Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-365

365. országos ülés 1912 április 13~án, szombaton. 89 Zlinszky István jegyző: Ábrahám Dezső! Ábrahám Dezső: T. képviselőház ! A nélkül, hogy a felszólalás keretében biztosított jogkört túllépném, szükséges utalnom a házszabályok 267. §-ának intézkedésére. Ebben a szakaszban imperative elő van irva, hogy a jegyzőkönyvben minek kell benne foglaltatnia. Többek közt a szavazás eredményének is. Elnök : A kérdés feltevéséről van szó. Nem lehet másróljbeszélni. Ábrahám"" Dezső: Épen a 267. §. legszoro­sabb összefüggésben van a kérdés feltevésével. A hogy az igen t. elnök ur óhajtotta a kérdéseket feltenni a jegyzőkönyv hitelesitése tekintetében, ez nem felel meg a házszabályok intencziójának és rendelkezéseinek. A mint méltóztatnak látni, Egry Béla és Kun Béla t. képviselőtársaim különböző pótlásokat, feltétlenül szükséges kiegészítéseket adtak be a jegyzőkönyvhöz, ezek a kiegészítések hozzá fog­nak járulni ahhoz, hogy a jegyzőkönyv csakugyan a közokirat jellegével birjon és minden tekintetben fedje a múlt ülésen megtörtént szavazás eredmé­nyét. Az csak akkor lehet helyes, ha a t. elnök ur módot nyújt nekünk arra, hogy e pótlások és kiegészítések bevétessenek. E tekintetben jsedig meg van nehezitve az, hogy bármely képviselő lelkiismeretesen eleget tehessen annak a köteles­ségének, hogy az inditványok tekintetében sza­vazatát leadja, mert hiszen a t. elnök ur kumulative akarja a pótlásokat és kiegészítéseket elintéztetni. Ha ugyanis az elnök ur ugy teszi fel a kérdést, hogy a jegyzőkönyv hitelesíttessék-e eredeti alak­jában vagy nem, akkor kizárja annak lehetőségét, hogy a pótlások és kiegészítések tekintetében a ház határozatát provokálja. Mert mi következik be ? Előreláthatóan az, hogy a többség el fogja fogadni a jegyzőkönyvet abban az alakjában, a mint van. Mondjuk, hogy én is abban a kellemet­len helyzetben vagyok, hogy elfogadom a jegyző­könyvet ugy, a mint van. Ez azonban nem jelenti egyúttal azt, hogy a jegyzőkönyv kiegészíthető ne legyen, mert hisz épen a kiegészítések és a pótlások ozélozzák azt, hogy bevétessék a jegyzőkönyvbe a szavazás helyes eredménye tekintetében mindaz, a mi a szavazás körül történt és bevétessék az, hogy helyesen történt-e meg a szavazás. Farkas Pál (közbeszól). Ábrahám Dezső : Majd Farkas Pál képviselő­társam kérésének is eleget teszek. Még elégszer fog hallani engem is és másokat is. Ha ezek a kiegészítések és pótlások nem tétet­nek fel külön-külön szavazásra, a képviselők meg­fosztatnak annak lehetőségétől, hogy e pótlások és kiegészítések tekintetében a maguk szavazatát akár pro, akár kontra leadhassák, mert hiszen ezek a kiegészítések nem is elleninditványok, ezek voltaképen nem állanak ellentétben a jegj^zé­könyv tartalmával, még csak a t. elnök ur állás­pontjával sem. Hiszen ha elfogadjuk a kiegészí­téseket és pótlásokat, ez még nem jelenti azt, hogy KÉPVH. HAPLÓ. 1910 1915. XVI. KÖTET, a jegyzőkönyv in compleso, ugy a hogy van, meg nem állhat, hanem azt jelenti, hogy meg kívánjuk állapítani azt, hogy mi történt a szavazás körül, helyesen történt-e a szavazás, egyszóval, hogy a házszabályok 276. §-a szerint járunk el. Ha nem leszünk abban a helyzetben, hogy az elnök ur külön teszi fel szavazásra a kérdése­ket, akkor nagy hibát követünk el épen a jegyző­könyv okmányszeiűsége és hitelessége szempont­jából. Már pedig, méltóztassék megengedni, parla­mentáris szempontból nagyon mindegy, ha a j egyző­könyv körül vagy más törvényalkotási tényke­dés körül követünk el szabálytalanságot. Ez az alakszerűség, sőt az érdem szempontjából is tö­kéletesen egyenlő elbánás alá esik, mert ha a jegyzőkönyvnél kezdjük el a szabálytalanságokat és törvénytelenségeket, akkor folytathatjuk ezt olyan meritórius intézkedéseknél is, a melyek parlamentáris és törvényhozási szempontból épen a legfontosabbak. Utalhatok a házszabályok 234. §-ának in­tézkedésére. Már egyszer volt szerencsém fel­említeni, hogy a 234. §. szintén a mi álláspon­tunkat igazolja. E szakasz azt mondja, hogy leg­először a közjjonti, majd a külön bizottsági ja­vaslat, annak nem létében, vagy el nem fogadása esetére az alapul szolgáló javaslat, vagy indít­vány jön szavazás alá. Itt a központi javaslat­nak megfelel a jegyzőkönyv a maga eredeti szö­vegében. Hogyha elfogadjuk a központi javas­latot, vagy a jegyzőkönyvet a maga eredeti for­májában, még mindig megáll per analógiám az a rendelkezés, hogy azután sorban vétetnek elő a hozzá közelebb álló módositványok, végre az elleninditvány és annak netalán! módositványai. (Igaz ! Ugy van ! a szélsobaloldahn.) Itt nem is annyira módositványokról van szó, a melyek ellentétbe helyezhetők a javaslat eredeti szövegével, hanem kiegészítésről, pótlásról van szó. És ha a 234. § a módositványokra a sza­vazást külön rendek el, annál inkább áll ez a pótlásokra, a melyek mitigáltabb jelentőségűek, mert nem állanak ellentétben az eredeti szöveggel, hanem módot nyújtanak arra, hogy a ház töké­letes jegyzőkönyvet produkáljon, mely megfelel az okmányszerü 0 égnek és a megtörtént események igazolásának. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha meg méltóztatnak engedni én nem oszt­hatom az elnök ur álláspontját, mert hogyha ezek a pótlások nem tétetnek fel külön szavazás alá, akkor elesünk attól, hogy ezen indítványok tekin­tetében pro, vagy kontra állást foglaljunk. En pl. Egry Béla egyik indítványát elfogadom, a másikat nem fogadom el, mert azt feleslegesnek tartom. A 267. §. azt mondja, hogy a szavazás ered­ménye foglaltatik a jegyzőkönyvbe, de ez az ered­mény nem lesz a jegyzőkönyvbe foglalva, ha nem adjuk meg mindenkinek a jogot és lehetőséget, hogy állást foglaljon. Azért sem lehet tehát kumula­tive feltenni a kérdést, mert ez által nem jut minden képviselő abba a helyzetbe, hogy érvényesíthesse 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom