Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-363

363. országos ülés Í9Í2 április 3-án, szerdán. M át semmiféle katonai ügy, semmiféle magyar or­szággyűlésen, a mig tisztázva és megerősítve nincs, hogy ép-e még a magyar nemzetnek ujoncz­megajánló sarkalatos joga ?« Be gyönyörű, be szép ! (Derültség és tetszés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Hogy ne mindig a Magyar Hírlapot idézzem és eleget tegyek t. képviselőtársam kíván­ságának, most gróf Tisza Istvánt leszek bátor idézni. Azért érdekes ez a dolog, mert a munkapárt a folyosókon tanácskozott e dolgokról és voltak a munkapártnak régi biztos, tapasztalt emberei, a kik sok időket láttak már, pl. Erdély Sándor t. képviselőtársunk, az idősebb, azután Kubinyi Géza, Heltai Ferencz t. képviselőtársaink, a kik roppan­tul óvták a munkapártot, hogy nem szabad na­gyon megkötnünk magunkat és kuruczkodnunk, ne tartsunk értekezleteket, de ez a sok fiatal uj tehetség nem hallgatott a derék öregek szavára és belevitték a munkapártot ebbe a nagy hadako­zásba. Mit mondott gróf Tisza István ? Szüllő Géza és Kubinyi Géza t. képviselőtársaink egymással vitatkoztak. (Olvassa): ^Kubinyi Géza éles sza­vakkal kifakadt az ellen a törekvés ellen, hogy a 67-eseket, a milyen ő maga is, konfliktusba kever­jék a koronával és ezt egy rongyos házhatározat miatt, a melybe pláne gróf Andrássy Gyula keverte gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnököt.« Mit mondott erre Szüllő Géza, a ki pedig jól szokott informálva lenni ? Ezt mondta (olvassa)j »Bocsánatot kérek, itt nincs arról szó, hogy a korona jogai érintessenek vagy hogy konfliktus támadjon a koronával, hanem szó van arról, hogy megtartassék az a szentesitett törvény, a mely garantálja a nemzetnek az ujonczmegajánlási jogot«. Micsoda hatalmas alakot képzelek magam előtt, a mikor ezeket erélyesen leszegezi. Gróf Tisza István, miután akkor ingadozott a hangulat, odalépett a csoporthoz és Szüllő Géza álláspontját helyeselve, ezeket mondotta : — Nem idézem szó szerint egész terjedelmében, bár tudom, jól esik szivüknek gróf Tisza Istvánt minél több­ször hallani, de hogy ezen szavai ne vesszenek el a törétnelemre nézve, mégis idézem a következő­ket (olvassa) : »Lehetetlen az, hogy egy ministerelnök, a ki se nem nagykövet, se valami más ilyen misszióval megbízott ember, hanem politikai tényező, csele­kedeténél és politikája irányításánál mindig azt kérdezze, hogy mit szólnak ehhez Bécsben ? Hisz akkor nem volna alkotmányos ministerelnök, hanem egy politikai ágens.« (Derültség a szélső­baloldalon.) Azután azt mondja (olvassa) : »Minden igaz magyar embernek síkra kell szállani, hogy kormányának intakt tekintélyét megóvhassa. Mert tiltakoznunk kell az ellen, a mi Bécsben történt, a mikor gáncsot vetettek a kormánynak és a sajtó­ban kampányt szerveztek ellene, a melyben Auffenberg kommünikéit adta ki. Ezeknek végre meg kell tanulniok, hogy a magyar állam bel­KÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915. XVI, KÖTET. ügyeihez semmi közük.» (Felkiáltások a szélső­baloldalon : Megtanították !) Győrffy Gyula : Alaposan meg lettek tanítva ! Ráth Endre : Azután arról volt szó, hogy tün­tessen-e a munkapárt. Erdély Sándor, Heltai Ferencz, Berzeviczy Albert beszélgettek és gróf Tisza István is odalépve, ezeket mondotta (olvassa): >>Kérlek benneteket arra, hassatok oda, hogy a párt az adott helyzetben értekezletet tartson. Ez mul­hatatlanul szükséges. Szükséges azért, hogy gríf Khuen-Héderváry Károly ministerelnököt bizto­sítsuk tüntető bizalmunkról, de azért is, hogy kifejezzük ragaszkodásunkat a póttartalékosokról hozandó országos határozathoz.« Még annyi szemelvényem van, t. ház. hogy kénytelen vagyok folytatni. (Élénk helyeslés és felkiáltások a szélsőbaloldalon. Halljuk! Meg kell örökíteni a naplóban !) Azt hiszem, igazán vétket követnék el, ha mindezeket a dolgokat nem örö­kíteném meg és mert ki kell jelentenem, hogy nem tudok oly szépen beszélni, mint lapjaink irnak —• a mint már előbb is ismételten mondottam — mint a Budapesti Hirlap, azért a Budapesti Hír­lapból olvasom fel gróf Tisza Istvánnak és a töb­bieknek a véleményét. (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja vezérczikkében a Budapesti Hirlap, hogy (olvassa) : »Gróf Tisza István ma a képviselőház folyosóján újra meg újra magyarázta, hogy csak félreértés lehet az, a mi Bécsben a vál­ságot okozta, egyébként pedig az ujonczmegaján­lás jogának fentartásáról lévén szó, ha azért buk­nék a kormány, akkor Khuen-Héderváry lemon­dása nem személyes ügy, nem is a munkapárt ügye, hanem országos ügy. Ezt a felfogást vallja magáénak a munkapárt túlnyomó nagy része<< — és most nagyon jól figyeljünk, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk/) mert elégtételt kell adnunk ezen czikkel szemben azoknak a munkapártban is, a kik nem helyeselték az önök álláspontját, mert igaztalanul megvádolták őket a sajtóban is, a képviselőházban is és mindenütt — azt mondja a Budapesti Hirlap (Olvassa) : »Ezt a felfogást vallja magáénak a munkapárt túlnyomó nagy része, csak olyan elemek helyez­kednek vele szembe, mint Kubinyi Géza, a ki semmiképen sem akar ellentétbe jutni a király­lyal.» (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez darabont­hagyomány, a mely akkor is szolgálni akarja a királyt, a mikor semmi más alkotmányos érzésű ember arra nem vállalkozik.<< Ezt mondja a Buda­pesti Hirlap. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Elnök csenget.) Gróf Tisza István azt válaszolta egy beszél­getés alkalmával a hozzáintézett ellenérvekre, hogy pártértekezletet kell tartanunk stb. (Ol­vassa) : »Mikor a párt a póttartalékosokról határo­zatot hoz, a maga álláspontját védi, ha pedig köti magát egy határozathoz, álljon is meg mellette, annál is inkább meg kell ezt tennie, hogy hadd lássuk, miért aggodalmas a határozati javaslat három pontja«. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom