Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-363

68 363. országos ülés 1912 április 3-án, szerdán. ben vett Magyarországon, valamint az ország határain túl is ilyen hirek, a minőkre utalni bátorkodtam, elterjedtek, a mely hirek természetszerűleg a horvátországi közvéleményt a legnagyobb mértékben izgatni képesek és ezen izgalmaknak beláthatatlanok a következései: én szükségesnek tartom és azt hiszem, egyszerűen törvényhozói kötelességemet teljesítem, a midőn felkérem a ministerelnök urat, hogy nyilatkozzék nyíltan, világosan és természetesen azonnal, mert hiszen interpelláczióm czélja az, hogy felvilágosittassék a magyar állam, a magyar birodalom lakossága a kormány szándékairól. A mennyiben a ministerelnök ur ezt elmulasztaná, végtelen sajnálatomra a következményekért kénytelen lennék a felelősséget a ministerelnök úrra hárítani. (Helyeslés balfdől.) Ezeknek előrebocsátása után legyen szabad, t. ház, csakis főbb vonásaiban a horvátországi helyzetre rámutatni. Horvátországban, sajnos, a viszonyok már hosszabb idő óta igen kedvezőtlenek az unió gondolata szempontjából, mert hangsúlyozni kívánom, hogy bármi legyen a horvát pártok álláspontja, az 1868 :

1. horvát, illetőleg az 1868 : XXX. magyar törvény, valamint különösen — a mire még rá fogok térni — a pragmatika szankezió rendelkezései minden körülmények között tiszteletben tartandók és erőteljesebb eljárást én csak akkor tartanék megengedhetőnek, hogy ha Horvát-Szlavon-Dalmátországok törvényhozása a törvényekkel, a szentesitett élő törvényekkel szembehelyezkednék. Mindaddig azonban, a mig ez meg nem történik, nekünk feltétlenül a törvényes állásponton kell állanunk és ezt kell tiszteletben tartanunk, annak daczára, hogy mondom, Horvátországban az unió gondolata tekintetében a közállapotok igen szomorúak. Hogy mi idézte elő ezeket, röviden bátorkodom kifejteni. Egyrészt az ottani pohtika és az adminisztráczió vezetésének a hibái. Eégebben is, de különösen a legutóbbi néhány évben és elsősorban már a koaliczió kormányának utolsó idejében, valamint a mostani kormány uralma alatt Horvátországban az unió gondolatát ugy vélték szolgálni, hogy ott a legnagyobb erőszakkal, a legnagyobb törvénytelenségekkel vezették az adminisztrácziót. A mi pártunk, a háznak ez oldala ismételten utalt azon végzetes eljárásra, a melyet ott a t. kormány helyeslésével, a ministerelnök urnak ismételt védő állásfoglalásával fedve a volt horvát bán, Tomasics Miklós ur vezetett. Erőszak, a sajtószabadságnak elkobzása, a választásoknál az elrettentőségig menő visszaélések és a törvénytelenségek egész sorozata, a gyülekezési jognak ismételt megsértése, mindazoknak, a kik nem a kormány politikáját követték, tervszerű üldözése : ezek a tények, ez az alapgondolat irányította az utolsó években a kormányzatot Horvátországban. Ennek következménye egyrészt az, hogy mindaz, a mi Horvátországban a mi nézetünk szerint is törvénytelenül történt, Horvátországban épen ugy, mint a kulturállamokban, mint magyar erőszak, mint magyar törvénytelenség, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mint a magyar nemzet ellenellenséges fellépése Horvát-Szlavonországokkal szemben állíttatott oda. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Minden ilyen ténykedést a magyar állam nevében hajtottak végre és ott nem ugy disztingválnak, hogy a magyar kormány és az ő bizalmasa, a horvát bán követik el ezeket, hanem Magyarországra, a magyar .nemzet összességeié hárítják ezekért a felelősséget. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Miként a múltban tettem, ugy most is tiltakozom azon felfogás ellen és kérem innen horvátszlavón testvéreinket, vegyék tudomásul, hogy a mi törvénytelenség ott történt, az nem a magyar nemzet összességének akaratából, hanem ellenkezőleg, a magyar nemzet nagy részének határozott elitélése és rosszalása mellett történt. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mondom, ezt a politikát követte Tomasics bán ur és ugyanezt a politikát folytatja Cuvaj Ede jelenlegi horvát bán ur is. ö is alig hogy átvette hivatalát, a

_

zal kezdette működését, hogy a sajtóüldözéseket, ha lehetséges, még fokozottabb mértékben folytatta. Elkonfiskáltatott lapokat egyszerűen olyan nevetséges és abszurd okok miatt, a minő az volt, hogy pl. a horvát bán különösen a demokráczia szempontjából tiszteletreméltó múltjának biográfiai adatait sorolták fel. Elkoboztak ott lapokat ugy, hogy, ha az ember elolvasta azokat az elkobzott részeket, nem képes felfogni, hogy Európában hogyan lehet ilyen czikkek miatt lapokat elkobozni, különösen akkor, midőn az eljárás tekintetében is sutba dobják a törvény szellemét, a törvény rendelkezéseit. Ez az utolsó években követett pohtika igen nagy mértékben idézte elő azt, hogy Horvát-Szlavonországok lakossága és a magyar nemzet egymástól való eltávolodása mindinkább fokozódott. De nemcsak az adminisztráczió terén történt dolgok és nemcsak olyan tények okozták azt az elkeseredést, a minő pl. Kadoczaynak, annak a kiváló horvát hazafinak az eltávolítása volt, a ki maga személyében a horvát legfelsőbb bíróságok pártatlanságát kormánynyal és minden befolyással szemben meg tudta őrizni és a kit ugy bocsátottak el, a hogyan magunkforma ember a legutolsó cselédjét sem bocsátja el. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Dezső : Szégyen ! Gr. Batthyány Tivadar: Ezek mind olyan tények, a melyeknek visszahatásaként a horvát nemzet napról-napra jobban eltávolodik az unió gondolatától, de bárminő nagyok legyenek is ezek a sérelmek s bárminő indokoltak is legyenek ezek a panaszok, ezek még egymagukban talán nem okozták volna a mai helyzetet. Utalnom kell itt arra, a mire már gyakran részletesebben is utaltam ebben a házban, hogy minő tervszerűséggel üldözték a szerbséget Horvát-Szlavonországok területén. Egész hajszát indítottak ellene a választásokon, az adminisztráczióban és mindenütt, mert szer-