Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-363
56 bB3. országos ülés 1912 való. A magyar nemzet nem akar. mást, mint megóvni a magáét, mint csorbítatlanul fentartani azokat a jogokat, a melyeket egy évezredes fejlődés épségben megőrzött. Uj jogot sem akarunk szerezni a véderőj avaslat keretében, csak egy külön határozatban — a mi Magyarországnak belső ügye egészen — homálytalan tisztaságban akarunk megtartani egy meglévő sarkalatos nemzeti jogot.« »Nyugodtak vagyunk, mert tisztán látjuk, hogy a magunk részéről semmit sem tettünk és semmit sem követeltünk olyat, a mi okul szolgálhatott volna egy oly súlyos válság íelidézésére«. Ezután egy gyönyörű axióma jön, a mely valóban megőrzésre való (Olvassa.) : »A követeléseinket nem csökkenthetjük le és le nem szállíthatjuk, mert a minimumnak az a természete, hogy nem lehet kisebb.* (Derültség a szélsőbaloldalon.) »Annál a követelésnél, a mely miatt gróf Héderváryt Bécsben el akarják buktatni, kevesebbet lehetetlen alkotmányos kormányzásra elfogadhatóvá tenni Magyarországon. A nemzet követelései, melyeket a parlament kilencz tizedrésze támaszt a védőjavaslatban foglalt óriási terhek vállalása fejében, olyan minimálisak, hogy csak fokozhatok, csak növelhetők, de apróbb részekre nem oszthatók többé.« (Derültség.) Azt mondja továbbá a Budapesti Hirlap (olvassa) : ^Egységesen és vállvetett erővel állunk a nemzet jogainak védelmében, nem akarunk uj jogokat szerezni, de az ősi javak sértetlen megóvásáért harczolunk, ha kell. a végsőig és szembeszállunk bárkivel.« (Derültség a szélsőbaloldalon.) A ki ilyen czikkeket olvasott és a ki hasonló nyilatkozatokat hallott a munkapártban, az azt hihette, hogy újra elérkeztek a kurucz idők, sarkantyupengéssel, véres karddal és a Katzertől bazahozatott ősi mentékkel. (Derültség és tetszés a szélsőbaloldalon.) Itt látjuk, hogy önök már akkor nagyon jól tudták, hogy Ö felségével állanak szemben. Hát hogy hozhatják ezt most mint véletlen, mint meglepetésszerű akadályt a ház elé és hogyan akarják velünk elhitetni mindezt ? Hiszen mit mond a Magyar Hirlap (olvassa) : »Most már nemcsak a rezoluczióról van szó, hanem arról, hogy a maga ura-e ma a magyar király és független állam-e Magyarország.« Itt tehát már egyenesen a magyar királyt hozzák be, sőt leszek bátor olyan czikkre is hivatkozni, a melyben márczius 8-án fölvetődik az a kérdés, hogy a Budapesti Hírlappal és a Magyar Hírlappal a kezünkben kíváncsiak vagyunk, vájjon Ferencz József uralkodik-e, Ferencz József-e a mag}^ar király. De hiszen akkor ez az akadály nem veit uj, akkor gróf Khuen-Héderváry előre tudhatta, hogy találkozni fog vele márcziusvégi audiencziáján! És akkor férfias nyilatkozat-e most azt mondani, hogy kényszerhelyzetben vállalkoztak Magyarország kormányának vitelére ? Nem akarok senkit meggyanúsítani, hogy a király kinek engedett . — talán Auffenbergnek, talán a trónörökösnek ? Hiszen ha a magyar király veszedelemben van, ha valaki kényszeríti, akkor tessék őszintén április 3-án, szerdán. ideállani a magyar parlament elé és egy szívvel, egy lélekkel sietünk a védelmére! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezzel a kérdéssé 1 , bármilyen kellemetlen is, foglalkozni kell. t. ház ! Én nem beszélek itt nagy alkotmányj ogi teóriákról, nem czitálom a törvényt, nem fejtegetem a véderőtörvényt, de igenis, azt akarom, hogy önök érezzék, hogy hova mentek lefelé, hol voltak egy hónap előtt és hol vannak most. Nekünk mentségül szolgál, hogy akkor sem bíztunk már ebben a fogadkozásban" és igen helyesen tettük, hogy nem bíztunk. (Helyeslés bálfélól.) Méltóztassék elképzelni azt az irtózatos nagy erkölcsi vereséget, melyet önök a nemzet hitében okoztak azzal, hogy a magyar parlament legnagyobb pártja fogadkozásaival fellázította a megyéket, a melyek egyre-másra szülték a határozatokat. És most itt állanak önök, a képviselőház kilencztizedrésze és most azt mondják, hogy nem tudják még létező biitokállományunkat sem megvédeni, meit szemben találták magukkal a király ö felségét. Hát vájjon higyjen az a polgár odakint a magyar nemzet intelligencziájának vezetésében, ha azt látja, hogy csak addig erős, a míg a királyival együtt tarthat és a nemzeti összes jogokról mindig lemond abban a pillanatban, a mikor látja, hogy szembe kell helyezkednie az uralkodóval ? (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a Magyar Hirlap, hogy (olvassa) : »Most már nemcsak a rezoluczióról van szó, hanem arról, hogy a maga ura-e a magyar király és független ország-e Magyarország. S ezért volt jó, ezért volt gondviselésszerűen szükséges, hogy a rezoluczió dolga felmerüljön.* A mi itt meglátszik, a körül nem lehetnek pártellentétek. A körül minden pártnak a szerint van több kötelessége, a mint több a hatalma és a lehetősége. Nem sértjük a munkapártot azzal, hogy külön figyelmeztessük a nemzet iránt való kötelességeire. Régi dühök és boszuvágya sustorognak és olyasféléket dörmögnek, hogy miért vigye a többség a bőrét a vásárra — az Andrássy rezolueziójáért. (Derültség és tetszés a szélsőbaloldalon.) >>Mi erre nem felelünk, de a munkapárt, ugy hiszszük, megtalálja és megadja rá a feleletet s meg fogja mondani, hogy micsoda próbakő volt ez a rezoluezió, annak megmutatására, mennyire nem arany az, a mi önállóságban mi itthon fényeskedünk. Hogy mit akar továbbra a bécsi intrika, az az ő dolga, hogy hiába akarjon valamit, az a mi dolgunk. Véderő-provizóriumra gondolnak mint megoldásra \ Ö igen, de nem a rezoluezió előtt! Addig ugyan egy szál uj katonát nem lát ez a hadsereg, a míg nem bizonyos, hogy a mi hadseregünk.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez az !) Egy hatig (jobbjelől) : Hol van az a Magyar Hírlapban ? Ráth Endre : Ha valaki még a Magyar Hírlapot sem ismeri, avval nem disputálok. Sümegi Vilmos : Választójog ellenes, ez a fő ! Ráth Endre (tovább olvassa) : »De azzal tisztába kell lenniök, hogy addig ugyan nem megy
