Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-408
k08. országos ülés 1912 október 30-án, szerdán. 107 bánom, maradjon akár még 25 évig abban a bársonyszékben, (Elénk helyeslés.) nekem az tökéletesen mindegy; de én azért irányitom az 6 személye ellen a támadást, (Halljuk! Halljuk!) mert azt hiszem, hogyha az a ministerelnök, aki felelős ezekért, a hatalmon marad, akkor nincsen mód arra, hogy mások ne ismételjék ugyanezt. A történelem bizonyítja, (Nyugtalanság. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) mindenütt és mindig, hogyha egyszer egy ilyen dolog sikerült, mindig könnyebben, mindig gyakrabban nyalnak hozzá. Ezt bizonyitja leginkább nálunk az obstrukczió története is. (Igaz! Ugy van!) Ez is igy fejlődött, (Igaz! Ugy van!) emez is ugy fog fejlődni. Kubinyi Géza: De csak Tisza ellen . . . Elnök (csenget): Kérem Kubinyi képviselő urat, ne tessék a szónokot zavarni. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Andrássy Gyula: Engem igen sokszor fölényes gunynyal lemosolyogtak, amikor olyan naiv voltam, hogy preczedensekről beszéltem és beszéltem arról, hogy ha jelenleg nem is volna közvetlenül nagyon veszélyes ez a mostani dolog, de ha elfogadjuk annak törvényességét, akkor jövőben mások más czélzattal utánozhatják ezt. Lemosolyogtak engem emiatt nem egyszer. Hát én hivatkozom arra a férfiura, akit állítólag mindannyian követünk, akik ma itt a házban együtt vagyunk; hivatkozom Deák Ferenczre, ki 1866-ban azt mondotta, amikor a vitát be akarták zárni hevesvérű többségi tagok — azt mondta : »Ne zárjunk el senkit a nyilvános diskussziótól.« (Helyeslés.) Nem erre fektetem a súlyt., mert ma nem arról van szó, hogy a klotür jó-e vagy nem. »Mert ma talán egy nemzeties jjárté a többség, holnap az ellenkezőé lehet. A tanácskozás teljes szabadságának ilyen korlátozása kétélű fegyver : ma talán másokat, holnap talán magunkat sértjük vele. Veszélyes dolog, mert nincs biztosítva az, hogy mindig nemzeti többség lesz.« (Zaj.) Amikor Deák Ferencz ezt mondta, akkor ez a választási rendszer még nem volt a mai tökélyre emelve, akkor még a választások tényleg szabadok voltak. Ezt mondta Deák Ferencz akkor, mikor nem volt ez az óriási központosított hatalom, amelylyel ma a kormány rendelkezik. Ezt mondta akkor, amikor talán kevesebben voltak a vagyonosak, de sokkal többen a függetlenek, mint jelenleg. Ha ezt akkor mondta, ma duplán kötelességünk vigyázni arra, hogy semmi olyant ne tegyünk, ami a jövőben az ellenzék akcziószabadságát veszélyeztethetné. Ezért tehát én azzal zárom szavaimat, hogy nem fogadom el az elnök javaslatát, mert ez a ház törvényalkotásra feljogosítva nincs. (Zaj és ellenmondás.) Elnök: A délutáni napirend megállapításához szólni kivan még ? Vermes Zoltán jegyző: Gróf Tisza István! Gr. Tisza István : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk.') Mielőtt felszólalásom tulaj donképeni tárgyára áttérnék, szemben azzal a direkt hivatkozással, amelylyel gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur illetett, egészen röviden kijelentem én is, hogy az utolsó ellenzéki ajánlatnak a véderőtörvény 43. §-ára vonatkozó részét teljesen a tényeknek megfelelően adta elő. A képviselő urak nem a rezoluczió felélesztését kívánták, hanem más alakban kivánták ug)ranannak a kérdésnek a napirendre hozatalát. (Igaz ! ügy van !) így tehát a támadás, amelylyel, azt hiszem, joggal illethetjük a t. képviselő urakat, az, hogy azt a kérdést, amelyre nézve a t. képviselő ur nagyon jól tudta, hogy minő domináló nemzeti érdek kivánja, hogy levegyük a napirendről, habár más alakban is, újból napirendre tűzni kivánták. (Igaz ! Ugy van !) Gr. Andrássy Gyula: Ez nem áll! (Zaj.) Gr. Tisza István : Még csak egy előzetes megjegyzést bocsátok előre. A t. képviselő ur hangsúlyozta azt, hogy ha kidobtuk is a házból, azért ő nem rosszabb bazafi bármelyikünknél. Először is, a képviselő ur csakugyan csak saját magának szuggerálhatja azt, hogy kidobták, (Ugy van ! Ugy van !) mert jólehet, igyekezett megakadályozni a mások kivezetésére vonatkozó intézkedéseket, a kéjiviselő úrral magával szemben még sem történt semmiféle kényszer alkalmazása. Gr. Andrássy Gyula : Ugy visszalöktek .... (Zaj.) Gr. Tisza István : De ettől egészen eltekintek, Senki sem vezettetett innen ki azért, mert rossz hazafi, hanem kivezettetett azért, mert olyan botrányosan viselte magát, (Igaz! Ugy van! Taps.) a minő viselkedést a világ semmiféle parlamentje el nem tür, hacsak általános gúny, nevetség és lenézés tárgya lenni nem akar. (Igaz! Ugy van !) Ezek után áttérek felszólalásom tulajdonképem tárgyára. Gr. Andrássy Gyula (kimegy a teremből. Felkiáltások : Ezt nehéz hallgatni !) Gr. Tisza István : Sokkal helyesebb is, ha kimegy. A t. képviselő ur elsősorban azért tartja további tárgyalásra alkalmatlannak a mai helyzetet mert karhatalom jelenléte van. s itt először is nagyon drámai szinekben Drinápolyba képzeli magát. Hát t- képviselőház, talán némi Ízléstelenség rejlik abban, ha ezeket az itt lefolyó poücziális intézkedéseket olyan tragikus dolgokkal hasonlitjuk össze, ahol népfajok ontják vérüket férfias küzdelemben. Az dráma, ez pedig bohózat. (Élénk tetszés és helyeslés.) Én tehát, t. ház, nem érzem magam Drinápolyban, mikor az itt, fájdalom, szükségessé vált kordont meglátom. Hanem ha visszagondolok a közelmúltnak nem egy szomorú jelenségére, akkor a Balkánra nagyon könnyen képzelem magam. (Tetszés. Ugy van !) Mert azok a dolgok, amelyek itt a közel ultban lefolytak; azok a dolgok, amelyeket meg kell szüntetnünk, ha a magyar nemzet jövőjét végveszélybe sodorni engedni nem akarjuk, azok a dolgok valóban a Balkán nívójára sülyesztik a magyar nemzetet. (Igaz! Ugy van!) 14*
