Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-363

68 363. országos ülés 1912 április 3-án, szerdán. ben vett Magyarországon, valamint az ország határain túl is ilyen hirek, a minőkre utalni bátor­kodtam, elterjedtek, a mely hirek természetszerű­leg a horvátországi közvéleményt a legnagyobb mértékben izgatni képesek és ezen izgalmaknak beláthatatlanok a következései: én szükségesnek tartom és azt hiszem, egyszerűen törvényhozói kötelességemet teljesítem, a midőn felkérem a ministerelnök urat, hogy nyilatkozzék nyíltan, világosan és természetesen azonnal, mert hiszen interpelláczióm czélja az, hogy felvilágosittassék a magyar állam, a magyar birodalom lakossága a kormány szándékairól. A mennyiben a minister­elnök ur ezt elmulasztaná, végtelen sajnálatomra a következményekért kénytelen lennék a felelős­séget a ministerelnök úrra hárítani. (Helyeslés balfdől.) Ezeknek előrebocsátása után legyen szabad, t. ház, csakis főbb vonásaiban a horvátországi helyzetre rámutatni. Horvátországban, sajnos, a viszonyok már hosszabb idő óta igen kedvezőtlenek az unió gon­dolata szempontjából, mert hangsúlyozni kívánom, hogy bármi legyen a horvát pártok álláspontja, az 1868 : 1. horvát, illetőleg az 1868 : XXX. magyar törvény, valamint különösen — a mire még rá fogok térni — a pragmatika szankezió rendelkezései minden körülmények között tiszteletben tartandók és erőteljesebb eljárást én csak akkor tartanék meg­engedhetőnek, hogy ha Horvát-Szlavon-Dalmát­országok törvényhozása a törvényekkel, a szente­sitett élő törvényekkel szembehelyezkednék. Mind­addig azonban, a mig ez meg nem történik, nekünk feltétlenül a törvényes állásponton kell állanunk és ezt kell tiszteletben tartanunk, annak daczára, hogy mondom, Horvátországban az unió gondolata tekintetében a közállapotok igen szomorúak. Hogy mi idézte elő ezeket, röviden bátorko­dom kifejteni. Egyrészt az ottani pohtika és az adminisztráczió vezetésének a hibái. Eégebben is, de különösen a legutóbbi néhány évben és első­sorban már a koaliczió kormányának utolsó idejé­ben, valamint a mostani kormány uralma alatt Horvátországban az unió gondolatát ugy vélték szolgálni, hogy ott a legnagyobb erőszakkal, a legnagyobb törvénytelenségekkel vezették az adminisztrácziót. A mi pártunk, a háznak ez oldala ismételten utalt azon végzetes eljárásra, a melyet ott a t. kormány helyeslésével, a ministerelnök urnak ismételt védő állásfoglalásával fedve a volt horvát bán, Tomasics Miklós ur vezetett. Erőszak, a sajtószabadságnak elkobzása, a választásoknál az elrettentőségig menő visszaélések és a törvény­telenségek egész sorozata, a gyülekezési jognak ismételt megsértése, mindazoknak, a kik nem a kor­mány politikáját követték, tervszerű üldözése : ezek a tények, ez az alapgondolat irányította az utolsó években a kormányzatot Horvátországban. Ennek következménye egyrészt az, hogy mindaz, a mi Horvátországban a mi nézetünk szerint is törvénytelenül történt, Horvátországban épen ugy, mint a kulturállamokban, mint magyar erőszak, mint magyar törvénytelenség, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mint a magyar nemzet ellen­ellenséges fellépése Horvát-Szlavonországokkal szemben állíttatott oda. (Ugy van ! a szélsőbal­oldalon.) Minden ilyen ténykedést a magyar állam nevében hajtottak végre és ott nem ugy diszting­válnak, hogy a magyar kormány és az ő bizal­masa, a horvát bán követik el ezeket, hanem Magyarországra, a magyar .nemzet összességeié hárítják ezekért a felelősséget. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Miként a múltban tettem, ugy most is tilta­kozom azon felfogás ellen és kérem innen horvát­szlavón testvéreinket, vegyék tudomásul, hogy a mi törvénytelenség ott történt, az nem a magyar nemzet összességének akaratából, hanem ellen­kezőleg, a magyar nemzet nagy részének határozott elitélése és rosszalása mellett történt. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mondom, ezt a politikát követte Tomasics bán ur és ugyanezt a politikát folytatja Cuvaj Ede jelenlegi horvát bán ur is. ö is alig hogy át­vette hivatalát, a _ zal kezdette működését, hogy a sajtóüldözéseket, ha lehetséges, még fokozottabb mértékben folytatta. Elkonfiskáltatott lapokat egyszerűen olyan nevetséges és abszurd okok miatt, a minő az volt, hogy pl. a horvát bán külö­nösen a demokráczia szempontjából tiszteletre­méltó múltjának biográfiai adatait sorolták fel. Elkoboztak ott lapokat ugy, hogy, ha az ember elolvasta azokat az elkobzott részeket, nem képes felfogni, hogy Európában hogyan lehet ilyen czik­kek miatt lapokat elkobozni, különösen akkor, midőn az eljárás tekintetében is sutba dobják a törvény szellemét, a törvény rendelkezéseit. Ez az utolsó években követett pohtika igen nagy mér­tékben idézte elő azt, hogy Horvát-Szlavonországok lakossága és a magyar nemzet egymástól való el­távolodása mindinkább fokozódott. De nemcsak az adminisztráczió terén történt dolgok és nemcsak olyan tények okozták azt az elkeseredést, a minő pl. Kadoczaynak, annak a kiváló horvát hazafinak az eltávolítása volt, a ki maga személyében a horvát legfelsőbb bíróságok pártatlanságát kormánynyal és minden befolyással szemben meg tudta őrizni és a kit ugy bocsátottak el, a hogyan magunkforma ember a legutolsó cse­lédjét sem bocsátja el. (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Polónyi Dezső : Szégyen ! Gr. Batthyány Tivadar: Ezek mind olyan tények, a melyeknek visszahatásaként a horvát nemzet napról-napra jobban eltávolodik az unió gondolatától, de bárminő nagyok legyenek is ezek a sérelmek s bárminő indokoltak is legyenek ezek a panaszok, ezek még egymagukban talán nem okozták volna a mai helyzetet. Utalnom kell itt arra, a mire már gyakran részletesebben is utaltam ebben a házban, hogy minő tervszerűséggel üldöz­ték a szerbséget Horvát-Szlavonországok területén. Egész hajszát indítottak ellene a választásokon, az adminisztráczióban és mindenütt, mert szer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom