Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-363

06 363. országos ülés 19í% április 3-án, szerdán. ellen, a mi az ő meggyőződésével teljesen megegyezik. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Már pedig kétségtelen tény, hogy az, a mi a királyi kéziratban ki van fejezve, teljesen eüenkezik azzal a jogi állásponttal, a melyet a t. ministerelnök ur pártjával együtt elfoglalt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Alkotmányellenesnek minősítjük ezt az eljárást egyszerűen azért, mert hiszen a ministerelnök ur azt, a mi a királyi kéziratban foglaltatik, minden parlamentáris támadás ellen megvédeni tartozik. Már pedig olyasmit véd a ministerelnök, a mi, saját bevallása szerint, jogi álláspontjával ellenkezik, akkor az a ministerelnök és az a kormány az ő politikai megbízhatóságát és szavahihetőségét elvesziti. A t. ministerelnök ur hivatkozott a parlament működésének utolsó évtizedére, és ebben igyekezett felfedezni a mostani válságos és bonyodalmas helyzetnek az okait. Az igen t. ministerelnök ur itt újólag bizonyítékát adta annak, hogy a hoszadalmas és nem a mostanra szorítkozó válság okait fel nem ismerte és annak gyökeréhez nyúlni nem képes. A ki tisztán látja a helyzetet, az világosan felismeri, hogy a magyar parlamentarizmus hánykolódásának csupán a mostani korhadt parlamenti és a választójogi rendszer az oka. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt rejlik az oka annak, hogy a magyar parlamentben ki nem alakulhat olyan többség, a mely az ő többségi mivoltát mindenki előtt elismertetni jogosítva volna. Hivatkozik végül a ministerelnök ur arra, hogy a nemzet elé kell lépni, hogy ezt a válságot megoldhassuk. Erre nézve csak az a válaszom, hogy mi, a kik egyenes utón jártunk , . . . (Élénk derültség a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalion.) a kik ennek az országgyűlésnek első pillanatától fogva egy és ugyanazt az álláspontot foglaltuk el, mi nyugodt lélekkel és felemelt homlokkal léphetünk választóink elé ; (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) de nem irigyeljük önöket, kik a mostani események után megtépázott presztizszsel és az adott szó, a vállalt kötelezettség be nem tartásának ódiumával lépnek a választók elé. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőtársam felszólalása indit arra, hogy pár szóval egy olyan dologról is emlékezzem meg, a mit az előbb feljegyzéseim között nem találtam volt meg, de a mit érinteni szintén kötelességem. (Halljuk ! Halljuk!) T. képviselőtársam előhozta, hogy azok a sajtónyilatkozatok, melyek a bel- és a külföldön teret találtak, egy helytelen alkotmányos felfogásnak adtak volna kifejezést, a midőn személyhez kötötték az alkotmány megőrzésének vagy elvesztésének sanszait. E tekintetben t. képviselőtársamnak csak annyit mondhatok és csak azt ismételhetem, hogy azokra nekem semmi befolyásom nem volt (Igaz ! Ugy van! jobbfelől.) és fájlalom, hogy ilyenféle ' tendencziával biró hirek kerültek a sajtóba. Mondhatom, a legkellemetlenebbül érintettek nemcsak engem, de mindnyájunkat a házban azok, (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) a miket Zboray képviselő ur felhozott s a mikre gróf Apponyi Albert adta meg a leghelyesebb választ, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) ugy, hogy én semmi szükségét nem érzem annak, hogy ahhoz valamit hozzácsatoljak és identifikálom magamat azzal, a mit e tekintetben gróf Apponyi Albert mondott. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Gróf Batthyány Tivadar képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján kér szót. Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! A t. ministerelnök ur első felszólalása során, utalva arra, hogy Holló Lajos képviselőtársam, pártunk vezérszónoka, kihagyta beszédéből a provizórium megemlítését, — szó szerint nem emlékszem, mert nincsen kezemben a stenogramm, — azokat a szavakat fűzte ehhez, hogy nem tett említést a provizóriumról, miután Bécsben a provizórium már nem kell. Mi ugy látjuk, hónapok óta, hogy a kormányhoz közel álló sajtóban tervszerüleg, folyton olyan inszinuácziókkal találkozunk, mintha mi Bécs által dirigáltatnók magunkat. Ezt az inszinuácziót a magam és pártom nevében a leghatározottabban visszautasítom. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! Az előbb mondottak alapján van szerencsém még arra kérni a t. házat, hogy a Kossuth Ferencz t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot mellőzni szíveskedjék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólni senki sem kivan ? (Nem!) Akkor a vitát bezárom. Határozathozatal tárgyát egyedül Kossuth Ferencz képviselő ur határozati javaslata fogja képezni, a melyet fel fogok olvasni. (Olvassa) : »Határozati javaslat. Küldjön ki a ház egy 21 tagú bizottságot azzal a megbízással, hogy készítsen egy hódolatteljes felirati javaslatot, melylyel a ház igyekezzék meggyőzni Ö felségét a királyt arról, hogy az 1888: XVIII. t.-czikknek az az értelmezése, a mely nem csorbítja a nemzet uj ónozni egajánlási jogát, semmi törvényen nyugvó felségjogot nem sért. Beadja Kossuth Ferencz.« Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e . . . Gr. Batthyány Tivadar: A kérdés feltevéséhez kérek szót. (Nagy-zaj jobbf'elől.) Elnök : Kérem, még nem tettem fel a kérdést. Most akarom feltenni. Gr. Batthyány Tivadar: Tessék! Elnök : Azt akarom a t. háztól kérdezni, elfogadja-e Kossuth Ferencz képviselő ur határozati javaslatát, igen vagy nem ? A kik elfogadják, azok igennel, a kik nem fogadják el, azok nemmel fognak szavazni. Máskép nem tehetem fel a kérdést. Gr. Batthyány Tivadar: Mi lesz a királyi kézirattal ? (Derültség jobbfelől.) Elnök : A királyi kézirat ki lett hirdetve és