Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-365

365. országos ülés 1912 április 13-án, szombaton. 87 ződni, hogy a mit mondandó vagyok, (Zaj. Elnök csenget.) épen a mélyen tisztelt többség szempontjából megérdemli a figyelmet. (Halljuk!) Mielőtt azonban erről győzném meg a mélyen tisztelt túloldalt, kegyeskedjék nekem megengedni, hogy a következő elleninditványt házszabályszerüleg Írásban előtérj eszthessem (olvassa) : »Elleninditvány. Indítványozom, hogy a beadott jegyzőkönyvi módosítások egyenként bocsáttassanak szavazás alá«. T. képviselőház ! Tökéletesen igaza van előttem felszólalt tisztelt képviselőtársamnak, gróf Batthyány Tivadarnak akkor, a mikor a házszabályok 225. §-ára hivatkozik álláspontjának támogatására. Mert, t. képviselőház, az a gyakorlat, a melyet a mélyen tisztelt elnök ur a jegyzőkönyvre vonatkozólag tett módosítások és kiegészítések elintézése tekintetében a kérdés feltevése körül meg akar honosítani, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) egy lehetetlen rendszert akar inaugurálni. (ügy van ! a baloldalon.) Ha egyszer a 225. §-nak világos, félre nem magyarázható rendelkezését a jegyzőkönyv körül felmerült kérdések elintézésében viciáljuk, akkor egy lehetetlen preczedenst méltóztatnak teremteni más kérdések elintézésére nézve is, hogyha egyszer egymással szembe nem állitható, egymást ki nem záró álláspontoknak eldöntésére kumulative tétetik fel a kérdés. (Mozgás jobbfelől.) Kumulative, mert hiszen a mélyen tisztelt elnök ur propozicziója ezt czélozza és ezt jelenti. Hogy a házszabályoknak rigorózus rendelkezése szerint ez mennyire lehetetlen, az kitűnik a 225. §. szövegezéséből is, a mikor a 225. §. szószerinti szövegéből a házszabályt megalkotó akkori képviselőháznak az a világos intencziója domborodik ki, a mely a legnagyobb nyomatékkal hangsúlyozza azt, hogy a kérdést mindig ugy kell feltenni, hogy mindenki, a ki bármiféle árnyalatára nézve a kérdés körül felmerülhető ellentéteknek vagy egymás mellett megférhető szempontoknak olyan álláspontot foglal el, a mely csak a legtávolabbi vonatkozásban sem egyeztethető össze vagy nem állitható szembe a főkérdéssel, — habár csak egyetlenegy tagja legyen is a háznak ilyen — abba a helyzetbe jusson, hogy a kérdésben a maga meggyőződése és lelknsmerete szerint, minden irritáczió nélkül adhassa le szavazatát. Ez pedig teljesen lehetetlen azon módozat szerint, a melyet az igen tisztelt elnök ur proponált. De van még egy másik szempont is, a melyet én a magam részéről szintén nem hagyhatok figyelmen kivül. A 225. §. két rendelkezést tartalmaz ; az egyik az, a melyről az imént voltam bátor szólani, a másik pedig azt czélozza, hogy ha együtt nem lehet elintézni az egész kérdést a maga teljes terjedelmében, akkor annak egyes egymás mellett megállható vagy egymással szembeállítható részei külön-külön teendők szavazás alá és határozathozatal tárgyává. Már most, t. ház, az elnök ur. propozicziója tulaj donképen mit tartalmaz 1 Azt, hogy ugy magának a jegyzőkönyvnek a megszerkesztett szövege, mint az ahhoz indítványozott kiegészítések, módosítások egy szavazással döntessenek el. Ez ellenkezik a 225. §. második rendelkezésével, mert így lehetetlenné van téve, a mit permissive a 225. §. második része magában foglal, t. i., hogy a kérdés egyes részeire legyen osztható. Már most, ha egy kérdés a t. elnök ur szerint a jegyzőkönyv megszerkesztett szövege és a vele ugyancsak egy és el nem választható része ennek a kérdésnek, a beadott módosításoknak összessége, akkor, t. ház, még ezen álláspont szerint is a 225. §. 2. mondatában foglalt rendelkezés szerint egységes kérdés a maga részeire legyen osztható. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) így egyik rész, meg nem támadható felfogásom szerint, a jegyzőkönyv szövege, a hozzá, csatlakozó részek pedig mindazon indítványok külön-külön és egyenként, a melyek a jegyzőkönyv kiegészítését czélozzák, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ugy hogy a 225. §-nak nemcsak első, de főkép második mondata szerint is az az eljárás a ház tagjainak jogát és a házszabályok 225. §-ának ugy betűjét, mint értelmét és szellemét alterálja és vicziálja. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Van még egy harmadik szempont is. A mélyen t. elnök ur határozathozatal tárgyává akarja tenni és szavazásra fel akarja tenni, habár kumulatív formában, Egry Béla t. barátomnak a jegyzőkönyv keretén tulaj donképen túlmenő . . . Holló Lajos: Ugy van ! Az egész más dolog ! Bakonyi Samu: ... azt az indítványát, a melyben egyenesen azt javasolja, hogy a Lovászy Márton t. barátom távozási engedély iránti kérelme tárgyában tegnap megejtett szavazás semmisittessék meg és újból vétessék foganatba. Hogyan lehet ezt a jegyzőkönyvre vonatkozó határozat meghozatalával együttesen eldönteni ? Ez abszolúte képtelenség, mert hiszen az igen t. elnök ur módozata szerint ez az indítvány tulajdonképen belefoglaltatik egy olyan kérdés eldöntésébe, a melyhez közvetlenül tulaj donképen nem tartozik, ahhoz csak csatlakozik, mint ezen főkérdés után elintézendő következő kérdés. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ilyen rendszerű feltevése mellett a kérdéseknek méltán kell attól tartanunk, hogy esetleg a jövőben nemcsak a jegyzőkönyv elintézésénél, de más, a ház adminisztráczióján túlmenő, sokkal nagyobb fontossággal bíró kérdésekben is ezt az eljárást akarnák követni, a mi ellen nekünk, bármennyire ismétlésnek lássék és bármilyen unalmasnak találtassék is, mégis teljes következetességgel kötelességünk állást foglalni és a magunk álláspontját a ház határozathozatala megbízhatóságának biztosítása érdekében folytonosan megvédelmezni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Zlinszky István jegyző: Győrffy Gyula! Győrffy Gyula: T. ház ! Olyan jegyzőkönyv, a mely nyilt tényeket tagadásba vesz, nem hitelesíthető. Már pedig maga az elnök ur és a napló ':;