Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-363

363. országos ülés 1912 április 3-án, szerdán. 69 bek és mert, miként tudjuk, a nagyszerb pör alkalmából ezekre per Bausch und Bogén, mint a német mondja, ráfogták a hazafiatlanságot s a hazaellenes álláspontot. Polónyi Dezső: Most már szövetségben volt a jogpárttal! Gr. Batthyány Tivadar: Majd rátérek. Holott épen magyar szempontból a szerbséget nem lett volna szabad üldözőbe venni, sőt támogatnunk kellett volna és e tekintetben nem kellett volna egyebet tenni, mint a mit gróf Khuen-Héderváry mint horvát bán tett, a ki annak idején a szerbséget igenis a maga érdeme szerint honorálta s a szerbséggel mindig aránylag jó indulattal bánt el. Ez megváltozott az utolsó években és a szerbséget igy mesterségesen terelik el a magyar állásponttól. Egy másik momentum, a melyre külön fel kell hivnom ismét a t. háznak figyelmét, az, hogy azon pártok ellen, a melyek a horvát-szerb koaliezióban szövetkeztek, s a melyek, habár a részletek tekintetében a mai álláspontunk az övéktől eltérnek, de mégis a magyar-horvát kiegyezés egyes rendelkezéseinek interpretácziója tekintetében határozottan unionista alapon, vagyis a kiegyezés alapján állottak, ezek ellen intézték az elmúlt két választásnál a legvégsőig menő üldözéseket, ezeket próbálták kiirtani, a mi nem sikerült nekik, de ezzel az eljárással, hogy őket a legnagyobb mértékben üldözték mint unionista j)ártokat, — előre megmondottam, hogy ez lesz a következménye — odaterelték őket, hogy most már a horvát-szerb koaliczió pártja is, választások esetén, az ottani Starcsevies-párttal szövetkezett. A múlt választásnál ezt még nem tették, hanem egymás ellen dolgoztak; mesterségesen, kormányzati utón hajtották őket oda , . . Polónyi Dezső : Ez igy van ! L^äfGr. Batthyány Tivadar: ... hogy önfentartási ösztönből csatlakozzanak a Starcsevics-Frankpárthoz. És nem kis mértékben mérgesítette el a helyzetet, sőt igen nagy mértékben, az a tény, hogy az utolsó években a horvát bánok — s itt nem mentesíthetem Rauch Pál báró tisztelt barátomat sem — az ő politikájukban bizonyos entente-ba léptek a Starcsevies-párttal, vagyis azzal a párttal, a mely a trializmusnak legfőbb propagálója Horvátországban, . . . ujj Polónyi Dezső: Ez igy van ! '4AGr. Batthyány Tivadar: ... a melyről tudjuk, hogy odáig ment, hogy az összes délszlávokat. . . Polónyi Dezső: Stádler ur ! Gr. Batthyány Tivadar: ... Szerajevóban Stádler érsektől kezdve Krajnáig stb. egyesitette és egy nagy délszláv trialisztikus fiók-parlamentben, mellékparlamentben viszik a vezérszót, a mely egész alakulatnak egyedüli kimondott czélja a Magyarországtól való elszakadás. (Igaz! ügy van ! balfelól.) Ezzel a párttal szemben sem lett volna szabad törvénytelenséget elkövetni, de ezt a pártot támogatni az unionista alapon, a 67-es alapon álló pártokkal szemben : a legnagyobb bün volt a magyar nemzet, a magyar állam egysége szempontjából, bün volt az unió gondolatával szemben s ez a bün okozója annak, hogy ma a helyzet Horvátországban ennyire fejlődött. (Igaz Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A mi magukat a trialisztikus gondolatokat és törekvéseket illeti, ugy én, mint elvbarátaim már évek óta minden alkalommal utaltunk és figyelmeztettünk arra, hogy ezek a trialisztikus törekvések nemcsak Horvátországban vannak meg, hanem teljesen indokolatlanul és megengedhetetlenül Bosznia-Herczegovinában is dominálnak, ott, a hol a horvátság, a mely egyedül van a trialisztikus törekvések mellett, egy törpe kisebbséget képez, a mely törpe kisebbség azonban nagyra növesztett szarvakkal uralkodik, azért, mert nagyra növesztette az ottani adminisztráczió az ő szarvaikat. Tudjuk, hogy az egész boszniai adminisztráczió legnagyobbrészt a horvátok kezében van, holott az ottani lakosságnak óriási többsége szerbekből és mohamedánokból áll. Ez a trialisztikus gondolat táplálkozik a boszniai horvátságnak támogatásával, olyan férfiak támogatásával, a minő Stádler érsek ur, a kire a kormányzatnak, ha akarna, lenne hatása, mert egy embert, a ki a pragmatika szankezió rendelkezései ellen izgat, azon az egyik legmagasabb egyházi polezon egy perezig sem volna szabad tovább meghagyni. Polónyi Dezső : Zágrábi koadjutor ! Gr. Batthyány Tivadar: Erre is utaltam már egy interpellácziómban, de még csak válaszra sem érdemesítettek. Polónyi Dezső: Az a való, de elhallgatják ! Gr. Batthyány Tivadar: Azok a trialisztikus törekvések, ugy látszik, Bécsben is bizonyos támogatásra taláhiak, legalább égés; Délszláviában az a felfogás, hogy vannak bizonyos körök Bécsben, a melyek az ő törekvéseiket támogatják, vagy legalább is bizonyos jóindulattal nézik. Én ismételten bátorkodtam figyelmeztetni a megboldogult külügyminister urat életében és hivatalos működésében arra, hogy az az egész politika, melynek szálai bizonyos fokig a Ballplatz^ra vezettek, az unió politikájára végzetes következményekkel jár. Most már a trializmus gondolata nagyra nőtt és merem állitani, hogy a legutolsó pillanatait éljük annak, hogy ennek útját álljuk. Ennek azonban az a módja, hogy egyrészt Horvátország népébe átmenjeu az a tudat, hogy Magyarország, a magyar uralom rájuk nézve ezentúl a törvény uralmát, a szabadság, az egyenlő elbánás uralmát involválja. Nekünk meg kell itt mutatnunk nemcsak dikcziókkal, hanem kormányzati tényekkel, hogy mi nem üldözni megyünk le a horvátokat és szerbelvet HoTvát-Pzlavonországba, hanem a legnagyobb jóakarattal, szeretettel vagyunk irántuk, hogy mi igenis minden téren pártatlan igazságot követelünk részükre a közigazgatásban, politikai jogaik gyakorlásában, a közgazdaság és szociálpolitika terén egyaránt. Ha egyrészt ilyen politikát inaugurálunk és megadjuk a horvátoknak azt, a mi őket az 1868. évi