget — és majd megmondom miért — el tudtam vállalni nyugodt lélekkel. De azt, hogy a parlament ellen intézett merényletek napjaiban olyan nevetséges intézkedésekkel blamirozzam azt a képviselőházat, amely belém helyezte bizalmát, azt a felelősséget nem fogom elvállalni soha. (Élénk helyeslés és hosszas taps.) Felveti a képviselő ur — de ezzel talán ne is töltsük az időt — azt is, hogy jelentékeny tudósok egyáltalában kétségbe vonják a képviselőháznak a jogát arra, hogy egyes tagjait üléseiből kizárja. Hiszen ezzel szemben ott van a mi tételes jogunk, amelyet ő sem kontrovertál és ott van a világ igazi nagy parlamentjeinek, az angol és a franczia parlamentnek a példája, amely a kizárási jogot sokkal kiterjedtebb mértékben statuálja és hajtja végre, mint a mi parlamentünk. Tehát a képviselő ur maga is elismeri, hogy az ő nézete szerint is van és lehet kizárási jog, de azután először is azt mondja, hogy ennek a kizárási jognak szankeziója nincsen és itt hivatkozik az 1898., tulajdonképen 1899-iki esetre. Ebben a pillanatban nincs kezemnél, de ezelőtt pár hónappal olvastam fel a házban az 1899-iki bizottsági jelentésnek erre vonatkozó passzusát, amelyben világosan az mondatik, hogy — gondolom, akkor 204. §. volt, a mostani 255. §. — hogy ez a szakasz végrehajtandó és a ház csak azért nem hoz tételes rendelkezéseket a végrehajtás mikénti foganatosítására nézve, mert kizártnak tartja, hogy legyen olyan képviselő, aki ellenszegülne a határozatnak, annyival inkább, mert ezt a határozatot az összes pártok becsületének oltalma alá helyezik. (Élénk helyeslés.) És akkor, mikor a képviselő ur felelős volt az ország közügyeinek intézéséért: akkor, amikor nem ugyan mint az elnökség tagja, de mint a parlamentet vezető parlamentáris kormány tagja, ő is a felelősség mellett kellett hogy ilyen kérdésekben állást foglaljon, akkor a képviselő urnak nem az volt a nézete, hogy nincs szankeziója ennek a javaslatnak, mert akkor egyetértőleg az elnökséggel azt a felfogást emelték érvényre, amelyre ma is hivatkoztam, amely szerint t. i. az ilyen képviselő kitiltandó a teremből és ha a terembe