Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-363

363. országos ütés 1Ö12 rázata a törvénynek nem adatik, hanem egyszerűen a törvény czitáltatik. Semmiféle ellentét tehát nem állhat elő a közt, a mit mondtam és a közt, a mit aláirtam s a miért természetesen a felelősséget is elvállalom. (Helyeslés jobbfelől.) Fájlalja a t. képviselőtársam azt is, hogy bár helyesli és érti, hogy vállalkoztam, de jobb lett volna, ha mások tették volna azt. Más képviselőtársaim szavaiból is ugyanezt vettem ki. Én pedig azt tartom, — nem tehetek róla — hogy nekünk kötelességünk volt vállalkozni nemcsak azért, mert férfiak vagyunk, de azért is, mert parlamentaliter a leghelyesebb megoldás volt, (Helyeslés jobbfelől.) hogy mi, kikről az urak azt mondják, hogy hibát követtünk el, annak a reparáczióját vállaltuk, hogy ilykép ugyanazok vállalják a reparácziót, a kik a hibát elkövették, mert hiszen csak igy tudunk felelni érte. (Zaj a szélsőbaloldalon). Ráth Endre: Tehát hiba volt ! (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mi volt az a hiba 1 Ezt tudnunk kell ! Zaj.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Ha csak egyéni kényelmünket néztük volna, mindenesetre kényelmesebb lett volna ezt a feladatot másra bizni. De ez nem lehetett mértékadó, hanem mértékadó az volt, hogy legnehezebb körülmények között is vállaljunk felelősséget az egész válságnak lefolyásáért és ezért itt helyt álljunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu t. képviselőtársam azt mondja, hogy én itt magammal jutottam volna ellenkezésbe, mert az által, a minek kifejezést adtam a múlt felszólalásombán is ezen 1888-iki törvény jogi felfogása tekintetében, ellentétbe jutottam volna azzal, a mit én előbb tettem 1903-ban. T. i. azt mondja a t. képviselőtársam, hogy 1903-ban én hívtam volna be a tartalékosokat és a póttartalékosokat az 1888-ik évi törvény alapján. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez tévedés lehet, mert gróf Tisza hivta be deczember 6-án. De én vállalom a szolidaritást gróf Tisza akkori tényével is, mert az által semmikép sem jutok ellentétbe azzal a felfogással, melynek itt is kifejezést adtam, hogy t. i. az obstrukczió nem lehet akadálya a törvény alkalmazásának. (Elénk helyeslés és taps jobbfelől.) Az akkori eset is ezen alapult és a kontemplált határozatnak is ez volt a czélja. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : Szeptember 4-én kelt a hadügy minister rendelete. (Zaj.) Rosenberg Gyula: Az mellékes ! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy hiba, bűn volt minden, a mit mit elkövettünk. Hát hiszen lehet, hogy az ő meggyőződése szerint igy van, hogy ez bün. Mi nem ugy érezzük. Mi nehéz felelősség alatt vállalkoztunk valamire, a mit az ország érdekében valónak tartottunk. (Helyes- ' KÍPVH. NAPLÓ 1910—1915. XVI. KÖTET, április 3-án, szerdán. 65 lés jobbfelől. Zaj a szélsSbaloldalon. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) És e tekintetben mondhatom és pedig nagy örömömre, megelégedésemre és megnyugtatásomra épen gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albertnek a felszólalásai nyomán mondhatom, hogy mást nem tehettem, mint a mit tettem. (Élénk helyeslés . jobbfelől.) És csak köszönetet mondhatok felfogásuknak nyilvánitásáért, hogy e nehéz pillanatokban olyan férfiak adtak nekem igazat, a kiknek véleményére nemcsak én, hanem az országban mások is igen nagy súlyt helyezünk. (Elénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Ezért azt mondhatom, hogy egész nyugodt lelkiismerettel állok itt a képviselőház előtt (Éljenzés jobbfelől.) és felelek azért, a mit tettem, (Taps a jobboldalon.) mert az az érzés hat át, hogy királyt és hazát hiven szolgáltam és kivánom tovább is hiven szolgálni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Vermes Zoltán jegyző : Lovászy Márton ! Lovászy Márton : T. képviselőház ! A t. ministerelnök urnak iménti nyilatkozatai után csak pár megjegyzésre szorítkozom. Az első az, hogy a ministerelnök ur kijelentette, . . . (Mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lovászy Márton : . . . hogy neki nincs része abban, hogy azok a bizonyos, a közvélemén}^ megfélemlítő közlemények megjelentek. (Mozgás és zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kérek csendet, mert kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Lovászy Márton : Én azonban konstatálom azt, hogy az egész sajtó, sőt, sajnos, az egész külföld előtt a t. kormány eljárása olyan színben tüntet te tett fel, mintha őt erre az eljárásra azok a katasztrofális veszedelmek bírták volna, a melyek e feltüntetés szerint az esetleg Bekövetkezhető trónváltozás esetén érhették volna az orszápot. Ez az az eljárás, a mely ellen nekünk a leghatározottabban tiltakoznunk kell, a mely ellen tiltakozásunkat eddig is kifejeztük és a mely tiltakozásunkat a t. ministerelnök ur mostani czáfolata után is fentartani vagyunk kénytelenek. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A mi alkotmányunk, annak intézményei, annak fennállása nincsenek személyekhez fűzve és nem szabad egy többségnek, legkevésbbé pedig egy kormánynak oly színben tüntetni fel a dolgot, mintha az ő eljárására személyi változások, nem pedig az alkotmánynak intézményes biztosítékai volnának irányadók. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A másik, a mi ellen tiltakoznunk kell, az az eljárás, a melyet a t. ministerelnök ur a királyi kézirat ellenjegyzése és ezzel szemben álló nyilatkozatai körül követett. Mi ezt az ő eljárását a legnagyobb mértékben alkotmányellenesnek vagyunk kénytelenek minősiteni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, azt hiszem, megingathatatlan elv volt a magyar alkotmányos életben, hogy egy kormányférfiu csak olyasmit jegyezhet 9